Moncsi agymenései

Kedves száguldó rolleres hőseink!   Tudom, most nagyon menő dolog, hogy az elektromos kolbászrúdjaitokon úgy cikáztok a városban, mintha egy GTA-misszióban lennétek, de azért hadd árnyaljam a képet:   A sisak? Felesleges! Hiszen a hajlakk, a baseballsapka meg a napszemüveg bőven véd, ha 50km/h-val csapódsz egy villanyoszlopba. A KRESZ? Az csak azoknak van, akik nem bíznak eléggé a kozmikus szerencséjükben.   A gyalogátkelő? Persze, az csak egy jelzésértékű dísz az aszfalton – ha eltalálod, az már pont olyan, mintha betartanád a szabályt.    Parkoló autók közül kivágódni? Mesteri! Hiszen mi más adna akkora adrenalint, mint a vakon érkező furgon sofőrjének friss szívrohama?   Egyirányú utcán szembe? Naná! Az unalmas szabálykövetőknek úgyis túl könnyű dolguk van.   És ha minden kötél szakad, hát van pár hely ebben a szép, nagy fővárosban, ahol biztonságosan gyakorolhatsz – bár tudom, ott nem lehet érdemrendet szerezni a „város réme” és az "öngyilkosjelölt...

Hatvanpuszta és a nagy vagyonmosó   Magyar Péter bejelentette, hogy jön a nagy tisztogatás: húsz évre visszamenőleg vagyonosodási vizsgálat minden volt kormánytag, képviselő és rokon, de még a házikedvencek ellen is. Elsőként kerül pellengérre a leendő volt miniszterelnök, Orbán Viktor, akinek hatvanpusztai uradalma állítólag akkora, hogy külön irányítószámot és saját időjárást kapott.   Alakul a Nemzeti Vagyonvisszaszerzési- és védelmi Hivatal is, ami majd mindenhonnan adatot bekér – az engedélyező hatóságoktól, a műemlékvédelemtől, és ha kell, még a szomszéd Mari nénitől is, aki látta, amikor hozták a márvány vécécsészét.   Arról viszont valahogy nem beszélt Magyar, hogy a hivatal majd bekopogtat-e hozzá is, érdeklődve a bennfentes kereskedelem, a trükkös részvénycsomagok, a „véletlenül” rásózott lakások, a semmittevő havi milliós pozíciók, az EP-ben a semmiért felvett milliós fizetések, meg a piramisjáték-szerűen pörgő pártfinanszírozás felől. És akkor a webshop logós ...

A Zenekar, amelyik nem értette, miért nem kellenek   Volt egyszer egy zenekar, amelyik úgy gondolta, hogy a művészetnek nincsenek határai. Ők voltak a Felelősség Nélküli Hangjegyek Zrt., akik minden színpadon otthon érezték magukat – legyen az falunap, temetés vagy gázálarc-próba a helyi tűzoltóság épületében.   Egy nap meghívót kaptak egy nagy pártgyűlésre. A meghívó úgy szólt: „Gyere el, játssz, és mindenki szeretni fog!” A zenekar úgy vélte, ez remek alkalom arra, hogy megmutassák: ők bizony függetlenek. Mindentől és mindenkitől is, legalábbis látszólag.   Megérkeztek, a dísztribün tele volt mosolygó, tapsoló emberekkel. Első számként belecsaptak egy vidám indulóba, majd énekelték a nagy slágert: „Nem vagyunk mi senki kutyái!”   A közönség még értette is a poént.   De aztán a frontember – a művészi szabadság nevében – odalépett a fő meghívóhoz, és teátrálisan leköpte. A dobos, nem akarván lemaradni, fogott egy tányért a svédasztalról, és ahelyett, hogy a süte...

