Ugrás a fő tartalomra

Agymenés 371.

Civilizáció túlélő kézikönyv 4. rész: Hogyan szeresd meg a világot, még ha hülye is


 

Őszintén: néha nehéz. Qva nehéz!
 
Amikor a világ egy botcsinálta reality show-ra hasonlít, ahol mindenki influencer akar lenni, a hírek egy rosszul írt szappanopera forgatókönyvét idézik, és az emberek komoly arccal vitatkoznak azon, hogy a Föld lapos-e vagy csak szerényen ívelt – akkor bizony nehéz szeretni a világot.
 
De pont ezért fontos.
 
Mert ha csak azok szeretnek, akik mindig mindent rendben találnak benne, akkor ez a világ sosem fog megjavulni.
 
Úgyhogy íme pár, módszer, hogyan lehet szeretni ezt a gyakran idegesítő, de mégis varázslatos bolygót – emberekkel, hibákkal, furcsaságokkal együtt.
 
1. Kezdd kicsiben. Nagyon kicsiben. Például egy macskával.
A világ szeretete nem ott kezdődik, hogy megbocsátasz a galád kormánynak, a gazdasági rendszernek vagy a klímaváltozásnak. Hanem ott, hogy megsimogatod a szomszéd macskát.
Vagy megeteted a madarakat. Vagy segítesz valakinek, akit nem is ismersz.
Ez már szeretet. És sok kicsi nem facebookos és nem tiktokos szeretet néha többet segít a bajban, mint egy ENSZ-határozat.
 
2. Tedd fel a kérdést: Mi az, amiért még mindig érdemes szeretni ezt a helyet?
A válaszok nem mindig hangosak és egyértelműek. Lehet, hogy egy virág lesz. Egy gyerek kacagása. Egy öreg néni, aki szaloncukrot csempész a kabátzsebedbe.
Vagy csak az, hogy a nap minden este lenyugszik – és reggel újra felkel. Ingyen.
 
3. Fogadd el, hogy a világ néha hülye. És te is az vagy. És ez így van rendben.
A világ nem tökéletes. Te sem vagy az. Én sem. Senki sem.
De ha csak akkor szereted, amikor minden rendben van, akkor nem is szereted igazán.
Az igazi szeretet az, amikor reggel is tudsz mosolyogni a világra, még ha épp fel is fordult, és te beverted a lábad az úgy sarkába.
 
4. Vedd észre a jó dolgokat is – akkor is, ha nincsenek tagelve.
A jó dolgok gyakran nem trendik. Nem virálisak. Nem posztolhatók.
Csak úgy megtörténnek.
És ha egyszer rááll a szemed ezekre, nem tudsz már nem szeretni.
 
5. Legyél az a kis hülye, aki még mindig hisz benne.
Tudod, van az a típus, aki nem cinikus. Nem keserű. Nem fáradt.
Hanem azt mondja:
– Igen, ez a világ sokszor egy káosz, mocsok és szar. De valahol jó. Nagyon jó.
Ez az ember a jövő. És te is lehetsz ez az ember.
 
6. Ne a világ tökéletességét keresd. Hanem a lehetőségét.
Nem kell, hogy minden rendben legyen ahhoz, hogy szeresd.
Csak lásd meg benne azt, ami lehetne.
A potenciált. A szépséget a zaj mögött.
Mert a szeretet néha nem azt jelenti, hogy elfogadod, amit látsz – hanem hogy segítesz valami jobbat látni belőle.
 
7. Adj vissza. Akkor is, ha nem kérik.
A szeretet nem egyenleg, nem adok-veszek. Nem lehet egálba rakni, mint egy adóbevallást.
Adj egy mosolyt. Adj egy perc figyelmet. Adj egy gesztust.
És ne várj érte semmit.
A világ nem akkor fog megváltozni, ha mindenki egyszerre lesz tudatos, hanem ha valaki elkezdi visszaadni azt, amit már rég elfelejtett.
 
