Ugrás a fő tartalomra

Agymenés 376.

Augusztus 20. – A Rakéták Ünnepe - avagy sírni mindig van ok


 

Megint itt van az államalapítás ünnepe, és mi történik? TŰZIJÁTÉK!
 
Gyönyörű, látványos, technológiai bravúr, egy ország lélegzet-visszafojtva nézi – és mégis… már júliusban beindul a suttogó kommentfront:
 
  • „Az EU legcsóróbb országa rendezi a legnagyobb tűzijátékot.”
  • „Döglenek a városi betondzsungelben őshonos madarak!”
  • "Jaj lesz a szívbeteg nagymamának!"
  • „Én inkább kórházat kérnék, nem rakétát.”
  • „Miért nem fényfestés? Miért nem kenyérosztás? Miért nem minden egyszerre?”
Mert tudjátok, semmi sem elég jó. Ha nem lenne tűzijáték:
  • „Bezzeg régen voltak még normális ünnepek!”
  • Ha csak fényfestés lenne:
  • „Lerágott csont, tavaly is ezt vetítették.” 
Ha meg kenyér járna minden családnak:
  • „Nem bio? Nem kovászos? Nem vegángluténmentes?”
 
Kedves Kommentelő!
 
Te, aki az Adrián koktélozva a parton vered a klaviatúrát, vagy épp a Balaton partján fotózod a sárgára sült lángost (persze #drágaminden hashtaggel): te pontosan mit szeretnél? Egy világbajnok ünnepséget nulla forintból, madárkímélő, nagymamakímélő és autista-kompatibilis, csendes, de közvetített formában, lehetőleg egyéni igényre szabva?
 
  • A tűzijáték rossz. A hiánya is rossz.
  • Az adó magas. A szolgáltatás kevés.
  • A politika szemét. Az ellenzék ügyetlen.
  • A kormány lop. Mindenki IS lop.
  • A kenyered száraz. A cirkusz túl hangos.
 
A végén már azt is sajnálni fogod, hogy egyáltalán ünneplünk.
 
Kedves panaszkodó polgár, te inkább egy drónshow-t sem nézel meg, csak ha OLED-re optimalizálva streamelik és utána kommentelheted, hogy mennyire gagyi a CGI.
 
Talán inkább tegyük át augusztus 20-át novemberre? Akkor amúgy is minden sötét és depresszív – illene a nemzeti hangulathoz.
 
Javasolt kampányszlogen mindehhez:
„Mi már az ünnepen is összeveszünk – mert magyarok vagyunk!”

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Agymenés 238.

A higgadtság nagymestere   Sebestyén József, kárpátaljai honfitársunk tragédiája kapcsán megszólalt végre A Szakértő. Igen, így, csupa nagybetűvel. A Szakértő, akinek véleménye súlyosabb, mint egy vizes homokzsák a gátszakadásnál.    A Szakértő így szólt: „Keveset tudunk, úgyhogy ideje volna a higgadtságnak.” Majd hozzátette: „Nem tudom, hogy mi történt, a rendelkezésre álló információk ellentmondóak.”   Micsoda intellektuális piruett! Micsoda szellemi bölcsőcskehintáztatás! Az ember már-már hallja, ahogy Arisztotelész hevesen tapsol odafent.   Apró, egészen apró szépséghiba, hogy ha ugyanezeket a mondatokat valaki például Bucsa kapcsán írta volna le – ne adj’ Isten, az első napokban –, azonnal rácsapták a pecsétet: „Konteós! Putyin-bérenc! Fake news mocsok!” Majd behajították a véleménybányába, ahol már izzadva robotolt pár ezer másik, akik csak annyit mertek kérdezni: „Biztos, hogy minden úgy van?”   De most! Most végre győzött a mértéktartás! A higgadtsá...

Agymenés 119

  Ez a társadalom kinevelt egy olyan generációt, ahol a gyerek elvárás, a megfelelés, a pozicionálás eszköze, anyagi forrás és élő eszköz az érzelmi zsaroláshoz, akár rokonok, nagyszülők, különélő apuka, barátok, munkáltató felé. Számukra ez teljesen elfogadható, hiszen az önmaguk iránti szeretetet, egoizmust és a megfelelési kényszert összekeverik a gyerek iránt érzett szeretettel. Ha a gyerek kap valamit - akár érzelmileg, akár anyagilag -, akkor az saját társadalmi pozícióju k megmutatása a külvilágnak, nem pedig a gyerek valós vágyainak és igényeinek teljesítése. Ha a gyerek okos és szép, ők lépnek előre a képzelt ranglétrán, az ő sikerük, az ő eredményük, és nem a gyereké. Legyen mindenféle kütyü, ami leköti, legyen szép, nagy, mutogatható színes játékok garmadája a kertben, legyen menő és trendi ruha, természetesen kocsival kell menni az oviba és a suliba, de lehetőleg kettővel, nehogy a gyerek egy légtérben utazzon a fránya felszereléssel. Legyen kiel...

Agymenés 235.

Magyar Péter, a mindenhez is értő polihisztor     Magyar Péter nem csupán jogász. Ugyan, az csak a fedősztori. Valójában ő az univerzum többcélú svájcibicskája, akit a Teremtő is Ctrl+C–Ctrl+V kombinációval másolt be minden létező és még csak elképzelt szakmába is.   Egyik nap még gyermekvédelmi szakértőként könnyezett élő adásban a bántalmazott kicsikért, másnap viszont elfelejtette, hogy a sajátjai végignézték, ahogy ő bántalmazza anyjukat. De hát senki sem tökéletes, főleg nem a gyerekek, akiknek az a dolguk, hogy ott legyenek, és megfeleljenek, ha apuci politikai karrierje megkívánja.   Aztán ott a gazdaság. Azt is keni-vágja, legalábbis amikor bennfentes információval a zsebében üzletel, mert hát a profit az profit – még akkor is, ha etikailag csak annyira tiszta, mint a MÁV mosdó csúcsidőben.   A minap viszont új szerepben tündökölt: légiközlekedési szakértőként osztja az észt, mintha minimum ő irányította volna az összes repülőgépet 2006 óta. Olyan magabi...