A demokrácia, az a szép elvont fogalom, amiről a tankönyvekben olvasunk, a valóságban úgy működik, mint egy gyerekzsúr a cukorsokk utáni ötödik percben.   Elvileg közös döntés, gyakorlatilag viszont mindenki ordít, hogy az ő lufija nagyobb, és a többieknek kuss. A magas intellektuális szint? Ugyan már, az csak a demokrácia marketingbrosúrájában szerepel, a valóságban a politikai közélet IQ-ja és a szobahőmérséklet között szoros, bár erősen ingadozó összefüggés mutatható ki.   Aki szerint „én döntsem el, hogy legyen-e Paks II?” — annak valójában fogalma sincs, hol van az „I” a billentyűzeten. Az akkumulátorgyárról meg annyit tud, hogy az elektromos rollert valahogy fel kell tölteni, különben nem ér oda időben a Facebook-kommentháború megvívására a romkocsmába. A „nép” nagy része viszont magabiztosan kéri számon a politikusokon a szakértelmet, miközben az utolsó egzakt döntése az volt, hogy a retro Túró Rudit vegye meg vagy a simát. Ebben élünk most is: egyik oldal azt hiszi, ho...

Kiszivárgott e-mail – „Szerkesztőségi irányelvek 2025/Q3”   (Bizalmas – csak belső használatra, ne kerüljön ki, mert akkor úgy nézne ki, mintha megrendelésre dolgoznánk.)   Kedves Kollégák!   Ahogy tudjátok, a független sajtó zászlóshajójaként nekünk különösen fontos, hogy megőrizzük hitelességünket. Ezért szeretném ismét egyértelművé tenni az irányelveinket:   Propaganda csak jobboldalon létezik. Ha ugyanazt a kommunikációs paneleket használjuk, amit a külföldi partnerek is, az nem propaganda, hanem nemzetközi standard.   A hónap végéig kötelező leadni három anyagot a „szabadság és jogállam veszélyben” témában. Szabadon választható országok: Magyarország, Lengyelország, vagy ha unalmas, akkor valami Balkán-ország, ahol még nem jártunk, de jó a hangzása.   A támogatói szerződések miatt továbbra is kerüljük azokat a kifejezéseket, hogy „külföldről finanszírozott” – helyette használjátok a „független forrásból támogatott” formulát. (Kérlek, ne fel...

Propaganda? Az csak a másiké!   A haladó gondolkodás legnagyobb vívmánya, hogy sikerült végleg leegyszerűsíteni a fogalmakat: propaganda = amit a jobboldal mond. Minden más: tényfeltárás.   És ha valami tény, azt nem kell kétségbe vonni, főleg ha a támogatói szerződésben benne van, hogy a cikk a hónap végéig jelenjen meg.   Persze, liberálisék soha nem „megrendelésre” írnak! Csak úgy véletlenül történik, hogy a főszerkesztő e-mailben továbbítja a legújabb „javaslatcsomagot” a nemzetközi partnertől, majd reggel 9-kor már bent is van a nyitóoldalon, szó szerint úgy, ahogy jött. Ez nem propaganda, ez szakmai együttműködés.   És milyen szép ez a világ: ha egy jobboldali lap lehozza a kormány narratíváját, az már agymosás. Ha liberálisék "független-objektív" médiája lehozza a szponzor narratíváját, az szabadságharcos újságírás.   Az egyik a demokrácia vége, a másik a demokrácia kezdete.   A legjobb pedig, hogy ebben a kicsinyke országban (is) liberálisék a mérce...

FideSS – a billentyűzet-harcosok nagy csodafegyvere   Van az a bizonyos szint, amikor a politikai érvelés kifogy, a vitakultúra meg elpárolog, és marad az utolsó, mindenre bevethető atomfegyver: két nagy S betű.    Igen, így: FideSS.     Mert ugye ettől aztán megsemmisül a rendszer, a Karmelitában sírva csomagolnak a miniszterek, a választópolgár pedig azonnal áttér a Haladó Forradalmi Igazság Pártjához, hiszen amit a Facebook-kommentben leírtak, akkor az úgy is van.   Ez a két "SS" a politikai kommunikáció Michelangelója: nem kell érvelni, nem kell tény, elég két nagy S, és kész is a náci-analógia, ami pont annyira hatásos, mint vizes szivaccsal támadni tankra.   Még szebb, amikor a kommentelő minden egyes bekezdésben újra leírja, mintha attól nőne a súlya: "Ez a FideSS úgyis elbukik! FideSS, FideSS, FideSS!" — az olvasó meg csak arra gondol, hogy valaki talán túl közel ült a billentyűzethez, és/vagy a Caps Lock beszorult.   De hát így megy ez a ...

