Dübörög a diktatúra, de csendben, puhán, halk szőnyegen suhanva, mint egy IKEA-s papucsban lopakodó macska. Legalábbis ezt mondja az ellenzék, miközben egy Majka nevű rapper képzeletben "leporolja" a miniszterelnök fejét a színpadon – nem golyóval, hanem kreatív performanszban. És ezért nem viszik el sem éjjel, sem nappal, sőt, másnap még a közmédia is beszámol róla, igaz, hogy „a művészet nehéz útjai” címszó alatt.
Mert hát mi más lenne a biztos jele egy totalitárius rezsimnek, mint az, hogy bárki, bármikor leállíthatja a fél várost egy menetrend szerinti hídlezárással – holmi jogállamiságra hivatkozva, persze. Az utak tele vannak kiégett gumikacsákkal, bringás aktivistákkal és megafonokkal felfegyverzett kockásinges bölcsészekkel, és mit csinál ilyenkor a diktatúra karja, a rendőrség? Kedvesen terel, kávét hoz, és néha egy óvatos „lécci” is elhangzik. Brutalitás? Max. ha valaki elszúrja a forgalomelterelést.
Képzeld el Pinochetet, amint türelmesen várja, hogy a tüntetők befejezzék a slam poetry estjüket az elnöki palota előtt. Vagy Észak-Koreát, ahol a hivatalos propaganda szerint Kim Dzsongun kedvenc realityje a Partizán.
Szóval, ha legközelebb valaki azt mondja, hogy diktatúra van, nézz csak körbe: a rapper még szabad, a hódok, izé, a hívek meg lezárják a rakpartot – és a rendszer legnagyobb válasza minderre egy vállvonás és egy TikTok live, hogy ejnye és bejnye.
Ez a diktatúra… úgy dübörög, hogy szinte nem is hallod.

Megjegyzések
Megjegyzés küldése