Ugrás a fő tartalomra

Agymenés 1143.

 MACSKAFOGÓ 3 – AMIKOR AZ EGEREKBŐL MACSKÁK LETTEK


Ma pont a Macskafogó ment a tévében, és valljuk be, egészen lenyűgöző, amikor egy negyvenéves magyar rajzfilm pontosabb használati utasítást ad a politikához, mint egy választási program. A Macskafogó első részének világa egyszerű és megnyugtató. Vannak a macskák, akik uralkodnak, vannak az egerek, akik meg akarnak szabadulni tőlük, és van egy csodafegyver, amelytől mindenki azt várja, hogy egyszer és mindenkorra megoldja a problémát.

A magyar politikai változatban a TISZA jelentkezik az egerek szerepére. Két éven keresztül azt állítja, hogy ismeri a kijáratot a macskák világából, tudja, hogyan kell visszaszerezni az államot, rendbe tenni az egészségügyet, hazahozni az uniós pénzeket, felszámolni a korrupciót és kijavítani mindazt, amit a macskák elrontottak.

Ehhez egyetlen dolog hiányzik: a Macskafogó.

A magyar Macskafogó a választás.

Bekapcsolják a gépet, a régi macskák elveszítik a hatalmat, az egerek pedig ünnepelve bevonulnak az államba. Minden pontosan úgy történik, ahogy tervezték, egészen addig a pillanatig, amíg az egerek le nem ülnek a macskák üresen maradt székeibe.

Ekkor történik valami furcsa.

A székek tökéletesen passzolnak rájuk.

Az első kormányülés végére már senki nem áll. A másodikra mindenki megtalálja a saját karosszékét. A harmadikra kiderül, hogy a macskák asztala sem volt rosszul megtervezve. A negyedikre pedig az egerek már azon vitatkoznak, hogyan lehetne távol tartani az ajtótól azokat az egereket, akik be szeretnének jönni.

Safranek ekkor érti meg először, hogy valami félrement.

– Főnök, szerintem nem működött a Macskafogó.

Magyar Péter felnéz.

– Dehogynem működött. Megnyertük a választást.
– Pont ez a baj.
– Miért?
– Mert azt hittük, a Macskafogó megszünteti a macskákat.
– És?

Safranek végignéz az asztal körül ülőkön.

– Csak megüresítette a székeiket.

Magyar összevonja a szemöldökét.

– Safranek, maga már megint filozofál.
– Nem, főnök. Csak azt nézem, ki ül bennük.

Ez a Macskafogó 3 központi félreértése. Az egerek azt hitték, hogy a macskák jelentik a rendszert, ezért ha eltávolítják a macskákat, eltűnik maga a rendszer is. Csakhogy a hatalomnak vannak irodái, szolgálati autói, kinevezései, költségvetése, kommunikációs kényszerei, titkai, kellemetlen döntései és olyan ajtói, amelyek kívülről egészen máshogy néznek ki, mint belülről.

A Macskafogó tehát működött, csak nem úgy, ahogy az egerek gondolták.

Nem szüntette meg a macskákat, hanem új macskákat gyártott.

Közben Safranek felfedezi az internetet

Az új rendszer legkellemetlenebb szereplője Safranek, mert van nála egy laptop. Az internet ugyanis nem hajlandó tudomásul venni, hogy közben kormányváltás történt. Megőrzi a kampánybeszédet, az interjút, a Facebook-videót és azt a magabiztos mondatot is, amely szerint valamelyik problémát kizárólag azért nem oldották meg, mert a hatalom nem akarta megoldani.

Safranek ezért minden kormányülésen előveszi a gépet.

– Főnök, találtam erről egy 2025-ös videót.
– Safranek, magát senki nem kérdezte.
– Tudom, főnök, de ezen ön beszél.
– Akkor különösen nem kérdeztem.
– A videón azt mondja, hogy aki ilyet csinál, annak nincs helye a közéletben.

Magyar elgondolkodik.

– Mikori?
– 2025.
– Akkor még egér voltam.
– Most mi?

Magyar ránéz. Safranek becsukja a laptopot.

– Értem, főnök.

A politikai Macskafogó egyik különös mellékhatása ugyanis az, hogy ugyanaz a mondat egérszájból bátor rendszerkritika, macskaszájból viszont kellemetlen kormányzati kérdés.

A Trombitás átállítja a hangnemet

A történethez saját Trombitás is tartozik: Szabó Gábor elfoglalja Lusta Dick helyét.

Trombitás az első részben együtt fújja az indulót az egerekkel. Megérkezik a Macskafogó, eltűnnek a régi macskák a hatalomból, mindenki ünnepel, Trombitás pedig néhány hónap elteltével egyre gyakrabban ül a bár sarkában, és valamiért mindig a régi dallamok jutnak eszébe.

– Azért a régi macskáknál legalább tudtuk, mire számítsunk.

