Ugrás a fő tartalomra

Agymenés 317.

 

Temu Futárszolgálat: Küldeményed megérkezett - avagy szatirikus látlelet a 300 forintos kulcstartók világából

 
 

 
A Temu – vagy ahogy sokan becézik, a „napi meglepetésdoboz a kínai véletlengenerátorból” – újra és újra bebizonyítja, hogy lehet valami egyszerre olcsó, felesleges és rossz minőségű, de mégis elvárásokkal túlterhelt.
 
A rendelés menete pofonegyszerű:
  • Vásárolj impulzívan, ami megtetszik (pl. világítós kutyaköröm reszelő, amit soha nem fogsz többé elővenni).
  • Válaszd ki a kedvenc futárcéged – amelyikre épp a legkevésbé köpköd a Temus Facebook-csoport.
  • Várd meg, hogy a csomagod „érkezik hamarosan” státuszban stagnáljon két hétig egy debreceni raktárban.
 
Aztán eljön a Nagy Nap. Megcsörren a telefon. A kijelzőn ez áll: „Ismeretlen szám” – ami egyet jelent: ITT A FUTÁR, akit most egyébként az online csoportokban kollektív népharag sújt, már jóval azelőtt, hogy kinyitnád az ajtót.
 
– „Nem csengetett.”
– „Miért nem hozta fel az ötödikre, amikor ott a lift?”
– „Miért hozta fel az ötödikre, amikor azt írtam: csak rakja le a küszöbre?”
– „Miért reggel jött, amikor egész nap itthon vagyok... délutántól?”
– „Miért NEM jött még mindig, amikor már két napja rendeltem?”
 
És persze, ott a csomag. Benne a 300 forintos kulcstartó, amit láttál a képen, csak élőben mintha egy megrágott PET-palackból vágták volna ki.
 
– „Ez gagyi.”
– „Ez csalás.”
– „Ezért KÍNÁT be kellene perelni.”
– „A futár a hibás.”
 
Mert bizony, ha maga Jason Statham hozná a csomagot, helikopterrel ereszkedve, félmeztelenül, egy ingcsere közben, miközben egy kézben a csomagot, a másikban egy online streamelő mobilt tart, amin élőben követheted a szállítást – akkor is lenne baj.
 
– „Miért nem volt szalag a dobozon?”
– „Miért nézett rám úgy?”
– „Miért nem hozott szívecskés matricát a csomagra, mint tavaly?”
 
A Temus vásárlói csoport valójában nem vásárlói közösség, hanem egy kollektív pszichodráma színtere, ahol az irdatlanul olcsó árak mögött aránytalanul magas elvárások és futárgyűlöletbe csomagolt önsajnálat lapul.
 
És ha valami mégis időben, épen, pontosan érkezik?
 
– „Gyanús. Biztos másnak szánták.”
– „Áhh, ez a kivétel. Holnap megint az MPL kavar el valamit.”
 
Így megy ez. A Temu örök. A futár változik. A kulcstartó hulladék. A panaszáradat örök.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Agymenés 238.

A higgadtság nagymestere   Sebestyén József, kárpátaljai honfitársunk tragédiája kapcsán megszólalt végre A Szakértő. Igen, így, csupa nagybetűvel. A Szakértő, akinek véleménye súlyosabb, mint egy vizes homokzsák a gátszakadásnál.    A Szakértő így szólt: „Keveset tudunk, úgyhogy ideje volna a higgadtságnak.” Majd hozzátette: „Nem tudom, hogy mi történt, a rendelkezésre álló információk ellentmondóak.”   Micsoda intellektuális piruett! Micsoda szellemi bölcsőcskehintáztatás! Az ember már-már hallja, ahogy Arisztotelész hevesen tapsol odafent.   Apró, egészen apró szépséghiba, hogy ha ugyanezeket a mondatokat valaki például Bucsa kapcsán írta volna le – ne adj’ Isten, az első napokban –, azonnal rácsapták a pecsétet: „Konteós! Putyin-bérenc! Fake news mocsok!” Majd behajították a véleménybányába, ahol már izzadva robotolt pár ezer másik, akik csak annyit mertek kérdezni: „Biztos, hogy minden úgy van?”   De most! Most végre győzött a mértéktartás! A higgadtsá...

Agymenés 119

  Ez a társadalom kinevelt egy olyan generációt, ahol a gyerek elvárás, a megfelelés, a pozicionálás eszköze, anyagi forrás és élő eszköz az érzelmi zsaroláshoz, akár rokonok, nagyszülők, különélő apuka, barátok, munkáltató felé. Számukra ez teljesen elfogadható, hiszen az önmaguk iránti szeretetet, egoizmust és a megfelelési kényszert összekeverik a gyerek iránt érzett szeretettel. Ha a gyerek kap valamit - akár érzelmileg, akár anyagilag -, akkor az saját társadalmi pozícióju k megmutatása a külvilágnak, nem pedig a gyerek valós vágyainak és igényeinek teljesítése. Ha a gyerek okos és szép, ők lépnek előre a képzelt ranglétrán, az ő sikerük, az ő eredményük, és nem a gyereké. Legyen mindenféle kütyü, ami leköti, legyen szép, nagy, mutogatható színes játékok garmadája a kertben, legyen menő és trendi ruha, természetesen kocsival kell menni az oviba és a suliba, de lehetőleg kettővel, nehogy a gyerek egy légtérben utazzon a fránya felszereléssel. Legyen kiel...

Agymenés 235.

Magyar Péter, a mindenhez is értő polihisztor     Magyar Péter nem csupán jogász. Ugyan, az csak a fedősztori. Valójában ő az univerzum többcélú svájcibicskája, akit a Teremtő is Ctrl+C–Ctrl+V kombinációval másolt be minden létező és még csak elképzelt szakmába is.   Egyik nap még gyermekvédelmi szakértőként könnyezett élő adásban a bántalmazott kicsikért, másnap viszont elfelejtette, hogy a sajátjai végignézték, ahogy ő bántalmazza anyjukat. De hát senki sem tökéletes, főleg nem a gyerekek, akiknek az a dolguk, hogy ott legyenek, és megfeleljenek, ha apuci politikai karrierje megkívánja.   Aztán ott a gazdaság. Azt is keni-vágja, legalábbis amikor bennfentes információval a zsebében üzletel, mert hát a profit az profit – még akkor is, ha etikailag csak annyira tiszta, mint a MÁV mosdó csúcsidőben.   A minap viszont új szerepben tündökölt: légiközlekedési szakértőként osztja az észt, mintha minimum ő irányította volna az összes repülőgépet 2006 óta. Olyan magabi...