Ugrás a fő tartalomra

Agymenés 382.

 


Tegnap este óta úgy lessük az arcoskönyvet, mint a kocsmai kártyás a pókert: mikor érkeznek a szent nyávogók, akik szerint a tűzijáték maga a sátán pénzégetője. És lőn, megjöttek a hősök, akik a kanapéról megmentik a világot.

Mert most már, kérem, mindenki politikai influenszer. A demagógia állatorvosi lova, Hadházy „nem hagyjuk abba” Ákos pedig elővette a színes ceruzákat és a matekfüzetet, és olyan képleteket rittyentett, hogy a PISA-felmérés sírva könyörög kegyelemért.
 
Tudta? – harsogta a posztjában a nagy megmondóember, aki már azt vizionálja magának, hogy a hatalom meg akarja ölni. Szóval elmondta, mert kiszámolta, hogy 2010-ben még csak 150 millió volt a tűzijáték, most meg már 3,7 milliárd! A rendezvény pedig 14,5 milliárd! Hát ebből mennyi minden lehetne! Például:
  • 45 vadonatúj CT, hogy az ország minden kórházában kétszer olyan gyorsan találják meg a fanyalgók demagógia-gócait.
  • 180 felújított kórházi osztály, hogy legyen hova befektetni a Facebook-on elpattanó erek gazdáit.
  • 29.000 légkondicionáló, hogy a kommenthuszárok ne izzadt kézzel pötyögjék a hülyeséget.
  • 145 vidéki iskola teljes felújítása, hogy legalább a következő generáció képes legyen kiszámolni, hogy a matek nem stimmel.
  • 480 új szociális bérlakás a fővárosban, hogy legyen hol a „szegények pénzét ellopták” kórust gyakorolni.
 
És mindezt persze úgy, hogy „persze csak ha nem lopják szét a közbeszerzést” – mert hát lopni csak más tud, a „szentek” és az állatorvosi lovak soha. Ők csak tarhálnak.
 
És amikor valaki megjegyzi, hogy Orseolo Péter és Magyar Péter között bizony akad némi történelmi rím, akkor jön a hiszti: „Felháborító a párhuzam!” Hát hogy lehet egy történelemkönyvbe ragadt figurát összevetni a jelen díszpéldányával, a szent Messiással? Pedig a párhuzam nemcsak keményen ül – egyenesen ott hever, sörrel a kezében, és integet a Margit-hídról.
 
A végén már csak egy kérdés marad: ha ennyi pénzből ilyen sok minden lehetne, miért mindig a kommentmezőben épül fel a szebb jövő, és miért nem a valóságban? Az önjelölt közgazdászok és matematikai zsenik vajon miért csak ott osztják az észt? És vajon mikor számolják ki, a sok ráfordított pénzből mennyi térült a turizmus által?

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Agymenés 238.

A higgadtság nagymestere   Sebestyén József, kárpátaljai honfitársunk tragédiája kapcsán megszólalt végre A Szakértő. Igen, így, csupa nagybetűvel. A Szakértő, akinek véleménye súlyosabb, mint egy vizes homokzsák a gátszakadásnál.    A Szakértő így szólt: „Keveset tudunk, úgyhogy ideje volna a higgadtságnak.” Majd hozzátette: „Nem tudom, hogy mi történt, a rendelkezésre álló információk ellentmondóak.”   Micsoda intellektuális piruett! Micsoda szellemi bölcsőcskehintáztatás! Az ember már-már hallja, ahogy Arisztotelész hevesen tapsol odafent.   Apró, egészen apró szépséghiba, hogy ha ugyanezeket a mondatokat valaki például Bucsa kapcsán írta volna le – ne adj’ Isten, az első napokban –, azonnal rácsapták a pecsétet: „Konteós! Putyin-bérenc! Fake news mocsok!” Majd behajították a véleménybányába, ahol már izzadva robotolt pár ezer másik, akik csak annyit mertek kérdezni: „Biztos, hogy minden úgy van?”   De most! Most végre győzött a mértéktartás! A higgadtsá...

Agymenés 119

  Ez a társadalom kinevelt egy olyan generációt, ahol a gyerek elvárás, a megfelelés, a pozicionálás eszköze, anyagi forrás és élő eszköz az érzelmi zsaroláshoz, akár rokonok, nagyszülők, különélő apuka, barátok, munkáltató felé. Számukra ez teljesen elfogadható, hiszen az önmaguk iránti szeretetet, egoizmust és a megfelelési kényszert összekeverik a gyerek iránt érzett szeretettel. Ha a gyerek kap valamit - akár érzelmileg, akár anyagilag -, akkor az saját társadalmi pozícióju k megmutatása a külvilágnak, nem pedig a gyerek valós vágyainak és igényeinek teljesítése. Ha a gyerek okos és szép, ők lépnek előre a képzelt ranglétrán, az ő sikerük, az ő eredményük, és nem a gyereké. Legyen mindenféle kütyü, ami leköti, legyen szép, nagy, mutogatható színes játékok garmadája a kertben, legyen menő és trendi ruha, természetesen kocsival kell menni az oviba és a suliba, de lehetőleg kettővel, nehogy a gyerek egy légtérben utazzon a fránya felszereléssel. Legyen kiel...

Agymenés 235.

Magyar Péter, a mindenhez is értő polihisztor     Magyar Péter nem csupán jogász. Ugyan, az csak a fedősztori. Valójában ő az univerzum többcélú svájcibicskája, akit a Teremtő is Ctrl+C–Ctrl+V kombinációval másolt be minden létező és még csak elképzelt szakmába is.   Egyik nap még gyermekvédelmi szakértőként könnyezett élő adásban a bántalmazott kicsikért, másnap viszont elfelejtette, hogy a sajátjai végignézték, ahogy ő bántalmazza anyjukat. De hát senki sem tökéletes, főleg nem a gyerekek, akiknek az a dolguk, hogy ott legyenek, és megfeleljenek, ha apuci politikai karrierje megkívánja.   Aztán ott a gazdaság. Azt is keni-vágja, legalábbis amikor bennfentes információval a zsebében üzletel, mert hát a profit az profit – még akkor is, ha etikailag csak annyira tiszta, mint a MÁV mosdó csúcsidőben.   A minap viszont új szerepben tündökölt: légiközlekedési szakértőként osztja az észt, mintha minimum ő irányította volna az összes repülőgépet 2006 óta. Olyan magabi...