A pultos felnéz.

– Trombitás, te azért fújtad a rezet, hogy eltakarítsuk őket.
– Az más volt.
– Mi volt más?
– Akkor még egerek voltunk.
– És most?

Trombitás körbenéz.

– Most nem tudom, mik vagyunk.

A pultos az ablak felé biccent, ahol egy szolgálati autó áll.

– Nekem van egy tippem.

Trombitás megsértődik, előveszi a hangszerét, és belefúj egy hosszú, bánatos hangot.

– Én nem sírom vissza a macskákat.
– Senki nem mondta.
– Csak előre szólok.

Újra belefúj a trombitába, amelyből valami rejtélyes okból a régi macskahimnusz első taktusai szólnak.

A pultos ránéz.

– Ez mi?
– Jazz.

Innentől Trombitás minden új kormányzati probléma után feltűnik valahol a háttérben, és egy fél hanggal közelebb kerül az „azért a régi macskák alatt...” kezdetű mondathoz.

A világpiac belép a filmbe

A hatalom megszerzésének van még egy kellemetlen következménye. Az egerek felfedezik, hogy bizonyos dolgok, amelyek ellenzékből egyszerűnek látszottak, a macskák székéből nézve feltűnően bonyolultak.

Safranek egy reggel az üzemanyagárakkal érkezik.

– Főnök, azt írjam a közleménybe, hogy a magas üzemanyagár a kormány felelőssége?
– Nem.
– Pedig régebben ezt írtuk.
– Az régebben volt.
– Mi változott?
– A világpiaci helyzet.
– Mikor?
– Amikor kormányra kerültünk.

Safranek jegyzetel.

– Értem. A világpiac a kormányváltáskor lépett hatályba.

Magyar felnéz.

– Safranek?
– Igen, főnök?
– Maga még mindig egérként gondolkodik.
– És hogyan kell macskaként?

Magyar megáll.

– Mi nem vagyunk macskák.
– Természetesen, főnök.
– Mi egészen mások vagyunk.
– Értem.
– Mit ért?
– Semmit. Kezdek belejönni.

A régi macskák közben az ellenzéki padsorokból figyelik az egészet, és lassan felismerik életük legkényelmesebb politikai helyzetét. Most már nekik nem kell megmagyarázniuk a világpiacot, a költségvetést, az energiaellátást és a nemzetközi helyzetet.

Ezt elvégzik helyettük az új macskák.

A régi egerek pedig hallgatják ugyanazokat a mondatokat, amelyekért néhány évvel korábban még a macskákat szidták.

Safranek rájön, mi történt

A felismerés egy tüntetés napján válik teljessé. Safranek belép Magyarhoz.

– Főnök, egerek vannak odakint.
– Mit akarnak?
– Változást.
– Hiszen azt már megkapták.
– Azt mondják, nem ilyet.
– És kire mérgesek?
– A macskákra.

Magyar felnéz.

– Milyen macskákra?

Safranek hallgat.

– Safranek, kérdeztem valamit.

Safranek lassan körbemutat az irodában.

– Ezekre.

Magyar körbenéz.

– Itt nincsenek macskák.
– Akkor miért vannak macskaőrök az ajtó előtt?
– Az biztonsági kérdés.
– Miért járunk macskaautóval?
– Az állami feladat.
– Miért ülünk a macskák székeiben?
– Valakinek kormányoznia kell.

Safranek bólint.

– Pontosan ezt mondták a macskák is.

Csend lesz. Odakintről megszólal Trombitás.

Magyar az ablakhoz indul, de Safranek elé áll.

– Ezt most ne nyissa ki, főnök.
– Miért?
– Kezdi eltalálni a dallamot.

A Macskafogó valódi használati utasítása

A történet végére kiderül, hogy az egerek egyetlen dologban tévedtek. Azt hitték, a macskák azért viselkednek macskaként, mert macskák.

Közben a szék is számít.

A hatalom ugyanazokat a kérdéseket teszi fel annak, aki beleül. Mit mondjon el, és mit ne? Kit nevezzen ki? Mire költsön? Kit hibáztasson? Hogyan magyarázza meg a rossz hírt? Mit tegyen azokkal, akik tegnap még vele együtt követelték a változást, ma pedig már tőle követelik?

A Macskafogó ezekre nem ad választ. Csak felszabadítja a székeket.

A film utolsó jelenetében Safranek egy régi raktárban megtalálja a Macskafogó eredeti használati utasítását. Lefújja róla a port, végiglapozza, majd megáll az utolsó oldalon.

Magyar belép.

– Mit talált?
– A használati utasítást.
– És?

Safranek olvasni kezd.

– „A berendezés eltávolítja a hatalomból a macskákat.”

– Eddig stimmel.

Safranek tovább olvas.

– „A berendezés a megüresedett helyek betöltéséről nem rendelkezik.”

Magyar elveszi tőle a papírt. Alatta van még egy sor. Apró betűkkel.

