Ugrás a fő tartalomra

Agymenés 370.

A köpködés nemzeti sportja


 

Úgy tűnik, az emberiség jelentős része genetikai alapon képtelen arra, hogy békésen továbbgörgessen, ha olyasmivel találkozik, ami nem tetszik neki, vagy amivel nem ért egyet. Mintha a hüvelykujj és a „köpködő reflex” idegpályái közvetlenül össze lennének kötve. Ott ül a delikvens a kanapén, kezében a telefon, előtte a poszt: egy macska a radiátoron. És máris beindul: „Ez a macska nyilván terrorizálja a kutyákat! Hogy lehet ilyet posztolni?!”
 
Ahelyett, hogy nyomna egy scrollt, vagy – ne adj’ isten – használná a ban gombot, inkább beleveti magát a kommentmezőbe, mint egy gladiátor az arénába. És persze nem finomkodik: jönnek a sértések, a személyeskedés "hajad is milyen már" stílusban, az „én megmondtam” típusú bölcsességek, és az önjelölt pszichológusi diagnózisok. Mert ha már valami idegesíti, akkor azt mindenki más is tudja meg, nehogy bárki nyugodtan élvezze a tartalmat.
 
Egyeseknél ez már sportteljesítmény: „Ma már három embernek szóltam be, kettőt lealáztam, egyet megosztottam nyilvánosan, hogy más is szidhassa. Jó nap volt.” Közben persze fogalmuk sincs, hogy a világ egészen jól elviselné a véleményüket, ha az ott maradna, ahol megszületett: a fejükben.
 
Bár ilyesmi az én oldalamon eddig sosem fordult elő, most valami különös bolygóállás lehetett, mert hirtelen négy ember repült a tiltólistára. Úgy látszik, a köpködőliga mezőnye idén nálam is edzőtáborozik.
 
De hát minek az önkontroll, ha ott a billentyűzet? Görgetni? Bannolni? Ugyan már! Abban hol a dráma? Hol a személyes kis győzelem, hogy „megmondtam annak a vadidegennek, hogy buta”?
 
Úgyhogy pörög tovább a nemzeti köpködőliga, ahol az első szabály: Nem a csend győz, hanem az, aki a legcsúnyább szót tudja beírni, mielőtt letiltják.

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Agymenés 238.

A higgadtság nagymestere   Sebestyén József, kárpátaljai honfitársunk tragédiája kapcsán megszólalt végre A Szakértő. Igen, így, csupa nagybetűvel. A Szakértő, akinek véleménye súlyosabb, mint egy vizes homokzsák a gátszakadásnál.    A Szakértő így szólt: „Keveset tudunk, úgyhogy ideje volna a higgadtságnak.” Majd hozzátette: „Nem tudom, hogy mi történt, a rendelkezésre álló információk ellentmondóak.”   Micsoda intellektuális piruett! Micsoda szellemi bölcsőcskehintáztatás! Az ember már-már hallja, ahogy Arisztotelész hevesen tapsol odafent.   Apró, egészen apró szépséghiba, hogy ha ugyanezeket a mondatokat valaki például Bucsa kapcsán írta volna le – ne adj’ Isten, az első napokban –, azonnal rácsapták a pecsétet: „Konteós! Putyin-bérenc! Fake news mocsok!” Majd behajították a véleménybányába, ahol már izzadva robotolt pár ezer másik, akik csak annyit mertek kérdezni: „Biztos, hogy minden úgy van?”   De most! Most végre győzött a mértéktartás! A higgadtsá...
Megjegyzés küldése
További információk

Agymenés 119

  Ez a társadalom kinevelt egy olyan generációt, ahol a gyerek elvárás, a megfelelés, a pozicionálás eszköze, anyagi forrás és élő eszköz az érzelmi zsaroláshoz, akár rokonok, nagyszülők, különélő apuka, barátok, munkáltató felé. Számukra ez teljesen elfogadható, hiszen az önmaguk iránti szeretetet, egoizmust és a megfelelési kényszert összekeverik a gyerek iránt érzett szeretettel. Ha a gyerek kap valamit - akár érzelmileg, akár anyagilag -, akkor az saját társadalmi pozícióju k megmutatása a külvilágnak, nem pedig a gyerek valós vágyainak és igényeinek teljesítése. Ha a gyerek okos és szép, ők lépnek előre a képzelt ranglétrán, az ő sikerük, az ő eredményük, és nem a gyereké. Legyen mindenféle kütyü, ami leköti, legyen szép, nagy, mutogatható színes játékok garmadája a kertben, legyen menő és trendi ruha, természetesen kocsival kell menni az oviba és a suliba, de lehetőleg kettővel, nehogy a gyerek egy légtérben utazzon a fránya felszereléssel. Legyen kiel...
Megjegyzés küldése
További információk

Agymenés 235.

Magyar Péter, a mindenhez is értő polihisztor     Magyar Péter nem csupán jogász. Ugyan, az csak a fedősztori. Valójában ő az univerzum többcélú svájcibicskája, akit a Teremtő is Ctrl+C–Ctrl+V kombinációval másolt be minden létező és még csak elképzelt szakmába is.   Egyik nap még gyermekvédelmi szakértőként könnyezett élő adásban a bántalmazott kicsikért, másnap viszont elfelejtette, hogy a sajátjai végignézték, ahogy ő bántalmazza anyjukat. De hát senki sem tökéletes, főleg nem a gyerekek, akiknek az a dolguk, hogy ott legyenek, és megfeleljenek, ha apuci politikai karrierje megkívánja.   Aztán ott a gazdaság. Azt is keni-vágja, legalábbis amikor bennfentes információval a zsebében üzletel, mert hát a profit az profit – még akkor is, ha etikailag csak annyira tiszta, mint a MÁV mosdó csúcsidőben.   A minap viszont új szerepben tündökölt: légiközlekedési szakértőként osztja az észt, mintha minimum ő irányította volna az összes repülőgépet 2006 óta. Olyan magabi...
Megjegyzés küldése
További információk