Ugrás a fő tartalomra

Agymenés 325.

A közélet influenszere – avagy hogyan váljunk 3% aggyal Facebook-császárrá


 

A 21. században az elmeélesítés már luxus. Minek is strapálná magát bárki gondolatokkal, amikor elég egy szelfibot, egy táncmozdulat és egy frappáns hülyeség, és máris népvezérként tekintenek rád. A közösségi média algoritmusa nem a bölcsességet díjazza, hanem a jól időzített hülyeséget – lehetőleg 15 másodpercben, különben unalmassá válsz, mint egy matematikakönyv a strandon.
 
És ott van Peti, a nép új kedvence, a táncoló géniusz, aki mintha direkt a TikTok szellemiségéből gyúratta volna össze magát. Ő az, aki ha jönne az apokalipszis, még a gombafelhő alatt is pózolna egy kávéval - bocsánat, sörrel - a kezében és mellé írna egy szállóigét a semmiről, három szmájli és egy villámjel kíséretében.
Peti nem beszél politikáról. Ő megéli azt. Vízre megy, táncol, szelfizik, és a tömeg nemhogy tapsol, de spontán örömujjongásba kezd. 
 
Ha ez lenne a kormányprogram, akkor a költségvetést is GIF-ekben adnák közre, a KSH pedig táncos TikTokon közölné az inflációs adatokat.
 
És persze lehet röhögni, de egy idő után a nevetés is elcsitul. Mert amikor már nemcsak a politikai komolyság, hanem a józan ész is szponzorált tartalommá válik, akkor ideje feltenni a kérdést: tényleg ezt akarjuk? Tényleg elég nekünk ennyi?
 
Személy szerint kíváncsi lennék, mit csinálnának ezek, ha tényleg a kormányrúdnál állnának – de csak elméletben, mert gyakorlatban annyira sem engedném oda őket, mint egy részeg gólyát a helikopterhez.

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Agymenés 238.

A higgadtság nagymestere   Sebestyén József, kárpátaljai honfitársunk tragédiája kapcsán megszólalt végre A Szakértő. Igen, így, csupa nagybetűvel. A Szakértő, akinek véleménye súlyosabb, mint egy vizes homokzsák a gátszakadásnál.    A Szakértő így szólt: „Keveset tudunk, úgyhogy ideje volna a higgadtságnak.” Majd hozzátette: „Nem tudom, hogy mi történt, a rendelkezésre álló információk ellentmondóak.”   Micsoda intellektuális piruett! Micsoda szellemi bölcsőcskehintáztatás! Az ember már-már hallja, ahogy Arisztotelész hevesen tapsol odafent.   Apró, egészen apró szépséghiba, hogy ha ugyanezeket a mondatokat valaki például Bucsa kapcsán írta volna le – ne adj’ Isten, az első napokban –, azonnal rácsapták a pecsétet: „Konteós! Putyin-bérenc! Fake news mocsok!” Majd behajították a véleménybányába, ahol már izzadva robotolt pár ezer másik, akik csak annyit mertek kérdezni: „Biztos, hogy minden úgy van?”   De most! Most végre győzött a mértéktartás! A higgadtsá...
Megjegyzés küldése
További információk

Agymenés 119

  Ez a társadalom kinevelt egy olyan generációt, ahol a gyerek elvárás, a megfelelés, a pozicionálás eszköze, anyagi forrás és élő eszköz az érzelmi zsaroláshoz, akár rokonok, nagyszülők, különélő apuka, barátok, munkáltató felé. Számukra ez teljesen elfogadható, hiszen az önmaguk iránti szeretetet, egoizmust és a megfelelési kényszert összekeverik a gyerek iránt érzett szeretettel. Ha a gyerek kap valamit - akár érzelmileg, akár anyagilag -, akkor az saját társadalmi pozícióju k megmutatása a külvilágnak, nem pedig a gyerek valós vágyainak és igényeinek teljesítése. Ha a gyerek okos és szép, ők lépnek előre a képzelt ranglétrán, az ő sikerük, az ő eredményük, és nem a gyereké. Legyen mindenféle kütyü, ami leköti, legyen szép, nagy, mutogatható színes játékok garmadája a kertben, legyen menő és trendi ruha, természetesen kocsival kell menni az oviba és a suliba, de lehetőleg kettővel, nehogy a gyerek egy légtérben utazzon a fránya felszereléssel. Legyen kiel...
Megjegyzés küldése
További információk

Agymenés 235.

Magyar Péter, a mindenhez is értő polihisztor     Magyar Péter nem csupán jogász. Ugyan, az csak a fedősztori. Valójában ő az univerzum többcélú svájcibicskája, akit a Teremtő is Ctrl+C–Ctrl+V kombinációval másolt be minden létező és még csak elképzelt szakmába is.   Egyik nap még gyermekvédelmi szakértőként könnyezett élő adásban a bántalmazott kicsikért, másnap viszont elfelejtette, hogy a sajátjai végignézték, ahogy ő bántalmazza anyjukat. De hát senki sem tökéletes, főleg nem a gyerekek, akiknek az a dolguk, hogy ott legyenek, és megfeleljenek, ha apuci politikai karrierje megkívánja.   Aztán ott a gazdaság. Azt is keni-vágja, legalábbis amikor bennfentes információval a zsebében üzletel, mert hát a profit az profit – még akkor is, ha etikailag csak annyira tiszta, mint a MÁV mosdó csúcsidőben.   A minap viszont új szerepben tündökölt: légiközlekedési szakértőként osztja az észt, mintha minimum ő irányította volna az összes repülőgépet 2006 óta. Olyan magabi...
Megjegyzés küldése
További információk