Ugrás a fő tartalomra

Agymenés 335.

 #hülyegyerek és a rakparti Armageddon


 

Na, megint jött a főpridemester, és sír, mint a frissen megnyírt bárány, hogy a kormány egy hétre lezárja a rakpartot. Mert ugye, ha ő zárja le hónapokra, az maga a zöld forradalom, a fenntarthatóság, a városi élet új reneszánsza. Ha más csinálja pár napra, az már környezetromboló genocídium, és az ENSZ Biztonsági Tanácsát is össze kéne hívni.
 
Szokás szerint előkerült a szent zöld bibliája: zajszennyezés, légszennyezés, állatok, nagymamák, asztmások – mindenki veszélyben. Persze, amikor a fél nyarat teleplakátolja saját "rakparti csodáival", miközben a forgalom hónapokig áll, ás a negyvenfokos melegben fuldokolnak az emberek a dugókban, az valahogy nem ugyanaz. Ott mindenki boldog, bringa csilingel, gyerek kacag, a levegő meg nyilván levendulaillatú. Mondjuk nem a körúton, meg a pollerek árnyékában, de valahol biztos. Ja, és a méhecskék is zümmögnek.
 
Most viszont jön a Fidesz, és mer csinálni egy 45 perces tűzijátékot, amihez kell egy kis lezárás. Hát micsoda dolog ez! A kormány – szörnyű bűnében – nem egyeztetett a főpridemesterrel, és nem kérdezte meg, hogy az ő szent rakpartja mire vágyik.
 
A levél Rogán Antalnak persze elkészült: legyen szerénység, ne lőjenek rakétát a Margit hídnál, és a 14 milliárdos ünnepségből csípjenek már le egy keveset, hogy ne zárják le a várost. Sőt, a legjobb lenne, ha amit lecsípnek, azt egyenesen neki adnák. 
 
Mert ha valami lezárásra kerül, akkor annak politikai értéktartalma van: ha balos, akkor innováció és városmegújítás; ha kormányközeli, akkor elnyomás és emberiség elleni bűntett.
 
Ahogy elnézem, idén augusztus 20-án nemcsak a tűzijáték fog az égig érni, hanem a főpridemester vinnyogása is.

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Agymenés 238.

A higgadtság nagymestere   Sebestyén József, kárpátaljai honfitársunk tragédiája kapcsán megszólalt végre A Szakértő. Igen, így, csupa nagybetűvel. A Szakértő, akinek véleménye súlyosabb, mint egy vizes homokzsák a gátszakadásnál.    A Szakértő így szólt: „Keveset tudunk, úgyhogy ideje volna a higgadtságnak.” Majd hozzátette: „Nem tudom, hogy mi történt, a rendelkezésre álló információk ellentmondóak.”   Micsoda intellektuális piruett! Micsoda szellemi bölcsőcskehintáztatás! Az ember már-már hallja, ahogy Arisztotelész hevesen tapsol odafent.   Apró, egészen apró szépséghiba, hogy ha ugyanezeket a mondatokat valaki például Bucsa kapcsán írta volna le – ne adj’ Isten, az első napokban –, azonnal rácsapták a pecsétet: „Konteós! Putyin-bérenc! Fake news mocsok!” Majd behajították a véleménybányába, ahol már izzadva robotolt pár ezer másik, akik csak annyit mertek kérdezni: „Biztos, hogy minden úgy van?”   De most! Most végre győzött a mértéktartás! A higgadtsá...
Megjegyzés küldése
További információk

Agymenés 119

  Ez a társadalom kinevelt egy olyan generációt, ahol a gyerek elvárás, a megfelelés, a pozicionálás eszköze, anyagi forrás és élő eszköz az érzelmi zsaroláshoz, akár rokonok, nagyszülők, különélő apuka, barátok, munkáltató felé. Számukra ez teljesen elfogadható, hiszen az önmaguk iránti szeretetet, egoizmust és a megfelelési kényszert összekeverik a gyerek iránt érzett szeretettel. Ha a gyerek kap valamit - akár érzelmileg, akár anyagilag -, akkor az saját társadalmi pozícióju k megmutatása a külvilágnak, nem pedig a gyerek valós vágyainak és igényeinek teljesítése. Ha a gyerek okos és szép, ők lépnek előre a képzelt ranglétrán, az ő sikerük, az ő eredményük, és nem a gyereké. Legyen mindenféle kütyü, ami leköti, legyen szép, nagy, mutogatható színes játékok garmadája a kertben, legyen menő és trendi ruha, természetesen kocsival kell menni az oviba és a suliba, de lehetőleg kettővel, nehogy a gyerek egy légtérben utazzon a fránya felszereléssel. Legyen kiel...
Megjegyzés küldése
További információk

Agymenés 235.

Magyar Péter, a mindenhez is értő polihisztor     Magyar Péter nem csupán jogász. Ugyan, az csak a fedősztori. Valójában ő az univerzum többcélú svájcibicskája, akit a Teremtő is Ctrl+C–Ctrl+V kombinációval másolt be minden létező és még csak elképzelt szakmába is.   Egyik nap még gyermekvédelmi szakértőként könnyezett élő adásban a bántalmazott kicsikért, másnap viszont elfelejtette, hogy a sajátjai végignézték, ahogy ő bántalmazza anyjukat. De hát senki sem tökéletes, főleg nem a gyerekek, akiknek az a dolguk, hogy ott legyenek, és megfeleljenek, ha apuci politikai karrierje megkívánja.   Aztán ott a gazdaság. Azt is keni-vágja, legalábbis amikor bennfentes információval a zsebében üzletel, mert hát a profit az profit – még akkor is, ha etikailag csak annyira tiszta, mint a MÁV mosdó csúcsidőben.   A minap viszont új szerepben tündökölt: légiközlekedési szakértőként osztja az észt, mintha minimum ő irányította volna az összes repülőgépet 2006 óta. Olyan magabi...
Megjegyzés küldése
További információk