Ugrás a fő tartalomra

Agymenés 364.

Civilizáció túlélő kézikönyv 2. rész: Hogyan élj túl, ha véletlenül mégis elkezdenél gondolkodni

 


Ó, te balga lélek! Elkövetted a legnagyobb hibát, amit a modern világban csak el lehet: megálltál egy pillanatra, és elgondolkodtál.
 
Nem posztoltál, nem rendeltél semmit, és – horribile dictu – még a telefont is letetted pár percre. Na de most már mindegy. Most már elindult benned valami, amit úgy hívnak: észlelés.
 
De ne pánikolj! Még menthető vagy. Íme pár tipp, hogy hogyan éld túl az öntudatra ébredést, és lehetőleg ne válj teljesen emberré:
 
1. Ne ijedj meg attól, amit érzel. Az csak… érzés. Elmúlik. (Vagy elnyomod.)
Ha hirtelen szomorúság, harag, vagy – borzalom! – hála tör rád, vedd elő a mobilod, görgess el egy kicsit, nézz 17 másodperc TikTokot, és minden újra a régi lesz. Ha nem segít, nyisd meg az ételfutár appot. Az érzelmek nem élnek túl egy négyfogásos menüt.
 
2. A csend nem az ellenséged. Csak nem tudod, mit kezdj vele.
A civilizált ember életében a csend olyan, mint a spenótos smoothie: mindenki tudja, hogy jót tenne, de senki sem akarja lenyelni. Próbálj meg kibírni egy percet háttérzaj nélkül. Ha túléled, máris egy lépéssel közelebb vagy ahhoz, hogy láss is valamit, ne csak nézz.
 
3. Ne félj attól, ha mások furcsán néznek rád, mert lassítasz.
Ha nem vagy elég gyors, pörgős, stresszes és multitaskingoló, akkor gyanús vagy. Gratulálunk! Ez azt jelenti, hogy kezdesz gyógyulni. Ne törődj a pillantásokkal. Akik néznek, valószínűleg nem is tudják, miért sietnek.
 
4. Merj visszakérdezni, ha valami nem tűnik normálisnak.
Például:
– Miért akarok mindig újabb dolgot, amikor már most is van mindenem?
– Miért kell nyáron fűtött autóülés?
– Miért érzem magam bűnösnek, ha vasárnap délután nem dolgozom?
A kérdések nem veszélyesek. A válaszok lehetnek azok.
 
5. Próbáld ki a „nem csinálás” művészetét.
Nem kell mindig hasznosnak lenni. Nem kell mindig előre menni. Próbálj meg csak úgy… lenni. Ne termelj, ne teljesíts, ne fejlődj. Csak létezz.
(A civilizált világban ez már majdnem forradalmi tett.)
 
6. Légy jelen. Tényleg. Ne csak a bögrén olvasd el.
A mindfulness nem egy illatos mécses, amit este meggyújtasz, miközben idegesen scrollozol. Az a pillanat, amikor meglátod, hogy esik az eső, és ez nem idegesít fel. Vagy hogy a gyereked épp mosolyog, és nem kell erről képet készíteni. Elég, ha ott vagy.
 
7. Kérdezd meg magadtól: biztos, hogy ezt akarom?
Mielőtt beállsz a sorba a legújabb kütyüért. Mielőtt belevágsz a következő „önfejlesztő” tanfolyamba. Mielőtt elkezded irigyelni a szomszéd kocsiját.
Kérdezd meg: ez tényleg nekem kell, vagy csak belém ültették?
 
8. Kezdj el figyelni azokra a dolgokra, amikre eddig legyintettél.
A madarak reggel. A friss kenyér illata. Az, hogy valaki rád néz, és tényleg figyel rád. A természet nem reklámoz – mégis a legtöbbet adja. Csendben. Ingyen.
 
9. Fogadd el, hogy a világ nem attól működik jól, hogy te mindig erőn felül teljesítesz.
A világ akkor működik jól, ha te is jól vagy benne. Nem kell mindent megoldanod. Nem kell mindenre válaszolnod. Van, hogy az is elég, ha csak... jelen vagy, emberként.
 
