Ugrás a fő tartalomra

Agymenés 366.

 


Nyafognak, ha Róka Koma beoson a faluba, sikítanak, ha a vadkan a faluvégi putrisoron csörtet haza, és üvöltenek, ha valaki a mélyszegénységben lángosozva a Balatonon, a parton egy szarvassal fut össze. Közben persze minden télen megmentetnek egy őzikét, aki éppen az anyját várja, de ez őket nem zavarja. 
 
Etetik a vadállatokat, mert hát szegények ebben a klímaválságban nélkülük éhen halnak, Hadd gyarapodjanak, hadd sokasodjanak kedvükre, persze csak addig, amíg a Budapest vége táblánál megállnak.
 
Ám amikor mégiscsak belépnek a tábla mögé, és szóba kerül a hivatásos vadászat vagy vadgazdálkodás, akkor a szemükben máris te vagy a XXI. századi Attila hun király, aki vérrel írja a krónikát. Szerintük a vadgazdálkodás ugyanis maga a genocídium, az ökológiai egyensúly pedig valami fasiszta káromkodás, amit nem illik jó társaságban, valamely romkocsma mélyén kimondani.
 
Bambi addig aranyos, amíg nem kapja telibe a kocsid elejét, és Vuk addig cuki rókababa, amíg nem a te tyúkjaidból csinál esti falatot, vagy a te autód lámpáját viszi magával. Mert amint a cuki Disney-filter lekerül, és a valóság belép a színre, az egész vadliberális kórus kussban van – vagy jobb esetben a városi kávézóból, esetleg trendi romkocsmából posztol a vegán latte mellől, hogy „de hát ezek is érző lények”.
 
Addig persze semmi baj, amíg a róka a más tyúkját lopja, a vaddisznó a más kertjét túrja, vagy a szarvas a másik autóját amortizálja le. Mert a vadliberális logika így működik: minden élet szent – egészen addig, amíg nem az ő élete, tulajdona vagy kényelme kerül veszélybe.
 
És amikor a vadász, tudod, az a hivatásos, a törvény szerint végzi a dolgát, akkor a szemükben azonnal háborús bűnös, az Instagramjukon megjelenik a hashtag: #StopGenocide #FreeBambi. A valóság viszont az, hogy amíg ők a kanapéról „ökológiai békét” követelnek, addig a falusiak tényleg békét akarnak – csak nem a városi ember visítása és a téli "de-cuki-etessük-meg" kampányai miatt túlszaporodott rókával, vaddisznóval meg szarvassal, hanem a nyugodt éjszakákkal.
 
Ilyen ez a vadliberális kettős mérce: a természetvédelmet kizárólag akkor ismeri, ha a természet a Netflixen van, és jól mutatnak a hashtagekkel ellátott képek az Instán és a TikTokon.

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Agymenés 238.

A higgadtság nagymestere   Sebestyén József, kárpátaljai honfitársunk tragédiája kapcsán megszólalt végre A Szakértő. Igen, így, csupa nagybetűvel. A Szakértő, akinek véleménye súlyosabb, mint egy vizes homokzsák a gátszakadásnál.    A Szakértő így szólt: „Keveset tudunk, úgyhogy ideje volna a higgadtságnak.” Majd hozzátette: „Nem tudom, hogy mi történt, a rendelkezésre álló információk ellentmondóak.”   Micsoda intellektuális piruett! Micsoda szellemi bölcsőcskehintáztatás! Az ember már-már hallja, ahogy Arisztotelész hevesen tapsol odafent.   Apró, egészen apró szépséghiba, hogy ha ugyanezeket a mondatokat valaki például Bucsa kapcsán írta volna le – ne adj’ Isten, az első napokban –, azonnal rácsapták a pecsétet: „Konteós! Putyin-bérenc! Fake news mocsok!” Majd behajították a véleménybányába, ahol már izzadva robotolt pár ezer másik, akik csak annyit mertek kérdezni: „Biztos, hogy minden úgy van?”   De most! Most végre győzött a mértéktartás! A higgadtsá...
Megjegyzés küldése
További információk

Agymenés 119

  Ez a társadalom kinevelt egy olyan generációt, ahol a gyerek elvárás, a megfelelés, a pozicionálás eszköze, anyagi forrás és élő eszköz az érzelmi zsaroláshoz, akár rokonok, nagyszülők, különélő apuka, barátok, munkáltató felé. Számukra ez teljesen elfogadható, hiszen az önmaguk iránti szeretetet, egoizmust és a megfelelési kényszert összekeverik a gyerek iránt érzett szeretettel. Ha a gyerek kap valamit - akár érzelmileg, akár anyagilag -, akkor az saját társadalmi pozícióju k megmutatása a külvilágnak, nem pedig a gyerek valós vágyainak és igényeinek teljesítése. Ha a gyerek okos és szép, ők lépnek előre a képzelt ranglétrán, az ő sikerük, az ő eredményük, és nem a gyereké. Legyen mindenféle kütyü, ami leköti, legyen szép, nagy, mutogatható színes játékok garmadája a kertben, legyen menő és trendi ruha, természetesen kocsival kell menni az oviba és a suliba, de lehetőleg kettővel, nehogy a gyerek egy légtérben utazzon a fránya felszereléssel. Legyen kiel...
Megjegyzés küldése
További információk

Agymenés 235.

Magyar Péter, a mindenhez is értő polihisztor     Magyar Péter nem csupán jogász. Ugyan, az csak a fedősztori. Valójában ő az univerzum többcélú svájcibicskája, akit a Teremtő is Ctrl+C–Ctrl+V kombinációval másolt be minden létező és még csak elképzelt szakmába is.   Egyik nap még gyermekvédelmi szakértőként könnyezett élő adásban a bántalmazott kicsikért, másnap viszont elfelejtette, hogy a sajátjai végignézték, ahogy ő bántalmazza anyjukat. De hát senki sem tökéletes, főleg nem a gyerekek, akiknek az a dolguk, hogy ott legyenek, és megfeleljenek, ha apuci politikai karrierje megkívánja.   Aztán ott a gazdaság. Azt is keni-vágja, legalábbis amikor bennfentes információval a zsebében üzletel, mert hát a profit az profit – még akkor is, ha etikailag csak annyira tiszta, mint a MÁV mosdó csúcsidőben.   A minap viszont új szerepben tündökölt: légiközlekedési szakértőként osztja az észt, mintha minimum ő irányította volna az összes repülőgépet 2006 óta. Olyan magabi...
Megjegyzés küldése
További információk