Ugrás a fő tartalomra

Agymenés 349.

Árad a Tisza… csak épp térdig sem ér


 

„Ma is áradt…” – szól a patetikusan költői mottó, miközben a drónfelvétel tanúsága szerint a résztvevők száma alig haladja meg egy vidéki temetés utáni tor létszámát. Az emelkedett lelkületet csak a közeli nyugdíjasklub délelőtti sorban állása übereli, már ha nem számítjuk a helyi Spar kasszáját péntek délután. Még ott is többen szoronganak ennél.
 
De nehéz is tömeget mutatni, ha az egyszeri „áradók” inkább csepegnek, mint zúgnak. Nem véletlen, hogy a minap maga a Temu Messiás, a MANöken, a Szerénység Szürke Lovagja is dührohamot kapott amiatt, hogy a stábja netán túl őszintén mutatja, mennyien nincsenek ott. Hangfelvétel tanúsítja, hogy a Fényhozó nem azért neheztel, mert kevés az ember – hanem mert LÁTSZIK, hogy kevés az ember. A valóság ugyanis makacs dolog, főleg, ha nem lehet átszínezni filterekkel.
 
 

 
A szektás szimbolizmusnak persze továbbra sincsenek korlátai: ha tízen jönnek, az már belső tenger, ha húszan, az már néplélek-cunami, ha negyvenen, akkor az Apokalipszis négy ló nélküli lovasa.
 
A színfalak mögött pedig újabb dráma zajlott: a Kontroll elnevezésű média éléről a vezér öccse is repült, mint a nyíltan "független" TiszaPress friss disznótoros híreiből a valóság. Állítólag az elnök urat mélyen felzaklatta, hogy a tesó nem tudott olyan képkivágást csinálni, amin legalább úgy tűnik, hogy forradalom van, nem pedig egy átlagos szülői értekezlet előtt a szülők között zajló beszélgetés.
 
A kérdés már csak az: ha a Tisza minden nap árad, miért van még mindig száraz a part? És mikor jön el az a nap, amikor végre nem a PR-os kolléga arányérzéke, hanem a realitás diktálja, hogy mekkora a hullám?
 
Addig is: sodródjunk tovább a saját fontosságtudatunkban. Legalább abban tényleg áradás van.

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Agymenés 238.

A higgadtság nagymestere   Sebestyén József, kárpátaljai honfitársunk tragédiája kapcsán megszólalt végre A Szakértő. Igen, így, csupa nagybetűvel. A Szakértő, akinek véleménye súlyosabb, mint egy vizes homokzsák a gátszakadásnál.    A Szakértő így szólt: „Keveset tudunk, úgyhogy ideje volna a higgadtságnak.” Majd hozzátette: „Nem tudom, hogy mi történt, a rendelkezésre álló információk ellentmondóak.”   Micsoda intellektuális piruett! Micsoda szellemi bölcsőcskehintáztatás! Az ember már-már hallja, ahogy Arisztotelész hevesen tapsol odafent.   Apró, egészen apró szépséghiba, hogy ha ugyanezeket a mondatokat valaki például Bucsa kapcsán írta volna le – ne adj’ Isten, az első napokban –, azonnal rácsapták a pecsétet: „Konteós! Putyin-bérenc! Fake news mocsok!” Majd behajították a véleménybányába, ahol már izzadva robotolt pár ezer másik, akik csak annyit mertek kérdezni: „Biztos, hogy minden úgy van?”   De most! Most végre győzött a mértéktartás! A higgadtsá...
Megjegyzés küldése
További információk

Agymenés 119

  Ez a társadalom kinevelt egy olyan generációt, ahol a gyerek elvárás, a megfelelés, a pozicionálás eszköze, anyagi forrás és élő eszköz az érzelmi zsaroláshoz, akár rokonok, nagyszülők, különélő apuka, barátok, munkáltató felé. Számukra ez teljesen elfogadható, hiszen az önmaguk iránti szeretetet, egoizmust és a megfelelési kényszert összekeverik a gyerek iránt érzett szeretettel. Ha a gyerek kap valamit - akár érzelmileg, akár anyagilag -, akkor az saját társadalmi pozícióju k megmutatása a külvilágnak, nem pedig a gyerek valós vágyainak és igényeinek teljesítése. Ha a gyerek okos és szép, ők lépnek előre a képzelt ranglétrán, az ő sikerük, az ő eredményük, és nem a gyereké. Legyen mindenféle kütyü, ami leköti, legyen szép, nagy, mutogatható színes játékok garmadája a kertben, legyen menő és trendi ruha, természetesen kocsival kell menni az oviba és a suliba, de lehetőleg kettővel, nehogy a gyerek egy légtérben utazzon a fránya felszereléssel. Legyen kiel...
Megjegyzés küldése
További információk

Agymenés 235.

Magyar Péter, a mindenhez is értő polihisztor     Magyar Péter nem csupán jogász. Ugyan, az csak a fedősztori. Valójában ő az univerzum többcélú svájcibicskája, akit a Teremtő is Ctrl+C–Ctrl+V kombinációval másolt be minden létező és még csak elképzelt szakmába is.   Egyik nap még gyermekvédelmi szakértőként könnyezett élő adásban a bántalmazott kicsikért, másnap viszont elfelejtette, hogy a sajátjai végignézték, ahogy ő bántalmazza anyjukat. De hát senki sem tökéletes, főleg nem a gyerekek, akiknek az a dolguk, hogy ott legyenek, és megfeleljenek, ha apuci politikai karrierje megkívánja.   Aztán ott a gazdaság. Azt is keni-vágja, legalábbis amikor bennfentes információval a zsebében üzletel, mert hát a profit az profit – még akkor is, ha etikailag csak annyira tiszta, mint a MÁV mosdó csúcsidőben.   A minap viszont új szerepben tündökölt: légiközlekedési szakértőként osztja az észt, mintha minimum ő irányította volna az összes repülőgépet 2006 óta. Olyan magabi...
Megjegyzés küldése
További információk