Ugrás a fő tartalomra

Agymenés 332.

A GAZember: Küzdelem a Természet Törvényei Ellen


 

Magyar Péter – a politikai manöken, Temus messiás, az egykori tapsoló-csápoló NERhuszár– új frontot nyitott: meghódítja a mezőgazdaságot, vagy legalábbis meggyőződéssel néz leveleket.
 
– „Idén sem lesz ezen barack!” – közli egy kertész bácsi.
– „A vírus miatt?” – kérdezi Péter, miközben egy orgonalombot tapogat.
– „Nem, azé', mer' ORGONA.”
 
A párbeszéd olyan, mint egy rossz kabarévázlat, csak sajnos nem a Mikroszkóp Színpadon hangzott el, hanem élő adásban, ország-világ előtt.
A szellemi hadviselés folytatódik:
 
– „Jó ez a ribizli... csak még zöld.” – mondja, miközben egy görögdinnyét tart a kezében, olyan önbizalommal, mintha legalábbis ő találta volna fel a fotoszintézist.
 
A csúcspont:
– „De szép ez az idei napraforgó!” – sóhajtja, miközben árpát morzsolgat, mintha épp nosztalgiázna egy rég elfeledett Agrárminisztériumi gyakornoki időszakon, lelki szemei előtt Rákosi elvtárs ikonikus képével.
 
És ekkor jött a megváltás! Nem a józan ész, hanem a Facebook-mémgyár:
"A GAZember" – Napraforgóköpenyes szuperhős, aki a szántóföldeket zöldségesként, a zöldségeket szavazóként kezeli.
 
Ő az, akinek minden bakija egy újabb kampánylehetőség. Mert bár szellemi téren a vágómarha is előzni próbálna a kanyarban, a Facebook nedvesbugyingós néni-szekciója így is elolvad.
 
– „Jaj, hát milyen aranyos, hogy keveri a növényeket! Én is kevertem a margarint a vajjal egyszer!” – írja Marika néni, miközben kedveli az összes posztját és szívecskéz egy dinnyét.
 
De mi, többiek? Mi csak röhögünk. Röhögünk, ahogy izzadságszagú lendülettel próbál úgy csinálni, mintha lenne fogalma a világról, mintha valami életszagú tudást szedett volna magára a rózsadombi villa szobáiban, miközben a háttérben már jön a következő baki.
 
Mert Magyar Péter nem politikus.
Nem agronómus.
Nem földműves.
Ő a GAZember.
Aki mindenhez is ért – kivéve azt, amihez hozzáér.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Agymenés 238.

A higgadtság nagymestere   Sebestyén József, kárpátaljai honfitársunk tragédiája kapcsán megszólalt végre A Szakértő. Igen, így, csupa nagybetűvel. A Szakértő, akinek véleménye súlyosabb, mint egy vizes homokzsák a gátszakadásnál.    A Szakértő így szólt: „Keveset tudunk, úgyhogy ideje volna a higgadtságnak.” Majd hozzátette: „Nem tudom, hogy mi történt, a rendelkezésre álló információk ellentmondóak.”   Micsoda intellektuális piruett! Micsoda szellemi bölcsőcskehintáztatás! Az ember már-már hallja, ahogy Arisztotelész hevesen tapsol odafent.   Apró, egészen apró szépséghiba, hogy ha ugyanezeket a mondatokat valaki például Bucsa kapcsán írta volna le – ne adj’ Isten, az első napokban –, azonnal rácsapták a pecsétet: „Konteós! Putyin-bérenc! Fake news mocsok!” Majd behajították a véleménybányába, ahol már izzadva robotolt pár ezer másik, akik csak annyit mertek kérdezni: „Biztos, hogy minden úgy van?”   De most! Most végre győzött a mértéktartás! A higgadtsá...

Agymenés 119

  Ez a társadalom kinevelt egy olyan generációt, ahol a gyerek elvárás, a megfelelés, a pozicionálás eszköze, anyagi forrás és élő eszköz az érzelmi zsaroláshoz, akár rokonok, nagyszülők, különélő apuka, barátok, munkáltató felé. Számukra ez teljesen elfogadható, hiszen az önmaguk iránti szeretetet, egoizmust és a megfelelési kényszert összekeverik a gyerek iránt érzett szeretettel. Ha a gyerek kap valamit - akár érzelmileg, akár anyagilag -, akkor az saját társadalmi pozícióju k megmutatása a külvilágnak, nem pedig a gyerek valós vágyainak és igényeinek teljesítése. Ha a gyerek okos és szép, ők lépnek előre a képzelt ranglétrán, az ő sikerük, az ő eredményük, és nem a gyereké. Legyen mindenféle kütyü, ami leköti, legyen szép, nagy, mutogatható színes játékok garmadája a kertben, legyen menő és trendi ruha, természetesen kocsival kell menni az oviba és a suliba, de lehetőleg kettővel, nehogy a gyerek egy légtérben utazzon a fránya felszereléssel. Legyen kiel...

Agymenés 235.

Magyar Péter, a mindenhez is értő polihisztor     Magyar Péter nem csupán jogász. Ugyan, az csak a fedősztori. Valójában ő az univerzum többcélú svájcibicskája, akit a Teremtő is Ctrl+C–Ctrl+V kombinációval másolt be minden létező és még csak elképzelt szakmába is.   Egyik nap még gyermekvédelmi szakértőként könnyezett élő adásban a bántalmazott kicsikért, másnap viszont elfelejtette, hogy a sajátjai végignézték, ahogy ő bántalmazza anyjukat. De hát senki sem tökéletes, főleg nem a gyerekek, akiknek az a dolguk, hogy ott legyenek, és megfeleljenek, ha apuci politikai karrierje megkívánja.   Aztán ott a gazdaság. Azt is keni-vágja, legalábbis amikor bennfentes információval a zsebében üzletel, mert hát a profit az profit – még akkor is, ha etikailag csak annyira tiszta, mint a MÁV mosdó csúcsidőben.   A minap viszont új szerepben tündökölt: légiközlekedési szakértőként osztja az észt, mintha minimum ő irányította volna az összes repülőgépet 2006 óta. Olyan magabi...