Ugrás a fő tartalomra

Agymenés 391.

Kedves TISZA-rajongók, értem én, hogy most mindenki csillogó szemmel bámulja a temus messiást, mintha Black Friday lenne, és az első sorban állnátok az ingyenes „Orbán-buktató” akcióért. Mindenki boldog, a vízszerű párt zászlaja lobog, és már tervezitek, hogy a választás éjszakáján pezsgőt locsoltok a Lánchídon.


 

Na de csak játszunk el a gondolattal. Jön április, és hoppá, nem jön be a csomag. Ráadásul nem is késik, hanem egyenesen törött állapotban érkezik – veszteség formájában.
 
És akkor ki lesz a hibás?
 
Ő maga? Ugyan már! A temus messiás nem hibázik, csak a világ nem értette meg őt. Még nem értek meg a megértésre.
 
Ti, a szavazók? Persze, hogy kaptok majd egy szép vastag számonkérést: „Miért nem kampányoltatok eleget?! Miért nem vitt magával mindenki még két embert?”
 
A kormány? Naná, hiszen ott a klasszikus: krumpli, pénz, meg a mindentudó Tóni.
 
A jelöltek? Tegnap még hősök, holnap már politikai zombi statiszták.
 
A külföldi barátok? Jön majd a sirám: „Nem volt elég támogatás, Brüsszel cserben hagyott.”
 
És ne lepődjetek meg, ha a szeretett vezetőtök gyorsabban kiszeret belőletek, mint ti belőle. Emlékeztek még a nagy MZP-lázra? Akkor is mindenki szerelmes volt, a sajtó dicsőítette, az értelmiség rajongott érte, ti meg boldogan tapsoltátok. Aztán eltűnt a süllyesztőben, és hirtelen senki sem ismeri már.
 
Pont ez vár rátok is. Csak most majd a temus messiás csomagját bontjátok ki, és a doboz üres lesz. Csak a számla marad benne. De az jó vastag tollal írva.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Agymenés 238.

A higgadtság nagymestere   Sebestyén József, kárpátaljai honfitársunk tragédiája kapcsán megszólalt végre A Szakértő. Igen, így, csupa nagybetűvel. A Szakértő, akinek véleménye súlyosabb, mint egy vizes homokzsák a gátszakadásnál.    A Szakértő így szólt: „Keveset tudunk, úgyhogy ideje volna a higgadtságnak.” Majd hozzátette: „Nem tudom, hogy mi történt, a rendelkezésre álló információk ellentmondóak.”   Micsoda intellektuális piruett! Micsoda szellemi bölcsőcskehintáztatás! Az ember már-már hallja, ahogy Arisztotelész hevesen tapsol odafent.   Apró, egészen apró szépséghiba, hogy ha ugyanezeket a mondatokat valaki például Bucsa kapcsán írta volna le – ne adj’ Isten, az első napokban –, azonnal rácsapták a pecsétet: „Konteós! Putyin-bérenc! Fake news mocsok!” Majd behajították a véleménybányába, ahol már izzadva robotolt pár ezer másik, akik csak annyit mertek kérdezni: „Biztos, hogy minden úgy van?”   De most! Most végre győzött a mértéktartás! A higgadtsá...

Agymenés 119

  Ez a társadalom kinevelt egy olyan generációt, ahol a gyerek elvárás, a megfelelés, a pozicionálás eszköze, anyagi forrás és élő eszköz az érzelmi zsaroláshoz, akár rokonok, nagyszülők, különélő apuka, barátok, munkáltató felé. Számukra ez teljesen elfogadható, hiszen az önmaguk iránti szeretetet, egoizmust és a megfelelési kényszert összekeverik a gyerek iránt érzett szeretettel. Ha a gyerek kap valamit - akár érzelmileg, akár anyagilag -, akkor az saját társadalmi pozícióju k megmutatása a külvilágnak, nem pedig a gyerek valós vágyainak és igényeinek teljesítése. Ha a gyerek okos és szép, ők lépnek előre a képzelt ranglétrán, az ő sikerük, az ő eredményük, és nem a gyereké. Legyen mindenféle kütyü, ami leköti, legyen szép, nagy, mutogatható színes játékok garmadája a kertben, legyen menő és trendi ruha, természetesen kocsival kell menni az oviba és a suliba, de lehetőleg kettővel, nehogy a gyerek egy légtérben utazzon a fránya felszereléssel. Legyen kiel...

Agymenés 235.

Magyar Péter, a mindenhez is értő polihisztor     Magyar Péter nem csupán jogász. Ugyan, az csak a fedősztori. Valójában ő az univerzum többcélú svájcibicskája, akit a Teremtő is Ctrl+C–Ctrl+V kombinációval másolt be minden létező és még csak elképzelt szakmába is.   Egyik nap még gyermekvédelmi szakértőként könnyezett élő adásban a bántalmazott kicsikért, másnap viszont elfelejtette, hogy a sajátjai végignézték, ahogy ő bántalmazza anyjukat. De hát senki sem tökéletes, főleg nem a gyerekek, akiknek az a dolguk, hogy ott legyenek, és megfeleljenek, ha apuci politikai karrierje megkívánja.   Aztán ott a gazdaság. Azt is keni-vágja, legalábbis amikor bennfentes információval a zsebében üzletel, mert hát a profit az profit – még akkor is, ha etikailag csak annyira tiszta, mint a MÁV mosdó csúcsidőben.   A minap viszont új szerepben tündökölt: légiközlekedési szakértőként osztja az észt, mintha minimum ő irányította volna az összes repülőgépet 2006 óta. Olyan magabi...