10. És végül: ne félj attól, hogy más leszel, mint eddig.
A gondolkodás furcsa dolog. Elindít valamit. A változás először kényelmetlen – mint amikor leveszed a szűk cipőt, amit egész életedben hordtál.
De aztán jön a levegő, a mozgás, a valódi élet. És egyszer csak rájössz: nem is kell cipő mindenhová.
 
Túlélés elkezdve.
 
Ne kapcsold ki az agyad. Ne csomagold vissza magad a buborékba.
 
Ez még csak a kezdet.
Folytatása következik... 3. rész: Túlélési technikák a valósághoz való visszataláláshoz – zseblámpával, humorral és egy kis bátor szívvel.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Agymenés 238.

A higgadtság nagymestere   Sebestyén József, kárpátaljai honfitársunk tragédiája kapcsán megszólalt végre A Szakértő. Igen, így, csupa nagybetűvel. A Szakértő, akinek véleménye súlyosabb, mint egy vizes homokzsák a gátszakadásnál.    A Szakértő így szólt: „Keveset tudunk, úgyhogy ideje volna a higgadtságnak.” Majd hozzátette: „Nem tudom, hogy mi történt, a rendelkezésre álló információk ellentmondóak.”   Micsoda intellektuális piruett! Micsoda szellemi bölcsőcskehintáztatás! Az ember már-már hallja, ahogy Arisztotelész hevesen tapsol odafent.   Apró, egészen apró szépséghiba, hogy ha ugyanezeket a mondatokat valaki például Bucsa kapcsán írta volna le – ne adj’ Isten, az első napokban –, azonnal rácsapták a pecsétet: „Konteós! Putyin-bérenc! Fake news mocsok!” Majd behajították a véleménybányába, ahol már izzadva robotolt pár ezer másik, akik csak annyit mertek kérdezni: „Biztos, hogy minden úgy van?”   De most! Most végre győzött a mértéktartás! A higgadtsá...

Agymenés 119

  Ez a társadalom kinevelt egy olyan generációt, ahol a gyerek elvárás, a megfelelés, a pozicionálás eszköze, anyagi forrás és élő eszköz az érzelmi zsaroláshoz, akár rokonok, nagyszülők, különélő apuka, barátok, munkáltató felé. Számukra ez teljesen elfogadható, hiszen az önmaguk iránti szeretetet, egoizmust és a megfelelési kényszert összekeverik a gyerek iránt érzett szeretettel. Ha a gyerek kap valamit - akár érzelmileg, akár anyagilag -, akkor az saját társadalmi pozícióju k megmutatása a külvilágnak, nem pedig a gyerek valós vágyainak és igényeinek teljesítése. Ha a gyerek okos és szép, ők lépnek előre a képzelt ranglétrán, az ő sikerük, az ő eredményük, és nem a gyereké. Legyen mindenféle kütyü, ami leköti, legyen szép, nagy, mutogatható színes játékok garmadája a kertben, legyen menő és trendi ruha, természetesen kocsival kell menni az oviba és a suliba, de lehetőleg kettővel, nehogy a gyerek egy légtérben utazzon a fránya felszereléssel. Legyen kiel...

Agymenés 235.

Magyar Péter, a mindenhez is értő polihisztor     Magyar Péter nem csupán jogász. Ugyan, az csak a fedősztori. Valójában ő az univerzum többcélú svájcibicskája, akit a Teremtő is Ctrl+C–Ctrl+V kombinációval másolt be minden létező és még csak elképzelt szakmába is.   Egyik nap még gyermekvédelmi szakértőként könnyezett élő adásban a bántalmazott kicsikért, másnap viszont elfelejtette, hogy a sajátjai végignézték, ahogy ő bántalmazza anyjukat. De hát senki sem tökéletes, főleg nem a gyerekek, akiknek az a dolguk, hogy ott legyenek, és megfeleljenek, ha apuci politikai karrierje megkívánja.   Aztán ott a gazdaság. Azt is keni-vágja, legalábbis amikor bennfentes információval a zsebében üzletel, mert hát a profit az profit – még akkor is, ha etikailag csak annyira tiszta, mint a MÁV mosdó csúcsidőben.   A minap viszont új szerepben tündökölt: légiközlekedési szakértőként osztja az észt, mintha minimum ő irányította volna az összes repülőgépet 2006 óta. Olyan magabi...