ELMARAD A NAGY TISZÁS PÉNZOSZTÁS, MI MEG SÍRUNK A RÖHÖGÉSTŐL
Hatalmas lehetett a döbbenet azokban a háztartásokban, ahol már külön borítékokat készítettek a fejenkénti 800 ezernek.
Úgy tűnik, annyian vették készpénzes ígéretnek a kampányban lobogtatott „minden magyarra jut 800 ezer forint” szöveget, hogy a Tiszánál végül külön sablonlevelet kellett rendszeresíteni annak elmagyarázására:
nem, kedves választó, nem kapsz 800 ezer forintot.
Nem készpénzben. Nem utalással. Nem az Ügyfélkapun. Nem postás hozza. És Magyar Péter sem járja majd az országot egy Lidl-s szatyorral, benne kilenc és fél milliószor nyolcszázezer forinttal.
A 800 ezer ugyanis csak egy főre vetített statisztikai összeg.
Itt azért álljunk meg egy pillanatra, és becsüljük meg azt a szellemi teljesítményt, amelynek eredményeként egy politikai pártnak automatikus válaszlevelet kell gyártania arra, hogy „hol a 800 ezrem?”
Valahol egy tiszás kommunikációs munkatárs ma egész nap azt gépeli:
Nem, Józsi bácsi. Magának sem, Marika néni. Nem, két gyerek után sem 2,4 millió.Nem kell bankszámlaszámot küldeni.Kérjük, a személyi igazolvány másolatát se csatolja.
Pedig milyen szép volt a kampány.800 EZER FORINT JUT MINDEN MAGYARRA!
Most pedig elérkeztünk a kormányzati lábjegyzethez:
„A »jut« nem jelent juttatást, a »fejenként« nem jelent személyenként, a »800 ezer« viszont tényleg 800 ezer. Legalább ez sikerült.”
A következő választás előtt talán érdemes lesz egyszerűbben fogalmazni.
Mondjuk piktogramokkal.
+ 
= 
Hátha a tiszás szavazók is megértik végre.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése