Ugrás a fő tartalomra

Agymenés 327.

A baloldali forradalom – operett három felvonásban

 
 
 
1. felvonás: A Nagy Lázadás Előtti Főpróba
 
Valahol egy panel erkélyén, kimenekülve a Bubiv szekrénysor nyomasztó árnyékából baloldali politikai agytrösztök ülnek össze (szigorúan vegán pogácsa és kombucha mellett), hogy megvitassák a legújabb forradalmi stratégiát. A terv: országos megmozdulás, amely minimum… 600 embert fog megmozgatni. Ha az eső nem esik. És ha nem éppen Netflix-maraton van. És ha elég sárga a festék az utak mázolására.
 
„Zsarolni kell! Fenyegetni! Lámpavasra velük!” – mondja lelkesen Fleck Zoltán, miközben finoman igazgatja szemüvegét, amely minden bizonnyal jobban szenved, mint a demokrácia. Körülötte bólogat a haladó értelmiség egy tagja, Vörös Imre, aki szerint a jogállam kikapcsolása csak olyan, mint a tévé „stand-by” módban. Nem tűnt el, csak szünetel. A demokrácia is nyaral néha, nem?
 
2. felvonás: A Forradalom Visszacsap
 
A térre kivezényelt forradalmi csapatok – azaz a 117 fős tüntetőmag – melegítőnadrágban és laptoppal felszerelkezve érkezik. A „Le a rendszerrel!” jelszót skandálják időnként, míg meg nem szakad a WiFi, és a TikTok élő le nem áll. A Momentum épp újraosztja a Mozgalmárok kézikönyvét, amely immár színezhető verzióban is elérhető az óvodáskorú politikai aktivistáknak.
 
A tömegben Fekete-Győr András hősiesen próbál egy füstgránátot beélesíteni, de inkább saját kabátzsebébe robban bele. Ezt a pillanatot meg is örökíti egy Index-fotós, akit aztán az Origo szerkesztőségén belül személyesen kísérel meg "átnevelni" a bukott exelnök, természetesen szigorúan demokratikus alapon: kiabálva, ajtót rúgva, humanista módon.
 
3. felvonás: A Lázadás Szimfóniája
 
A baloldali forradalom győzelme már csak karnyújtásnyira. A DK és a Momentum hadereje (összesen 8 középkorú jogvédő, 2 egyetemista és egy bőrkanapén posztoló influenszer) eldönti: itt az idő a rendszer megdöntésére. Gyurcsány Ferenc szónokol: „A lázadás legyen tömeges és tartós!” – miközben a tömeg leginkább azt kérdezgeti: „Mikor jön a pizza?”
 
Szarvas Koppány Bendegúz pedig, mint egy XXI. századi Che Guevara, újra posztol: „Vagy folyjon vér, vagy maradj otthon. Én most épp otthon vagyok.” A kommentek szerint lámpavasért dolgoznak a fiúk, de hogy kik a „fiúk”, azt senki sem tudja, mert azok is már inkább Berlinbe költöztek.
 
Zárójelenet: A Forradalom Elmaradt
 
A jogállamiság tehát veszélyben, de csak elméletben. A demokrácia billeg, de még mindig szilárdabban áll, mint a baloldali pártok támogatottsága együttvéve. És bár a szájuk hatalmas, a valóság az, hogy a sok lázálom és forradalmi retorika mögött csak a szokásos forgatókönyv marad: pár száz, néha majdnem ezer ember, néhány papírzászló, és egy újabb Facebook-csoport, amit másnapra már elfelejtenek.
 
A demokráciának vége? Nem. Csak a tüntetésnek. Az eső miatt.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Agymenés 238.

A higgadtság nagymestere   Sebestyén József, kárpátaljai honfitársunk tragédiája kapcsán megszólalt végre A Szakértő. Igen, így, csupa nagybetűvel. A Szakértő, akinek véleménye súlyosabb, mint egy vizes homokzsák a gátszakadásnál.    A Szakértő így szólt: „Keveset tudunk, úgyhogy ideje volna a higgadtságnak.” Majd hozzátette: „Nem tudom, hogy mi történt, a rendelkezésre álló információk ellentmondóak.”   Micsoda intellektuális piruett! Micsoda szellemi bölcsőcskehintáztatás! Az ember már-már hallja, ahogy Arisztotelész hevesen tapsol odafent.   Apró, egészen apró szépséghiba, hogy ha ugyanezeket a mondatokat valaki például Bucsa kapcsán írta volna le – ne adj’ Isten, az első napokban –, azonnal rácsapták a pecsétet: „Konteós! Putyin-bérenc! Fake news mocsok!” Majd behajították a véleménybányába, ahol már izzadva robotolt pár ezer másik, akik csak annyit mertek kérdezni: „Biztos, hogy minden úgy van?”   De most! Most végre győzött a mértéktartás! A higgadtsá...

Agymenés 119

  Ez a társadalom kinevelt egy olyan generációt, ahol a gyerek elvárás, a megfelelés, a pozicionálás eszköze, anyagi forrás és élő eszköz az érzelmi zsaroláshoz, akár rokonok, nagyszülők, különélő apuka, barátok, munkáltató felé. Számukra ez teljesen elfogadható, hiszen az önmaguk iránti szeretetet, egoizmust és a megfelelési kényszert összekeverik a gyerek iránt érzett szeretettel. Ha a gyerek kap valamit - akár érzelmileg, akár anyagilag -, akkor az saját társadalmi pozícióju k megmutatása a külvilágnak, nem pedig a gyerek valós vágyainak és igényeinek teljesítése. Ha a gyerek okos és szép, ők lépnek előre a képzelt ranglétrán, az ő sikerük, az ő eredményük, és nem a gyereké. Legyen mindenféle kütyü, ami leköti, legyen szép, nagy, mutogatható színes játékok garmadája a kertben, legyen menő és trendi ruha, természetesen kocsival kell menni az oviba és a suliba, de lehetőleg kettővel, nehogy a gyerek egy légtérben utazzon a fránya felszereléssel. Legyen kiel...

Agymenés 235.

Magyar Péter, a mindenhez is értő polihisztor     Magyar Péter nem csupán jogász. Ugyan, az csak a fedősztori. Valójában ő az univerzum többcélú svájcibicskája, akit a Teremtő is Ctrl+C–Ctrl+V kombinációval másolt be minden létező és még csak elképzelt szakmába is.   Egyik nap még gyermekvédelmi szakértőként könnyezett élő adásban a bántalmazott kicsikért, másnap viszont elfelejtette, hogy a sajátjai végignézték, ahogy ő bántalmazza anyjukat. De hát senki sem tökéletes, főleg nem a gyerekek, akiknek az a dolguk, hogy ott legyenek, és megfeleljenek, ha apuci politikai karrierje megkívánja.   Aztán ott a gazdaság. Azt is keni-vágja, legalábbis amikor bennfentes információval a zsebében üzletel, mert hát a profit az profit – még akkor is, ha etikailag csak annyira tiszta, mint a MÁV mosdó csúcsidőben.   A minap viszont új szerepben tündökölt: légiközlekedési szakértőként osztja az észt, mintha minimum ő irányította volna az összes repülőgépet 2006 óta. Olyan magabi...