Árad a Tisza – és a józan ész kitelepítést kér - avagy szösszenet az új Tisza-himnuszról
Van a cringe. Meg van, amikor a cringe beül egy csónakba, és teljes sebességgel beleszalad a közízlés partfalába. Ez a dal az utóbbi.
Már az első gitárakkordnál tudod: itt nem fog megállni semmi a gáton. Hősünk belebámul a kamerába azzal a „most történelmet írok” tekintettel, ami valójában inkább azt sugallja: „most vesztettünk el egy fogadást, és te vagy a tét.”
A szöveg? Mintha egy AI-t kértek volna meg, hogy írjon politikai kampányszlogent és tizenéves szerelmes verset egyszerre, aztán hozzácsaptak volna egy árvízi helyzetjelentést. Olyan sorokkal, amiktől Ady forog a sírjában, miközben Petőfi odaszól: „Nyugi öreg, ez engem is kinyírt volna.”
A refrén? A refrén az maga a vizes apokalipszis. Olyan hangerővel tör rád, hogy a faliórád 1987-be áll vissza, a macskád meg felköltözik a szekrény tetejére, mert lent árvíz van.
A vizuál? Hát… próbáld elképzelni, hogy a National Geographic „Hogyan mentünk volna, ha nem lett volna pénz” című dokumentumfilmjét összekeverik egy ’90-es évek diszkóklipjével. Ez az, csak több a szenvedélyes nézés, és kevesebb a tartalom.
A végére pedig ott maradsz te, a kanapén, és azon gondolkodsz: vajon a Tisza tényleg árad… vagy csak a kín.
Másodpercről másodpercre kínanalízis
0:00 – 0:05
Indulás. Fekete háttér, epikus hangulat. Minden jel arra utal, hogy valami nagy dolog készül… majd rájössz, hogy nem. Ez nem a Gladiátor folytatása, csak egy férfi, aki éppen belép a saját egójába.
0:06 – 0:15
Megjelenik a főhős. Olyan komolyan néz, mintha most hallotta volna, hogy a gát átszakadt – pedig csak a stylistja mondta, hogy álljon kicsit balra.
0:16 – 0:30
Első gitárpengetés. Ha csukott szemmel hallgatod, elhiszed, hogy egy 1989-es falunap rockszínpadán vagy, csak a sör drágább.
0:31 – 0:45
A szöveg elkezdődik. Már itt gyanús, hogy a dalszerző a Tisza árvízi jegyzőkönyvéből dolgozott, és közben beleírt pár motivációs idézetet a Facebookról.
0:46 – 1:00
Kamera: dramatikus közeliben. Magyar Péter néz. És néz. És még mindig néz. Ha a Tisza így bámulna rád, komolyan fontolóra vennéd, hogy elköltözöl a Dunához.
1:01 – 1:20
Refrén! A hangerő olyan, mintha egy árvízvédelmi sziréna próbálna eladni neked választási ígéreteket.
1:21 – 1:40
Vágókép: felhők, víz, árhullám. A rendező szerint ez metafora. A néző szerint: stock videó.
1:41 – 2:00
Gitárszóló. Előadva olyan szenvedéllyel, mint amikor a villanyszerelő magyarázza, hogy „ez a kapcsoló miért nem működik”.
2:01 – 2:20
Újabb közelik. Ha eddig nem vetted észre, a kameraállások 80%-a arra szolgál, hogy Péter arcát egy újabb „árvízdrámás” szögből mutassa.
2:21 – 2:40
Második refrén. Ezen a ponton már nem tudod eldönteni, hogy ez egy dal vagy egy be nem vallott kampányfilm.
2:41 – 3:00
Vágás: folyópart, hullámok. Az üzenet egyértelmű: a természet erői sem olyan nagyok, mint a frontember egója.
3:01 – 3:20
A végjáték: mindenki várja a nagy csúcspontot… ami nem jön el. A dal egyszerűen csak véget ér, mint a nyári zápor: hirtelen, és kicsit kellemetlenül nedvesen.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése