Augusztus 20. – A Rakéták Ünnepe - avagy sírni mindig van ok
Gyönyörű, látványos, technológiai bravúr, egy ország lélegzet-visszafojtva nézi – és mégis… már júliusban beindul a suttogó kommentfront:
- „Az EU legcsóróbb országa rendezi a legnagyobb tűzijátékot.”
- „Döglenek a városi betondzsungelben őshonos madarak!”
- "Jaj lesz a szívbeteg nagymamának!"
- „Én inkább kórházat kérnék, nem rakétát.”
- „Miért nem fényfestés? Miért nem kenyérosztás? Miért nem minden egyszerre?”
- „Bezzeg régen voltak még normális ünnepek!”
- Ha csak fényfestés lenne:
- „Lerágott csont, tavaly is ezt vetítették.”
- „Nem bio? Nem kovászos? Nem vegángluténmentes?”
Kedves Kommentelő!
Te, aki az Adrián koktélozva a parton vered a klaviatúrát, vagy épp a Balaton partján fotózod a sárgára sült lángost (persze #drágaminden hashtaggel): te pontosan mit szeretnél? Egy világbajnok ünnepséget nulla forintból, madárkímélő, nagymamakímélő és autista-kompatibilis, csendes, de közvetített formában, lehetőleg egyéni igényre szabva?
- A tűzijáték rossz. A hiánya is rossz.
- Az adó magas. A szolgáltatás kevés.
- A politika szemét. Az ellenzék ügyetlen.
- A kormány lop. Mindenki IS lop.
- A kenyered száraz. A cirkusz túl hangos.
A végén már azt is sajnálni fogod, hogy egyáltalán ünneplünk.
Kedves panaszkodó polgár, te inkább egy drónshow-t sem nézel meg, csak ha OLED-re optimalizálva streamelik és utána kommentelheted, hogy mennyire gagyi a CGI.
Talán inkább tegyük át augusztus 20-át novemberre? Akkor amúgy is minden sötét és depresszív – illene a nemzeti hangulathoz.
Javasolt kampányszlogen mindehhez:
„Mi már az ünnepen is összeveszünk – mert magyarok vagyunk!”

Megjegyzések
Megjegyzés küldése