Ugrás a fő tartalomra

Agymenés 398.

 #Hülyegyerek – avagy a FőPrideMester és a MéhLegelő Mítosza


 

Van az úgy, hogy az ember szeretne sétálni egy jót a kutyájával a városban. Mondjuk a parkban. Vagy legalább a járda mellett, ahol nem térdig ér a khm.... a természet. Mert hát Budapest ma már nem csak a Duna gyöngye, hanem Európa legújabb agrár-kísérleti telepe, köszönhetően a főpridemester úrnak, aki a méhek és gazok nagy barátja, de úgy tűnik, a kutyák és gazdáik már nem férnek bele a biodiverzitásba.
 
A közterületeken burjánzó méhlegelők (értsd: derékig érő, toklászos gazrengetegek) mögött álló zöldfilozófia nem más, mint spórolás a fűnyíráson – csak ugye ezt el kellett adni valami szívhez szóló méhecskés PR-kampányban. És milyen jól sikerült! A virágoknak álcázott allergén szörnyetegek között zümmögő méhek szinte már dalt is írnak a polgármester dicsőségére. De hát valakiknek zümmögni is kell, ha már mindenki más káromkodik, főleg, ha sejhajon is csípi egy cuki méhecske.
 
A kérdés csak az, hogy a gazt imádja ennyire a gaz/ember, vagy azt a pénzt, amit a „fenntartható hanyagság” jelszavával lehet a kasszában hagynim vagy inkább másra elkölteni? 
 
Egy biztos: a kutyatartók életét nem könnyítette meg. A toklászok ugyanis nem ismernek kegyelmet – beférkőznek fülbe, orrba, mancsba, mintha ők is pályáznának valami városi közszereplői posztra.
 
Az állatorvosok közben pezsgőt bontanak, hisz naponta tucatszám műtik a szerencsétlen ebeket, akik csak annyit akartak, hogy ne valami gazos csatatéren kelljen pisilniük. 
 
Ki gondolta volna, hogy a #hülyegyerek városának új mottója: „Több gaz, kevesebb gazdi”?
 
De nincs baj, a főpolgi szól, hogy minden rendben van. Ő szereti a méheket. A patkányokkal is kiegyezik, azok is szépen gyarapszanak a városnak csúfolt kísérleti telepen. És a kutyák? Hát... majd ellesznek. Valahogy. Legalább nem zavarják meg a méhek spirituális nyugalmát. Vagy a főpridemester politikai ökoauráját.

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Agymenés 238.

A higgadtság nagymestere   Sebestyén József, kárpátaljai honfitársunk tragédiája kapcsán megszólalt végre A Szakértő. Igen, így, csupa nagybetűvel. A Szakértő, akinek véleménye súlyosabb, mint egy vizes homokzsák a gátszakadásnál.    A Szakértő így szólt: „Keveset tudunk, úgyhogy ideje volna a higgadtságnak.” Majd hozzátette: „Nem tudom, hogy mi történt, a rendelkezésre álló információk ellentmondóak.”   Micsoda intellektuális piruett! Micsoda szellemi bölcsőcskehintáztatás! Az ember már-már hallja, ahogy Arisztotelész hevesen tapsol odafent.   Apró, egészen apró szépséghiba, hogy ha ugyanezeket a mondatokat valaki például Bucsa kapcsán írta volna le – ne adj’ Isten, az első napokban –, azonnal rácsapták a pecsétet: „Konteós! Putyin-bérenc! Fake news mocsok!” Majd behajították a véleménybányába, ahol már izzadva robotolt pár ezer másik, akik csak annyit mertek kérdezni: „Biztos, hogy minden úgy van?”   De most! Most végre győzött a mértéktartás! A higgadtsá...
Megjegyzés küldése
További információk

Agymenés 119

  Ez a társadalom kinevelt egy olyan generációt, ahol a gyerek elvárás, a megfelelés, a pozicionálás eszköze, anyagi forrás és élő eszköz az érzelmi zsaroláshoz, akár rokonok, nagyszülők, különélő apuka, barátok, munkáltató felé. Számukra ez teljesen elfogadható, hiszen az önmaguk iránti szeretetet, egoizmust és a megfelelési kényszert összekeverik a gyerek iránt érzett szeretettel. Ha a gyerek kap valamit - akár érzelmileg, akár anyagilag -, akkor az saját társadalmi pozícióju k megmutatása a külvilágnak, nem pedig a gyerek valós vágyainak és igényeinek teljesítése. Ha a gyerek okos és szép, ők lépnek előre a képzelt ranglétrán, az ő sikerük, az ő eredményük, és nem a gyereké. Legyen mindenféle kütyü, ami leköti, legyen szép, nagy, mutogatható színes játékok garmadája a kertben, legyen menő és trendi ruha, természetesen kocsival kell menni az oviba és a suliba, de lehetőleg kettővel, nehogy a gyerek egy légtérben utazzon a fránya felszereléssel. Legyen kiel...
Megjegyzés küldése
További információk

Agymenés 235.

Magyar Péter, a mindenhez is értő polihisztor     Magyar Péter nem csupán jogász. Ugyan, az csak a fedősztori. Valójában ő az univerzum többcélú svájcibicskája, akit a Teremtő is Ctrl+C–Ctrl+V kombinációval másolt be minden létező és még csak elképzelt szakmába is.   Egyik nap még gyermekvédelmi szakértőként könnyezett élő adásban a bántalmazott kicsikért, másnap viszont elfelejtette, hogy a sajátjai végignézték, ahogy ő bántalmazza anyjukat. De hát senki sem tökéletes, főleg nem a gyerekek, akiknek az a dolguk, hogy ott legyenek, és megfeleljenek, ha apuci politikai karrierje megkívánja.   Aztán ott a gazdaság. Azt is keni-vágja, legalábbis amikor bennfentes információval a zsebében üzletel, mert hát a profit az profit – még akkor is, ha etikailag csak annyira tiszta, mint a MÁV mosdó csúcsidőben.   A minap viszont új szerepben tündökölt: légiközlekedési szakértőként osztja az észt, mintha minimum ő irányította volna az összes repülőgépet 2006 óta. Olyan magabi...
Megjegyzés küldése
További információk