Ugrás a fő tartalomra

Agymenés 342.

„A változás útja a bizonytalan bizonyosság.” – Magyar Péter rendkívüli sajtótájékoztatója a döntéshozatal előtti döntésről

(Képzeletbeli sajtóközlemény, a TISZA Párt székházából, egy IKEA asztal mögül, ami kávéfoltos, de van hitele háttér - egy Péter-poszter)

 
 

 
Tisztelt Honfitársaim, Magyarország ébredező lelkiismeretei!
Örömmel jelentem be, hogy a TISZA Párt – amely, mint tudják, nem párt, hanem egy mozgalom, de mégis párt, mert úgy kellett bejegyezni – újabb történelmi lépést tett előre a nemdöntés döntésének mezején.
 
Ma délelőtt egy rendkívüli belső megbeszélésen, amit sajtónyilvánosság előtt tartottunk, de zárt ajtók mögött, már majdnem eldöntöttük, ki fogja eldönteni, hogy miről is fogunk dönteni. Ez az elődöntés előfeltétele volt annak, hogy a döntéshozás elinduljon a megfelelő irányba – amit még nem tudunk, de szívből hisszük.
 
Programunk továbbra sincs, de legalább így nem is változik. Ez a következetesség igazi jele. Aki változást akar, az biztos legyen benne, hogy nálunk semmi sem változik – még az sem, hogy minden változni fog.
 
Ami a választási ígéreteket illeti: ígérjük, hogy ha eljön az ideje, ígérni fogunk valamit. Addig is: nem ígérünk semmit, de ezt be is tartjuk!
 
A döntéshozó testület kiválasztása zajlik, ám a legfontosabb az, hogy mindenki részt vehessen a folyamatban, kivéve azokat, akik nem. A részvétel lehetősége nyitva áll, amennyiben eldöntöttük, hogy ki vesz majd részt benne.
 
Zárásként hadd idézzem saját magamat – mármint a korábbi verziómat, aki még nem döntött semmiben és semmiről:
 
„Nem az a fontos, hogy mit mondunk, hanem hogy ki hiszi el.”
 
Köszönöm a figyelmet, és ne feledjék: a nem döntés is döntés – főleg, ha már majdnem eldöntöttük, ki döntsön.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Agymenés 238.

A higgadtság nagymestere   Sebestyén József, kárpátaljai honfitársunk tragédiája kapcsán megszólalt végre A Szakértő. Igen, így, csupa nagybetűvel. A Szakértő, akinek véleménye súlyosabb, mint egy vizes homokzsák a gátszakadásnál.    A Szakértő így szólt: „Keveset tudunk, úgyhogy ideje volna a higgadtságnak.” Majd hozzátette: „Nem tudom, hogy mi történt, a rendelkezésre álló információk ellentmondóak.”   Micsoda intellektuális piruett! Micsoda szellemi bölcsőcskehintáztatás! Az ember már-már hallja, ahogy Arisztotelész hevesen tapsol odafent.   Apró, egészen apró szépséghiba, hogy ha ugyanezeket a mondatokat valaki például Bucsa kapcsán írta volna le – ne adj’ Isten, az első napokban –, azonnal rácsapták a pecsétet: „Konteós! Putyin-bérenc! Fake news mocsok!” Majd behajították a véleménybányába, ahol már izzadva robotolt pár ezer másik, akik csak annyit mertek kérdezni: „Biztos, hogy minden úgy van?”   De most! Most végre győzött a mértéktartás! A higgadtsá...

Agymenés 119

  Ez a társadalom kinevelt egy olyan generációt, ahol a gyerek elvárás, a megfelelés, a pozicionálás eszköze, anyagi forrás és élő eszköz az érzelmi zsaroláshoz, akár rokonok, nagyszülők, különélő apuka, barátok, munkáltató felé. Számukra ez teljesen elfogadható, hiszen az önmaguk iránti szeretetet, egoizmust és a megfelelési kényszert összekeverik a gyerek iránt érzett szeretettel. Ha a gyerek kap valamit - akár érzelmileg, akár anyagilag -, akkor az saját társadalmi pozícióju k megmutatása a külvilágnak, nem pedig a gyerek valós vágyainak és igényeinek teljesítése. Ha a gyerek okos és szép, ők lépnek előre a képzelt ranglétrán, az ő sikerük, az ő eredményük, és nem a gyereké. Legyen mindenféle kütyü, ami leköti, legyen szép, nagy, mutogatható színes játékok garmadája a kertben, legyen menő és trendi ruha, természetesen kocsival kell menni az oviba és a suliba, de lehetőleg kettővel, nehogy a gyerek egy légtérben utazzon a fránya felszereléssel. Legyen kiel...

Agymenés 235.

Magyar Péter, a mindenhez is értő polihisztor     Magyar Péter nem csupán jogász. Ugyan, az csak a fedősztori. Valójában ő az univerzum többcélú svájcibicskája, akit a Teremtő is Ctrl+C–Ctrl+V kombinációval másolt be minden létező és még csak elképzelt szakmába is.   Egyik nap még gyermekvédelmi szakértőként könnyezett élő adásban a bántalmazott kicsikért, másnap viszont elfelejtette, hogy a sajátjai végignézték, ahogy ő bántalmazza anyjukat. De hát senki sem tökéletes, főleg nem a gyerekek, akiknek az a dolguk, hogy ott legyenek, és megfeleljenek, ha apuci politikai karrierje megkívánja.   Aztán ott a gazdaság. Azt is keni-vágja, legalábbis amikor bennfentes információval a zsebében üzletel, mert hát a profit az profit – még akkor is, ha etikailag csak annyira tiszta, mint a MÁV mosdó csúcsidőben.   A minap viszont új szerepben tündökölt: légiközlekedési szakértőként osztja az észt, mintha minimum ő irányította volna az összes repülőgépet 2006 óta. Olyan magabi...