Ugrás a fő tartalomra

Agymenés 338.

Ivartalanítani kell!!! – avagy a billentyűzet mögötti állatvédelem csúcsa

 

Megint felrobbant a net: valahol egy kutya hatéves korában gennyes méhgyulladást kapott, miután állítólag soha életében nem tüzelt, de a gazda ezt nem vette észre. Életveszély, műtét, dráma. És még mielőtt a gazda felocsúdott volna a műtőszag okozta kábulatból, a kommentmező már tele volt azzal, hogy 
 
„NA LÁTOD!!! Ezért KELL minden kutyát születéskor kimiskárolni!”
 
Persze, mert a felelős gazda definíciója ma már nem az, hogy figyel, gondoz, orvoshoz hordja, tüzeléskor extra odafigyeléssel óvja – hanem hogy minél előbb beáll a sorba a „szike alá vezetett szeretet” szlogen alatt.
 
Az önjelölt állatvédő-kommandó ilyenkor vérszagot kap:
„A hormonok? Minek azok, csak bajt okoznak!”
„Fejlődés? Ugy
an, a kutya tudja, hogyan kell fejlődni!”
„Rendszeres állatorvosi kontroll? Felesleges, majd a műtét megold mindent.”
 
És közben teljes a meggyőződés: ha mindenki ivartalanítana, nem lennének beteg kutyák, nem lenne menhely, nem lenne szenvedés. Ja, és feltehetőleg megszűnne a globális felmelegedés is, sőt, az államadósság is csökkenne, és végre megtörténne a rendszerváltás.
 
A valóság viszont bonyolultabb: a túl korai ivartalanításnak is vannak kockázatai, nem minden fajtánál ajánlott ugyanakkor, ugyanúgy. Ez nem sablon, nem minden egyes egyedre ráhúzható egyeneljárás. Sőt, minő meglepő, de vannak gazdák, akik képesek felelősen, ivartalanítás nélkül is tartani az állatot. Ám ez a része nem fér bele egy caps lock-os kommentbe, úgyhogy inkább marad a „KELL!!!” ordítás.
 
Mert a neten ma már nem a kutya a fontos, még ha látszólag róla is szól a történet, hanem hogy kinek hangosabb a kommentelési képessége, ki nyomja erőszakosabban a billentyűzetet, és ki kiabálja hangosabban, hogy "én is állatvédő vagyok!"

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Agymenés 238.

A higgadtság nagymestere   Sebestyén József, kárpátaljai honfitársunk tragédiája kapcsán megszólalt végre A Szakértő. Igen, így, csupa nagybetűvel. A Szakértő, akinek véleménye súlyosabb, mint egy vizes homokzsák a gátszakadásnál.    A Szakértő így szólt: „Keveset tudunk, úgyhogy ideje volna a higgadtságnak.” Majd hozzátette: „Nem tudom, hogy mi történt, a rendelkezésre álló információk ellentmondóak.”   Micsoda intellektuális piruett! Micsoda szellemi bölcsőcskehintáztatás! Az ember már-már hallja, ahogy Arisztotelész hevesen tapsol odafent.   Apró, egészen apró szépséghiba, hogy ha ugyanezeket a mondatokat valaki például Bucsa kapcsán írta volna le – ne adj’ Isten, az első napokban –, azonnal rácsapták a pecsétet: „Konteós! Putyin-bérenc! Fake news mocsok!” Majd behajították a véleménybányába, ahol már izzadva robotolt pár ezer másik, akik csak annyit mertek kérdezni: „Biztos, hogy minden úgy van?”   De most! Most végre győzött a mértéktartás! A higgadtsá...

Agymenés 119

  Ez a társadalom kinevelt egy olyan generációt, ahol a gyerek elvárás, a megfelelés, a pozicionálás eszköze, anyagi forrás és élő eszköz az érzelmi zsaroláshoz, akár rokonok, nagyszülők, különélő apuka, barátok, munkáltató felé. Számukra ez teljesen elfogadható, hiszen az önmaguk iránti szeretetet, egoizmust és a megfelelési kényszert összekeverik a gyerek iránt érzett szeretettel. Ha a gyerek kap valamit - akár érzelmileg, akár anyagilag -, akkor az saját társadalmi pozícióju k megmutatása a külvilágnak, nem pedig a gyerek valós vágyainak és igényeinek teljesítése. Ha a gyerek okos és szép, ők lépnek előre a képzelt ranglétrán, az ő sikerük, az ő eredményük, és nem a gyereké. Legyen mindenféle kütyü, ami leköti, legyen szép, nagy, mutogatható színes játékok garmadája a kertben, legyen menő és trendi ruha, természetesen kocsival kell menni az oviba és a suliba, de lehetőleg kettővel, nehogy a gyerek egy légtérben utazzon a fránya felszereléssel. Legyen kiel...

Agymenés 235.

Magyar Péter, a mindenhez is értő polihisztor     Magyar Péter nem csupán jogász. Ugyan, az csak a fedősztori. Valójában ő az univerzum többcélú svájcibicskája, akit a Teremtő is Ctrl+C–Ctrl+V kombinációval másolt be minden létező és még csak elképzelt szakmába is.   Egyik nap még gyermekvédelmi szakértőként könnyezett élő adásban a bántalmazott kicsikért, másnap viszont elfelejtette, hogy a sajátjai végignézték, ahogy ő bántalmazza anyjukat. De hát senki sem tökéletes, főleg nem a gyerekek, akiknek az a dolguk, hogy ott legyenek, és megfeleljenek, ha apuci politikai karrierje megkívánja.   Aztán ott a gazdaság. Azt is keni-vágja, legalábbis amikor bennfentes információval a zsebében üzletel, mert hát a profit az profit – még akkor is, ha etikailag csak annyira tiszta, mint a MÁV mosdó csúcsidőben.   A minap viszont új szerepben tündökölt: légiközlekedési szakértőként osztja az észt, mintha minimum ő irányította volna az összes repülőgépet 2006 óta. Olyan magabi...