Ugrás a fő tartalomra

Agymenés 344.

Magyar Péter megváltja a hazát (vagy legalább a saját renoméját)


 

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy Péter. Nem akármilyen Péter, hanem Magyar Péter, akinek a neve már önmagában is nemzeti minimum. Olyan, mint a közmunka: nem lehet kikerülni, csak túlélni.
 
Ő az, aki hosszú éveken át csendesen asszisztált ahhoz a politikai műintézményhez, amelyet most – látványosan, spotlámpák előtt, szigorúan élőben közvetítve – belülről „leleplez”. Mint a bűvész, aki előbb zsebre teszi a nyulat, majd ünnepélyesen kihúzza a kalapból, és elmondja: „Nézzétek! Csalás volt!”
 
Péter most morális páncélban, egy mártír fényében lép színpadra. Vállán a haza sorsa, hóna alatt a családi dráma, egyik zsebében egy ügyvédi igazolvány, a másikban néhány kiszivárogtatott SMS. 
 
A nép pedig ujjong: „Ez már majdnem egy program!”
 
Ő az, aki most vette észre, hogy ott, ahol eddig dolgozott, ahonnan és amiből eddig (jól) élt, korruptak, erkölcstelenek és gátlástalanok. Hát micsoda meglepetés! Egy pillanatra még el is gondolkodik, hogy vajon korábban milyen gyógyszert szedett, hogy ebből semmit sem vett észre.
 
És most? Most jön a nép megváltásáért. Mint egy stand-upos, aki régóta gyakorol a tükör előtt, és végre felléphet – csak a poénok helyett morális tanmeséket ad elő, miközben a háttérben csinosan világít a sajtófal, mint egy huszadrangú Zepter szeánszon: 
 
„Magyar Péter vagyok, és hoztam nektek valamit, amit rég nem láttatok: a hitelesség imitációját.”
 
És micsoda látvány! A magyar közélet rozsdás romjain, mint valami színpadon, hősünk szónokol. Idéz, leleplez, követel. És a nép – mivel már rég belefáradt a valóságba – el is hiszi, hogy ez most valami új. Hogy ez nem ugyanaz, csak új csomagolásban. Hogy a régi rendszer kulisszái mögül nem épp a díszletmesterek lépnek elő, magukra lopva a főszereplő jelmezét.
 
De hát ez Magyarország. Itt még a messiások is ismeretségi alapon jönnek. Itt a bűnbánat nem börtönben, hanem Facebook-posztok lájkjában mérhető. És ha elég hangosan kiabálsz, előbb-utóbb hívőket is találsz. Akkor is, ha tegnap még te írtad a főpap beszédeit.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Agymenés 238.

A higgadtság nagymestere   Sebestyén József, kárpátaljai honfitársunk tragédiája kapcsán megszólalt végre A Szakértő. Igen, így, csupa nagybetűvel. A Szakértő, akinek véleménye súlyosabb, mint egy vizes homokzsák a gátszakadásnál.    A Szakértő így szólt: „Keveset tudunk, úgyhogy ideje volna a higgadtságnak.” Majd hozzátette: „Nem tudom, hogy mi történt, a rendelkezésre álló információk ellentmondóak.”   Micsoda intellektuális piruett! Micsoda szellemi bölcsőcskehintáztatás! Az ember már-már hallja, ahogy Arisztotelész hevesen tapsol odafent.   Apró, egészen apró szépséghiba, hogy ha ugyanezeket a mondatokat valaki például Bucsa kapcsán írta volna le – ne adj’ Isten, az első napokban –, azonnal rácsapták a pecsétet: „Konteós! Putyin-bérenc! Fake news mocsok!” Majd behajították a véleménybányába, ahol már izzadva robotolt pár ezer másik, akik csak annyit mertek kérdezni: „Biztos, hogy minden úgy van?”   De most! Most végre győzött a mértéktartás! A higgadtsá...

Agymenés 119

  Ez a társadalom kinevelt egy olyan generációt, ahol a gyerek elvárás, a megfelelés, a pozicionálás eszköze, anyagi forrás és élő eszköz az érzelmi zsaroláshoz, akár rokonok, nagyszülők, különélő apuka, barátok, munkáltató felé. Számukra ez teljesen elfogadható, hiszen az önmaguk iránti szeretetet, egoizmust és a megfelelési kényszert összekeverik a gyerek iránt érzett szeretettel. Ha a gyerek kap valamit - akár érzelmileg, akár anyagilag -, akkor az saját társadalmi pozícióju k megmutatása a külvilágnak, nem pedig a gyerek valós vágyainak és igényeinek teljesítése. Ha a gyerek okos és szép, ők lépnek előre a képzelt ranglétrán, az ő sikerük, az ő eredményük, és nem a gyereké. Legyen mindenféle kütyü, ami leköti, legyen szép, nagy, mutogatható színes játékok garmadája a kertben, legyen menő és trendi ruha, természetesen kocsival kell menni az oviba és a suliba, de lehetőleg kettővel, nehogy a gyerek egy légtérben utazzon a fránya felszereléssel. Legyen kiel...

Agymenés 235.

Magyar Péter, a mindenhez is értő polihisztor     Magyar Péter nem csupán jogász. Ugyan, az csak a fedősztori. Valójában ő az univerzum többcélú svájcibicskája, akit a Teremtő is Ctrl+C–Ctrl+V kombinációval másolt be minden létező és még csak elképzelt szakmába is.   Egyik nap még gyermekvédelmi szakértőként könnyezett élő adásban a bántalmazott kicsikért, másnap viszont elfelejtette, hogy a sajátjai végignézték, ahogy ő bántalmazza anyjukat. De hát senki sem tökéletes, főleg nem a gyerekek, akiknek az a dolguk, hogy ott legyenek, és megfeleljenek, ha apuci politikai karrierje megkívánja.   Aztán ott a gazdaság. Azt is keni-vágja, legalábbis amikor bennfentes információval a zsebében üzletel, mert hát a profit az profit – még akkor is, ha etikailag csak annyira tiszta, mint a MÁV mosdó csúcsidőben.   A minap viszont új szerepben tündökölt: légiközlekedési szakértőként osztja az észt, mintha minimum ő irányította volna az összes repülőgépet 2006 óta. Olyan magabi...