"Figyelem! A megüresedett macskaszékbe beülő egereknél idővel macskaszerű tünetek jelentkezhetnek."

Magyar sokáig nézi a lapot.

– Safranek?
– Igen, főnök?
– Ezt miért nem olvastuk el korábban?
– Mert akkor még a Macskafogó érdekelt bennünket.
– És most?

Safranek kinéz az ablakon.

Odakint egerek dolgoznak egy új gépen.

– Most már őket érdekli.

A kamera végighalad a városon, majd megáll egy külvárosi garázsnál. Odabent néhány egér egy hatalmas szerkezetet épít.

Az egyik a tervrajz fölé hajol.

– Biztosan működik?
– Persze. Az előző is működött.
– Akkor miért kell új?

A másik egér az ablakon keresztül a kormányzati épület felé néz.

– Mert megint vannak macskák.

A tervrajz tetején hatalmas betűkkel ez áll: MACSKAFOGÓ IV.

Alatta egyetlen mondat olvasható:

"A Macskafogó mindig működik. Csak a macskák személye változik."

A távolból megszólal Trombitás. Ezúttal már hibátlanul játssza a régi dallamot.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Agymenés 730.

A hulladékszállítás mint vallásos várakozás   Nálunk csütörtökön viszik el a szemetet. Ez nem információ, hanem hitvallás. Volt már így, működött, megszoktuk.   December 25-én – karácsony első napján, csütörtökön – csoda történt: elvitték. Meghatódtunk. Azt hittük, ez már az ünnepi szeretet része, a szemét is megváltásra talált.   Január 1-jén viszont nem. Ünnep van, érthető, nekik a karácsony nem, csak az újév az ünnep. Senki nem szólt, hogy majd szombaton. Így az utca nagy része nem rakta ki. Mert nem vagyunk gondolatolvasók, csak lakók.   Ezután vártuk a következő csütörtököt, mint Messiást. Reggel óta kint álltak a kukák, katonás rendben, fegyelmezetten, reménykedve. Az utca készen állt. A kukák is.   Aztán jött a hír: az időjárás miatt nem jönnek.   Kint közben a főút csontszáraz, mikrobuszok járnak ki-be, teherautók suhanak, ajtók nyílnak, záródnak, az élet zajlik.   De a szemétszállító nem jön. Őt az időjárás mélyen megérintette.   Így majd...

Agymenés 841.

  A laborpatkány eleinte csak egy volt a sok közül. Szürke, jelentéktelen kispatkány, enyhén remegő bajusszal és azzal a fajta alázattal, amit kizárólag azok ismernek, akik pontosan tudják, hogy a sajt mindig valaki másé.       Aztán egy napon rájött valamire. Nem arra, hogy hol a kijárat, hanem arra, hogy a kijárat nem is érdekes. A sajt viszont igen.   És a sajt nem ott van, ahol a többiek keresik, hanem ott, ahol a kísérletvezető hagyja.   A laborpatkány tehát új stratégiát választott. Nem kaparta tovább a falat, nem rágta a rácsot, nem szervezett rágcsáló-összefogást a közös szabadságért. Nem. Ő felnézett, pontosan oda, ahol a fehér köpeny volt látható.   És egyszer csak kapott egy morzsát. A többiek ekkor még hitték, hogy ez véletlen, a laborpatkány viszont már tudta: ez karrier.   Először csak jelzett, nagyon finoman. Ha a többi patkány túl hangosan zörgött, ő csendben meghúzódott. Ha valaki új alagutat kezdett ásni, ő véletlenül jelezte, ho...

Agymenés 551.

A TOLERANCIA NAGY VÉGSŐ GYŐZELME   Elérkeztünk hát a civilizáció csúcsára. A tolerancia diadalmenete beért a célba, lobog a zászló, csillog a konfetti, és mindenki boldog — kivéve azokat, akik még képesek gondolkodni. Ők már csak suttogva beszélnek, lehúzott redőny mögött, mint a régi rendszerben a rendszerkritikusok. Csak most nem a párt, hanem a „jóérzésű közösség” jön értük, kommentben, caps lockkal.   Régen a tudás hatalom volt, ma inkább provokáció. A vélemény bűncselekmény, ha nem trendi; a humor gyűlöletbeszéd , ha valaki megsértődik rajta. És a logika? Az már mikrosértés, mert “lehúzza az önbecsülését azoknak, akik inkább érzésből élnek, mint értelemből.” A modern kor új bölcse azt mondja: ne gondolkodj, érezz! — és ha érzel, csak pozitívat, lehetőleg szivárványos szűrővel. Aki pedig mégis gondolkodni mer, az „toxikus”, „kirekesztő” vagy „intellektuálisan elnyomó”.   Szóval igen, Dosztojevszkij megjósolta a jövőt: eljön az idő, amikor a gondolkodás diszkriminatív ...