Piroska és a NAGYBETŰS Igazság   ÉRTSÉK MÁR MEG, NEM MINDENKI RENDELKEZIK BANKKÁRTYÁVAL!!! – harsogja Piroska az egyik Temus csoportban, miközben a Facebookon gépeli a nagybetűs népkiáltványt, hátha ettől a Temu központjában, valahol Sanghaj és a Sárga-folyó között, felnyílik a szeme egy fáradt ügyfélszolgálatosnak. Mert Piroska még mindig nem érti, hogy a magyar Facebookos csoportot Kínában a kutya se olvassa.   De válaszolunk neki itt, hátha egyszer az életben megért valamit a szentem.    Szóval, kedves Piroska, a Temu nem azért nem enged utánvétet, mert személyesen ellened indított kereszteshadjáratot. Egyszerűen Kínában a „készpénz” már egy múzeumi tárgy, amit csak történelemórán mutogatnak a gyerekeknek. Őket a magyar „házhoz szállítás utánvéttel” koncepció pont annyira érdekli, mint minket a mongol jurtapiac heti akciói.   Amikor letöltötted az appot, szépen ráböktél az „Elfogadom” gombra – igen, arra a 36 oldalas, 4-es betűmérettel írt szabályzatra, amit ...

A Napraforgó-összeesküvés – avagy ki a hibás, ha a mező lekókad?   Kunszentmárton és Mezőtúr között ismét összeesküdtek az elemek – legalábbis így magyarázható, hogy a napraforgók idén látványosan megtagadták a munkát. A gazdák hiába locsolták verejtéküket a földekre, a növények mégis úgy döntöttek, hogy inkább csendes sztrájkba kezdenek.   A helyzetet természetesen rögtön megmagyarázták a „szakértők”: az egyik tábor szerint a kormány tehet mindenről, a másik tábor szerint meg az aszály. De akad olyan teória is, amely a háttérhatalmak, sőt a világméretű napraforgó-maffia összeesküvését sejti a háttérben.   A Nap gyanús viselkedése   Az egyszerű emberek eddig abban hittek, hogy a Nap a barátunk. Most kiderült: nem az. Mi másért sütne ennyire erősen, ha nem azért, hogy tönkretegye a termést, és ezzel káoszt keltsen a vidéki gazdaságban? Egy neve elhallgatását kérő helyi gazda szerint „a Nap valószínűleg Brüsszel ügynöke, és valami nagyobb terv része”.   A kormány ...

Így neveld a gyereked, hogy ne legyen seggfej – a könyv, ami úgy hangzik, mintha a társadalom utolsó esélye lenne.    A tartalma tele van tudományos alapokon nyugvó, humoros tanácsokkal, hogyan nevelj kedves, etikus, nagylelkű embert. Csakhogy van egy apró gond: aki tényleg rászorulna, az ezt soha a büdös életben nem fogja elolvasni.   A problémás szülőnél ugyanis a gyermeknevelés három alappillére így néz ki:   „Nekem senki ne mondja meg, hogyan kell a gyerekemet nevelni!” „Régen sem volt ilyen sok hiszti, és mégis felnőttünk.” „Ha nem hagyod abba, kikapcsolom a Wi-Fi-t.”   Ezek az emberek a könyvcímet látva vérig sértődnek, mert szerintük az ő gyerekük nem seggfej, csak „domináns személyiség”, és különben is, az óvónő provokálta ki, hogy megdobja a féltéglával, amikor rászólt, hogy ne bontsa le az óvodát. A könyv nekik nem segít, mert náluk a nevelés annyit tesz, hogy „ha a kezébe nyomom a tabletet, akkor csendben lesz, ha ordítok, akkor pedig majd...

Az állatmentés ára: ha nem fiatal, nem beteg, nem cuki – akkor nem kell. Mert nem hoz Valahol egy bácsi sírva posztol, mert egy árva öreg tacskót nem tud befogadni, és hiába hívta végig az összes menhelyet, szervezetet, Facebook-aktivistát és lelkesen kutyázó „angyalkát”, a válasz ugyanaz volt: „Nem kell. Öreg. Nincs hely.” Ott van feketén-fehéren, ahogy megírta:   „Van egy 11 éves kutyus, egy tacskó keverék, meghalt a gazdája, én T-bányán élek tömbházban és itt van 2 csivavám, nem tudom magamhoz venni a tacsit, minden nap Tatabánya–Füzitő sok anyagilag. Felhívtam az összes állatvédő helyet, hogy segítsenek, de a válasz: nem kell, mert öreg a kutya. Minden lehetséges állatmenhelyet felhívtam, válasz: nem kell, mert telt ház van. Most kíváncsi vagyok, a mostani tettemre mit szól a sok rühes állatvédő, mert vérzik a szívem, de muszáj vagyok agyoncsapni a kutyust.”       A bácsi persze nem akarta agyoncsapni – csak a kétségbeesés beszélt belőle. Csak annak a keserű ...

Ó, drága Facebook-jóistenek, hogy történhetett ez a galádság?! Hát a meteorológusok nem kapták meg a heti kávéjukat, hogy pontosan belőjék a szalmamentő napsütést?   Így aztán ott áll a nagy állatvédő, aki szerint a természet ölelése mindent meggyógyít – kivéve persze, ha az ölelés vizes és büdös lesz. Mert 40 bála szalma nem a föld szülötte már, hanem a civilizáció áldozata: elázott, és kész, világvége.   Mert ugyan ki gondolta volna, hogy a nyári égbolt, ez a kiszámíthatatlan nyavalyás, egyszer csak képes lesz esőt küldeni? Főleg akkor, amikor a Facebook radar mutatta, hogy „nyugi, ma csak egy kis napfény lesz, esetleg pár felhőcske”. És persze az is rejtély, hogy a világ összes gazdája vajon hogyan tárolja azt a nyavalyás szénát és szalmát. Talán valami varázssátor alatt? Vagy letakarják fóliával, hogy ne ázzon szarrá, mint itt, ahol egy ember van, de három poszt és ötven sírós emoji jut egyetlen zivatarra.   De sebaj, majd lesz gombatermesztés a bálákon, és jöhet a kö...

Beteg neve: Tisza-szektás közösség   Kórelőzmény:   Krónikus „jó gyűlölet” szindróma, vissza-visszatérő felsőbbrendűségi rohamokkal. Tünetek: Hamvas, kellemesnek hitt gyűlölet, melyet a beteg erényként él meg. Képtelenség felismerni, hogy a „jó gyűlölet” is gyűlölet. Gyakori önfelmentő mantrák: „Mi jobban utálunk, tehát jobbak vagyunk.” Epizódonként fellépő politikai amnézia: a saját agresszió elfelejtése, a másiké felnagyítása.   Kóroktan:   A beteg Petike nevű karizmatikus figurától kapta a fertőzést, akinél a hirtelen erkölcsi megtérés látványos placebohatást váltott ki a hívekben.   Leírás:   A páciens úgy hiszi, hogy a saját gyűlölete nemcsak elfogadható, hanem magasztos célokat szolgál. Ez a meggyőződés stabilizálja a csoportkohéziót, ugyanakkor teljes politikai skizofréniához vezet: miközben elítélik a másik oldal habzó szájú dühét, ők maguk ugyanazzal a habzó szájjal vicsorognak – csak „kulturáltan”.   Prognózis:   Gyógyulás es...

Magyar Péter: A holografikus hős és az instant áldozat – pszichiátriai kórrajz egy kampánymessiásról   Van az úgy, hogy az ember kicsit ideges lesz. Mondjuk ha valaki a Dunába akarja hajítani az újságírókat. Vagy ha véletlenül arcon csap valakit, csak mert nem a megfelelő kérdést tette fel. Vagy amikor hirtelen, kontrollvesztett mozdulattal kikapja más kezéből a telefont, és egy belső hang azt súgja: "Hajítsd a Dunába, Peti, ez most jár neked!" – és ő engedelmesen megteszi. Mert hát mi másra van egy kampányhős?   És mégis, ha valaki feldob neki egy szotyis zacskót – nem üt, nem lök, csak feldob – Péter máris mintaszerűen összeomlik lelkileg, mint egy színházi hipochonder, akinek azt mondták, rosszul néz ki. Azonnal jön a sörösdoboz-saga, a „támadás érte a demokráciát” című monodráma, és természetesen a jól ismert póz: széttárt karok, megbántott tekintet, és egy halk kérdés a semmibe: „Miért bántanak engem… engem, aki csak jót akarok?”   Aki kellemetlen múltbéli kérdéseket...

Kalapemelésből tarkóvakargatás – a közéleti mélyrepülés rajza    Először már-már ünnepélyesen akartam megemelni a kalapomat: lám, Magyar Péter végre úgy beszélt a kárpátaljai magyarokról, hogy nem „ukránozta” le őket, amikor megemlékezett a munkácsi rakétatámadásról.   Egy pillanatra még el is hittem, hogy valami változik. Aztán olvastam tovább. És megjött a régi, jól ismert förgeteg: a mocsárszólam, ami most már olyan természetesen csorog, mint a Duna a Margit híd alatt.    Ugyanaz a lemez, amit az erdélyi magyarok is hallgathattak anno, amikor a „székelyből” hirtelen „lerománozottak” lettek.    Most csak a díszlet más, a szöveg ugyanaz: ha nem velünk, akkor ellenünk – lehetőleg hangos felkiáltójellel a végén.    És ment a szarömlés, lehetőleg mindenkire, akit ő utál, mert egykoron nem vették be a labdadobálós csapatukba, ezért most sértődött kis törpe. Annyi elegancia nem szorult a rózsadombi úrifiúba, hogy az együttérzés szavai egy külön p...

  A Tisza-szektások gyűlölete jó gyűlölet. Hamvas, illatos, szinte kézműves termék: kisipari utálat, szeretettel csomagolva. Te csak a másik oldal gyűlöletét utálod, mert az nyers, harsány és büdös. Petikéé viszont lágy és bársonyos, mint a prémium filterkávé, amit csak a beavatottak isznak a kampánybuszban.   És persze ez nem kettős mérce. Á, dehogy! Ez „magasabb rendű erkölcsi alapállás” – legalábbis az elmebaj azon fázisában, amikor a saját gyűlöletet már erényként ünneplik. Hiszen a ti gyűlöletetek szebb, tisztább, intelligensebb.    Legalábbis addig, amíg nem mutatnak rólatok videót, ahol ugyanazzal a habzó szájjal ordítotok, mint a másik tábor.   Ez a fajta felsőbbrendűségi tudat maga a politikai skizofrénia: egyszerre utálod a gyűlöletet és közben gyűlölöd azokat, akik szerinted rosszul gyűlölnek. Ez már nem kettős mérce, hanem komplett tripla salto mortale az őrület trapézán.   És a legszebb? Az egész úgy van előadva, mintha a „jó gyűlölet” valami t...

  Ó, kedves ballib sajtó, hát tényleg nem bírjátok elengedni: napok óta vinnyogtok, hogy „Orseolo Péter = Magyar Péter”, mintha az egész tűzijáték egy titkos propagandafegyver lenne, ami a kollektív tudatot akarja átprogramozni.    A 444 már címoldalon üvöltötte: „Kódolt üzenet a rakétákban: Orbánék üzentek Brüsszelnek – Magyar Péter, te is hűbéres vagy!”   A HVG meg elemzett, hogy „Ez a történelmi párhuzam a kormány legsötétebb pszichológiai hadművelete”, míg az RTL Híradóban a szakértő rezzenéstelen arccal magyarázta, hogy „a Ménfői csata említése egyértelműen választási befolyásolás”.   Csakhogy a párhuzam bizony ül. És nem kicsit. Orseolo Péter ezer éve is külföldre rohangált, hogy megtartsa a trónját, miközben a fél udvar már a hátába döfte a kést. Magyar Péter? Ugyanez, modernebb csomagolásban. Csak most nem aranyozott lándzsát ad át a császárnak, hanem pendrive-ot Brüsszelben, nyilatkozatot Berlinben, és szelfit Londonban, hogy bizonyítsa: ő a Nyugat hűsé...

  #Hülyegyerek – avagy a FőPrideMester és a MéhLegelő Mítosza   Van az úgy, hogy az ember szeretne sétálni egy jót a kutyájával a városban. Mondjuk a parkban. Vagy legalább a járda mellett, ahol nem térdig ér a khm.... a természet. Mert hát Budapest ma már nem csak a Duna gyöngye, hanem Európa legújabb agrár-kísérleti telepe, köszönhetően a főpridemester úrnak, aki a méhek és gazok nagy barátja, de úgy tűnik, a kutyák és gazdáik már nem férnek bele a biodiverzitásba.   A közterületeken burjánzó méhlegelők (értsd: derékig érő, toklászos gazrengetegek) mögött álló zöldfilozófia nem más, mint spórolás a fűnyíráson – csak ugye ezt el kellett adni valami szívhez szóló méhecskés PR-kampányban. És milyen jól sikerült! A virágoknak álcázott allergén szörnyetegek között zümmögő méhek szinte már dalt is írnak a polgármester dicsőségére. De hát valakiknek zümmögni is kell, ha már mindenki más káromkodik, főleg, ha sejhajon is csípi egy cuki méhecske.   A kérdés csak az, hogy a...

  Proli Ákos ismét hajnalban indult útnak, hóna alatt a kissé leeresztett dühpárnával, lábán a legendás zoknival, amelyet már csak „A Penészes Lyukas lábkárpit” néven emlegetnek a környéken. A levegőben a fagyos reggel és a helyi trágyaszag keveredett, de Ákos számára ez maga volt a hősi út előjele. Tudta: ma valami történni fog.   Az előző felfedezés óta – a padlófűtés, amit ő csak „a lábak megváltójának” nevezett – abban a hitben élt, hogy ennél feljebb már nincs. De amikor belépett Hatvanpuszta egyik szobájába, a falból egyszer csak fény tört elő. Nem meleg, nem gyertyaláng, hanem olyan éles, hideg fény, mintha maga az univerzum küldte volna, hogy közölje: „Ákos, te kiválasztott vagy.”   Megállt, szíve úgy kalapált, mint a kocsmai nyerőgép, amikor végre három dinnyét mutat. „Ez… ez egy jel!” – suttogta, és belül már látta magát, amint a nép élén vonul, kezében a dühpárnával, mint valami szent ereklyével és vadul harsogja, hogy "nem-haggyuk-abba".   És ekkor jött a...

„Ez a Magyar Péter már nem az a Magyar Péter!” – harsogja a Tisza-szekta új tízparancsolata, mintha a Szentlélek személyesen ereszkedett volna le egy választási kisteherautó platójáról, hogy a kampányút során rátegye a kezét Petike fejére, és azt mondja: „Fiam, mostantól te vagy a Nép Tanítványa.”   Kéri László politológus a szövegben úgy áradozik, mintha a fiatal tanítványt az országjárás során egyszerre érte volna katarzis, meg egy komplett IQ-frissítés. Hirtelen rájött, hogy a magyar valóság létezik, és nem csak Instagram-sztorikban meg szelfikben mérhető. Ez önmagában megható, csak hát… egy politikusnál ez kb. olyan, mint amikor egy séf 10 év szakácskodás után felfedezi, hogy létezik só. A sztori szerint Petike attitűdje is megváltozott. A „gyalogmenet” pedig nevelte, formálta. Még szép. Ha valaki hónapokon keresztül jár-kel az országban, biztosan lesz pár fotó a nyugdíjas klubban, a disznótoron, meg egy-két kávéautomata mellett. Ez persze a hívek szemében nem egyszerű kampány,...