Ugrás a fő tartalomra

Agymenés 331.

A főváros hőse

 

 
Volt egyszer egy főváros, mely hőst kívánt magának. És hát kapott is. Egyet, aki olyan büszkén viselte a város kulcsát, mintha az IKEA-s szerszámkészlet része lenne. 

Ő volt az, akit nem kötöttek a törvények – de leginkább azért, mert nem értette őket.

Ült egy mikrobuszban, mint egy Erasmusra induló óvodás, kezében egy dob, amit úgy püfölt, mint más a szöget a kalapáccsal és jó hangos volt, hogy elnyomja a józan ész hangját. De legalább nem beszélt helyette angolul  - sem -, mert azt meg főleg nem tudott. Nézett előre, bután és eltökélten, mint aki egyszerre próbálja megérteni az útikönyvet és a közlekedési szabályokat – ámde kevés sikerrel.

Azonban volt benne egy szenvedély: a bosszú az autósokon. Mert vezetni azt nem tudott, hiába próbálta jó sokszor, a kuplung és ő sosem lettek jóban. Ezért hát úgy döntött, ha már nem tud uralkodni a volán felett, legalább uralkodik azok felett, akik képesek erre a megugorhatatlannak tűnő feladatra. Lezárt rakpartot, hidat, utcasarkot – ami csak eszébe jutott. Minden hétvégén újabb kerületet szabadított meg a belső égésű motorok zsarnokságától. A forgalom elől elvette a helyet, cserébe adott értelmetlenül kacskaringózó biciklisávokat.

Sárga festékfétise messze földön híres lett. Úgy húzta a csíkokat, mint egy szabadon eresztett óvodás egy filctollal – csak ő közpénzből. És ha mindez nem lett volna elég, jöttek a zöld pollerek – azok a derék oszlopok, melyeket kizárólag az autósok idegrendszerének tönkretételére terveztek. Ő pedig úgy nézett rájuk, mintha személyes kis győzelmi obeliszkjei lennének.

Így lett ő a főváros hőse. Aki harcolt minden gázpedál ellen, és győzött – legalább a saját fejében és pár egybites, agyhalott híve elméjében.

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Agymenés 238.

A higgadtság nagymestere   Sebestyén József, kárpátaljai honfitársunk tragédiája kapcsán megszólalt végre A Szakértő. Igen, így, csupa nagybetűvel. A Szakértő, akinek véleménye súlyosabb, mint egy vizes homokzsák a gátszakadásnál.    A Szakértő így szólt: „Keveset tudunk, úgyhogy ideje volna a higgadtságnak.” Majd hozzátette: „Nem tudom, hogy mi történt, a rendelkezésre álló információk ellentmondóak.”   Micsoda intellektuális piruett! Micsoda szellemi bölcsőcskehintáztatás! Az ember már-már hallja, ahogy Arisztotelész hevesen tapsol odafent.   Apró, egészen apró szépséghiba, hogy ha ugyanezeket a mondatokat valaki például Bucsa kapcsán írta volna le – ne adj’ Isten, az első napokban –, azonnal rácsapták a pecsétet: „Konteós! Putyin-bérenc! Fake news mocsok!” Majd behajították a véleménybányába, ahol már izzadva robotolt pár ezer másik, akik csak annyit mertek kérdezni: „Biztos, hogy minden úgy van?”   De most! Most végre győzött a mértéktartás! A higgadtsá...
Megjegyzés küldése
További információk

Agymenés 119

  Ez a társadalom kinevelt egy olyan generációt, ahol a gyerek elvárás, a megfelelés, a pozicionálás eszköze, anyagi forrás és élő eszköz az érzelmi zsaroláshoz, akár rokonok, nagyszülők, különélő apuka, barátok, munkáltató felé. Számukra ez teljesen elfogadható, hiszen az önmaguk iránti szeretetet, egoizmust és a megfelelési kényszert összekeverik a gyerek iránt érzett szeretettel. Ha a gyerek kap valamit - akár érzelmileg, akár anyagilag -, akkor az saját társadalmi pozícióju k megmutatása a külvilágnak, nem pedig a gyerek valós vágyainak és igényeinek teljesítése. Ha a gyerek okos és szép, ők lépnek előre a képzelt ranglétrán, az ő sikerük, az ő eredményük, és nem a gyereké. Legyen mindenféle kütyü, ami leköti, legyen szép, nagy, mutogatható színes játékok garmadája a kertben, legyen menő és trendi ruha, természetesen kocsival kell menni az oviba és a suliba, de lehetőleg kettővel, nehogy a gyerek egy légtérben utazzon a fránya felszereléssel. Legyen kiel...
Megjegyzés küldése
További információk

Agymenés 235.

Magyar Péter, a mindenhez is értő polihisztor     Magyar Péter nem csupán jogász. Ugyan, az csak a fedősztori. Valójában ő az univerzum többcélú svájcibicskája, akit a Teremtő is Ctrl+C–Ctrl+V kombinációval másolt be minden létező és még csak elképzelt szakmába is.   Egyik nap még gyermekvédelmi szakértőként könnyezett élő adásban a bántalmazott kicsikért, másnap viszont elfelejtette, hogy a sajátjai végignézték, ahogy ő bántalmazza anyjukat. De hát senki sem tökéletes, főleg nem a gyerekek, akiknek az a dolguk, hogy ott legyenek, és megfeleljenek, ha apuci politikai karrierje megkívánja.   Aztán ott a gazdaság. Azt is keni-vágja, legalábbis amikor bennfentes információval a zsebében üzletel, mert hát a profit az profit – még akkor is, ha etikailag csak annyira tiszta, mint a MÁV mosdó csúcsidőben.   A minap viszont új szerepben tündökölt: légiközlekedési szakértőként osztja az észt, mintha minimum ő irányította volna az összes repülőgépet 2006 óta. Olyan magabi...
Megjegyzés küldése
További információk