8. Szeresd úgy, mint egy rossz szokást, amit nem akarsz elhagyni.
Nem mindig jó. Néha bosszantó. Néha idegesítő.
De már hozzád tartozik. És ha már úgyis benne élsz – miért ne próbálnád szeretni úgy, ahogy van?
Nem tökéletesen. Csak... emberien.
 
És most kapaszkodj meg: ez a szeretet a leghatékonyabb túlélési technika.
Nem kell hozzá sem új autó, sem biojoghurt, sem bambusz fogkefe, sem képernyővédő fólia.
 
Csak egy kis emberi szív.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Agymenés 238.

A higgadtság nagymestere   Sebestyén József, kárpátaljai honfitársunk tragédiája kapcsán megszólalt végre A Szakértő. Igen, így, csupa nagybetűvel. A Szakértő, akinek véleménye súlyosabb, mint egy vizes homokzsák a gátszakadásnál.    A Szakértő így szólt: „Keveset tudunk, úgyhogy ideje volna a higgadtságnak.” Majd hozzátette: „Nem tudom, hogy mi történt, a rendelkezésre álló információk ellentmondóak.”   Micsoda intellektuális piruett! Micsoda szellemi bölcsőcskehintáztatás! Az ember már-már hallja, ahogy Arisztotelész hevesen tapsol odafent.   Apró, egészen apró szépséghiba, hogy ha ugyanezeket a mondatokat valaki például Bucsa kapcsán írta volna le – ne adj’ Isten, az első napokban –, azonnal rácsapták a pecsétet: „Konteós! Putyin-bérenc! Fake news mocsok!” Majd behajították a véleménybányába, ahol már izzadva robotolt pár ezer másik, akik csak annyit mertek kérdezni: „Biztos, hogy minden úgy van?”   De most! Most végre győzött a mértéktartás! A higgadtsá...

Agymenés 119

  Ez a társadalom kinevelt egy olyan generációt, ahol a gyerek elvárás, a megfelelés, a pozicionálás eszköze, anyagi forrás és élő eszköz az érzelmi zsaroláshoz, akár rokonok, nagyszülők, különélő apuka, barátok, munkáltató felé. Számukra ez teljesen elfogadható, hiszen az önmaguk iránti szeretetet, egoizmust és a megfelelési kényszert összekeverik a gyerek iránt érzett szeretettel. Ha a gyerek kap valamit - akár érzelmileg, akár anyagilag -, akkor az saját társadalmi pozícióju k megmutatása a külvilágnak, nem pedig a gyerek valós vágyainak és igényeinek teljesítése. Ha a gyerek okos és szép, ők lépnek előre a képzelt ranglétrán, az ő sikerük, az ő eredményük, és nem a gyereké. Legyen mindenféle kütyü, ami leköti, legyen szép, nagy, mutogatható színes játékok garmadája a kertben, legyen menő és trendi ruha, természetesen kocsival kell menni az oviba és a suliba, de lehetőleg kettővel, nehogy a gyerek egy légtérben utazzon a fránya felszereléssel. Legyen kiel...

Agymenés 235.

Magyar Péter, a mindenhez is értő polihisztor     Magyar Péter nem csupán jogász. Ugyan, az csak a fedősztori. Valójában ő az univerzum többcélú svájcibicskája, akit a Teremtő is Ctrl+C–Ctrl+V kombinációval másolt be minden létező és még csak elképzelt szakmába is.   Egyik nap még gyermekvédelmi szakértőként könnyezett élő adásban a bántalmazott kicsikért, másnap viszont elfelejtette, hogy a sajátjai végignézték, ahogy ő bántalmazza anyjukat. De hát senki sem tökéletes, főleg nem a gyerekek, akiknek az a dolguk, hogy ott legyenek, és megfeleljenek, ha apuci politikai karrierje megkívánja.   Aztán ott a gazdaság. Azt is keni-vágja, legalábbis amikor bennfentes információval a zsebében üzletel, mert hát a profit az profit – még akkor is, ha etikailag csak annyira tiszta, mint a MÁV mosdó csúcsidőben.   A minap viszont új szerepben tündökölt: légiközlekedési szakértőként osztja az észt, mintha minimum ő irányította volna az összes repülőgépet 2006 óta. Olyan magabi...