Ugrás a fő tartalomra

Agymenés 387.

A béke szörfös Messiása


 

Magyar Péter idei nyara lassan nem politikai turnénak, hanem spirituális reality show-nak tűnik. Hol arról ír, hogy Budapestre hozná a világbékét Putyin és Zelenszkij személyében, mintha magát a világbékét is ő találta volna fel, és minden reggel együtt kávézna Trumppal, hol meg arról posztol, hogyan tartja egyensúlyban a Balaton vizén önmagát – és persze a nemzet sorsát – egy szörfdeszkán.
 
Az egyszerű ember eközben értetlenül áll: hogyan lehet, hogy valaki, aki folyamatosan a kormánypárti nyaralásokat ostorozza, maga egy komplett fesztiválprogramot tudna összeállítani a saját nyári kalandjaiból? Fitneszóra squadozással, csónakos aura-farm workshop, krémesgyártási bemutató – mindez fűszerezve sztratoszfériai magasságokba emelt Coelho-szintű politikai bölcsességekkel, amelyeket leginkább strandbüfék mellett posztol.
 
A program szlogenje már szinte adja magát: „Magyar Péter – békét a világnak, lájkot a posztnak.”
 
Mert míg más politikusok a tárgyalóasztal mellett keresik a megoldást, ő inkább a naplementében mutatja be, hogyan kell egyszerre a nemzet jövőjét és egy SUP-deszkát egyensúlyban tartani.
 
Ha így halad, jövőre már a kampányzáró nagygyűlés sem lesz más, mint egy Balaton Sound mellékprogram: Magyar Péter a vízen, háttérben tűzijáték, és a kivetítőn az üzenet: „Nyaralás helyett világbéke – de csak ha jól sikerül a szelfi.”

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Agymenés 238.

A higgadtság nagymestere   Sebestyén József, kárpátaljai honfitársunk tragédiája kapcsán megszólalt végre A Szakértő. Igen, így, csupa nagybetűvel. A Szakértő, akinek véleménye súlyosabb, mint egy vizes homokzsák a gátszakadásnál.    A Szakértő így szólt: „Keveset tudunk, úgyhogy ideje volna a higgadtságnak.” Majd hozzátette: „Nem tudom, hogy mi történt, a rendelkezésre álló információk ellentmondóak.”   Micsoda intellektuális piruett! Micsoda szellemi bölcsőcskehintáztatás! Az ember már-már hallja, ahogy Arisztotelész hevesen tapsol odafent.   Apró, egészen apró szépséghiba, hogy ha ugyanezeket a mondatokat valaki például Bucsa kapcsán írta volna le – ne adj’ Isten, az első napokban –, azonnal rácsapták a pecsétet: „Konteós! Putyin-bérenc! Fake news mocsok!” Majd behajították a véleménybányába, ahol már izzadva robotolt pár ezer másik, akik csak annyit mertek kérdezni: „Biztos, hogy minden úgy van?”   De most! Most végre győzött a mértéktartás! A higgadtsá...

Agymenés 119

  Ez a társadalom kinevelt egy olyan generációt, ahol a gyerek elvárás, a megfelelés, a pozicionálás eszköze, anyagi forrás és élő eszköz az érzelmi zsaroláshoz, akár rokonok, nagyszülők, különélő apuka, barátok, munkáltató felé. Számukra ez teljesen elfogadható, hiszen az önmaguk iránti szeretetet, egoizmust és a megfelelési kényszert összekeverik a gyerek iránt érzett szeretettel. Ha a gyerek kap valamit - akár érzelmileg, akár anyagilag -, akkor az saját társadalmi pozícióju k megmutatása a külvilágnak, nem pedig a gyerek valós vágyainak és igényeinek teljesítése. Ha a gyerek okos és szép, ők lépnek előre a képzelt ranglétrán, az ő sikerük, az ő eredményük, és nem a gyereké. Legyen mindenféle kütyü, ami leköti, legyen szép, nagy, mutogatható színes játékok garmadája a kertben, legyen menő és trendi ruha, természetesen kocsival kell menni az oviba és a suliba, de lehetőleg kettővel, nehogy a gyerek egy légtérben utazzon a fránya felszereléssel. Legyen kiel...

Agymenés 235.

Magyar Péter, a mindenhez is értő polihisztor     Magyar Péter nem csupán jogász. Ugyan, az csak a fedősztori. Valójában ő az univerzum többcélú svájcibicskája, akit a Teremtő is Ctrl+C–Ctrl+V kombinációval másolt be minden létező és még csak elképzelt szakmába is.   Egyik nap még gyermekvédelmi szakértőként könnyezett élő adásban a bántalmazott kicsikért, másnap viszont elfelejtette, hogy a sajátjai végignézték, ahogy ő bántalmazza anyjukat. De hát senki sem tökéletes, főleg nem a gyerekek, akiknek az a dolguk, hogy ott legyenek, és megfeleljenek, ha apuci politikai karrierje megkívánja.   Aztán ott a gazdaság. Azt is keni-vágja, legalábbis amikor bennfentes információval a zsebében üzletel, mert hát a profit az profit – még akkor is, ha etikailag csak annyira tiszta, mint a MÁV mosdó csúcsidőben.   A minap viszont új szerepben tündökölt: légiközlekedési szakértőként osztja az észt, mintha minimum ő irányította volna az összes repülőgépet 2006 óta. Olyan magabi...