Kettős mérce 2.0 – a baloldali némakórus különkiadása
Hát megint megtörtént, hölgyeim és uraim. Kitört a Perintfalvi-botrány. Pontosabban: csak kitört volna, ha a baloldali média éppen nem a "Néma cikkírók tánca" című performanszát adná elő. Az egykori forradalmi hevület mostanra annyira elcsitult, hogy az ember már azt hiszi, valami szerzetesrendbe vonultak el: fogadalmat tettek a hallgatásra.
Mert ugye ha a jobboldalon történik valami, akkor nem hallgatás van, hanem hangrobbanás. Emlékszünk még Bese Gergő atyára? Egy fél sor elég volt, és napokon át csorgott a képernyőről a tinta, mintha legalábbis az apokalipszis egyik lovasát fedezték volna fel. Vagy ott van a nagy klasszikus: Szájer-ügy. Egy darab ereszcsatorna, amibe azóta is kapaszkodnak benne a baloldali publicisták, mint fuldokló a mentőövben.
De hogy ne menjünk messzire: Lakatos Márk botránya. Amikor kiderültek róla a csúnya ügyek, hirtelen mindenki elvesztette a szavát. A „függetlenobjektív” sajtó úgy hallgatott, mintha nem is lenne hír, pedig máshol hónapokig hónapokig a csapból is az folyt. És ki pátyolgatja azóta is? Naná, hogy Perintfalvi – testvéri öleléssel, erkölcsi támogatással, mintha a világ legártatlanabb hőse volna.
Ha viszont Perintfalvi maga kerül bajba, legyen a hír akár igaz, akár nem, akkor a baloldal hirtelen kollektív némasági fogadalmat tesz. Maximum egy-egy „bátor kiállás” vagy „ne bántsátok” poszt kerül elő, amit úgy ünnepelnek, mintha erkölcsi Nobel-díjat osztottak volna ki. A sajtó viszont lapít, mint a föld alá bújt vakond, mert hát most nem illik csámcsogni. Az csak akkor ildomos, ha jobboldali, főleg ha Fideszes a bűnös.
És amikor valaki felveti, hogy talán ez mégiscsak kettős mérce, akkor jön a szokásos válasz:
– „Dehogy kettős mérce! Csak az egyik hír igaz, a másik meg még igazabb. Nekünk a még igazabbal kell törődnünk.”
A jobboldali botrány a Bibliával egyenértékű kinyilatkoztatás, a baloldali viszont egy apró kis malőr, amit jobb elfelejteni. Ilyen egyszerű.
Hát kérem, ez pedig akkor sem kettős mérce. Ez a baloldali sajtó sajátos menükártyája:
„Fideszes hír? Azonnal főfogás, nyakon öntve ítélettel.”
„Baloldali hír? Konyhai selejt, kidobandó.”
És amíg ők hallgatnak, mi legalább tudjuk: a csend is beszédes. Csak épp most úgy üvölt, hogy majd kiszakad az ember füle.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése