Agymenés 316.

Zebrális hisztéria – avagy a csíkos rémálom diadala

 

 

 

 

Történt egyszer, egy napfényes, de szellemileg felhős délelőttön, hogy Magyar Péter – a közélet TikTok-influenszere és félállású morális iránytűje – világra szóló bejelentést tett: Orbán Viktornak zebrái vannak. Igen, igazi, patás, fekete-fehér, botswanai-szívű zebrák. És ami még súlyosabb: az unokái félnek tőlük. Nem a politikától, nem a háborús inflációtól, nem a tankönyvektől – a zebráktól.

 

És itt elszakadt a valóság cérnája.

 

A zebra-mánia innentől futótűzként terjedt: egy új nemzeti jelkép született, valahol a Turul és a lózung közé belépett a Zebra, mint a kormánykritikus gondolkodás végső totemállata.

 

Zebra-gate 4 lépésben:

 

Egy obskúrus médium – nevezzük mondjuk Gulyáságyú HírExpressznek – ír egy szolid kis cikket, miszerint Bicskénél zebrákat láttak legelészni. Név nincs, forrás nincs, Orbánról szó sincs – csak úgy zebráztak ott, szabadon, mint CEU-s hallgatók Bécsben.

 

Másnap jön Magyar Péter, a közélet Ken babája, és már posztolja is, hogy ezek bizony Orbán Viktor privát szafarijáról szabadultak el, és a kormányfő unokái rettegve lapulnak a babzsák mögött. A tömeg őrjöng: szafari = diktatúra! Zebra = elnyomás! A lájkok olyan tempóban ömlenek, hogy Zuckerberg telefonja is megadja magát.

 

Húsznál is több függetlennek öltözött propagandaműhely lehozza a hírt, név szerint idézve Magyar urat, hisz ők nem állítanak semmit, csak “tudósítanak”. A Lakmusz álomba szenderül, a valóság meg sírva keres új definíciót.

 

A vége: tízezerszám születnek meg a „Tiszás_Anyuka83” és „Igazi_Magyar_Harcostacskó” profilok, és mint a digitális fertőző betegség, mindenhol megjelenik a Zebra. Posztokban, mémekben, kommentekben. 

 

Az internet kollektív pszichéje egy nagy, csíkos hipnózis alatt vonaglik.

 

És ebből a trutymóból megszületett… a ZEBRA Digitális Polgári Kör. (Mert miért ne. Ne csak polgári legyen valami, legyen egyben pacsálóállat is.)

A Zebra mostantól nem Orbán Viktor unokáit terrorizálja, hanem a fake news-t, a csürhét, a libsi álprofilokat, a fekete-fehér világképet. És természetesen harap. Mindenkit, akinek nem tetszik, hogy ő harap.

 

A kör tagjai csak azok lehetnek, akik:

• legalább egyszer kimondták már, hogy „a kormánysajtó egy beteg vírus”,
• nem mosolyognak a zebrákon, csak a migrációs statisztikákon,
• és akik hiszik, hogy a zebra nem kérdezi meg, ki vagy – csak megy, és harap.

A jövő a csíkosoké.

 

A valóság pedig újra bebizonyította, hogy itt minden megtörténhet.

 

Még az is, hogy egy gyerektől rettegő zebra lesz a nemzeti közbeszéd központi témája.