Ugrás a fő tartalomra

Agymenés 330.

Tisza-parti Megvilágosodás


 


És eljött közénk Magyar Péter, akit nem szavaztak meg, nem választottak meg, de mégis kijelöltetett — önmaga által. Megszólalt, és a nép hallotta. És ami még ennél is sokkalta fontosabb: lájkolta.

Nem kellett pártprogram, se kongresszus — elég volt egy élő videó és néhány jó időben elejtett szó: „igazság”, „kiváltságosok”, meg hogy „nekem ne pofázzon senki”.

És íme: megalakult a Tisza Párt, ami nem politikai közösség, hanem új vallás. Pünkösdi karizmatikus mozgalom, csak nyakkendő és kultúra nélkül.

A hívők hamar felsorakoztak. Volt ott exfideszes, ex-mindenes, és pár olyan is, aki még azt sem tudta, mi ellen lázad, de jó volt végre valahova tartozni. A főparancsolat világos volt: ne kérdezz, csak tapsolj. Aki pedig kérdezni mert, az vagy „NERes ügynök”, vagy „DK-s beépített”.

És jöttek a csodák: tízezres, sőt, százezre, milliós, soktízmilliós tüntetések, ahol a vezér nem mondott semmit, de azt is úgy, hogy a nép sírt, zokogott és imádkozott - hozzá. Ha azt mondta, hogy „átláthatóság kell!”, akkor az ország népe áttetszővé vált — kivéve persze a párt finanszírozását. Az maradt szigorúan „belső ügy”.

A Tisza-parti zarándoklatok során a hívők egymást kérdezgették: „Te hiszel benne?” – „Már nem is kell hinnem. Tudom.” – „Mit?” – „Nem tudom. De ő biztos tudja.”

A programot nem olvasták, mert nem volt. De hitték, hogy van. Mint a Szent Grál: nem látod, de attól még létezik. És egyszer, talán a választás után, elhozza nekünk a politikai Nirvánát, ahol minden gonosz eltűnik.

Az ország közben kettévált: nem kormány- és ellenzékpártiakra, hanem hívőkre és eretnekekre. A középen állók meg sehol. Olyan számukra nem létezett. Ők már túl voltak az első megvilágosodáson, és épp egy újabb szektát kerestek. Az egész olyan volt, mint egy régi bakelit lemez: van A és B oldal, más lehetőség nincs. Gondolkodni nem kell, csak megfordítani, átfordítani, cserélni.

És így épül a Tisza Parti Mennyország, ahol nincs vita, csak üdvözülés.

A vezér mondta, mi hisszük.
A többiek meg kapják be.
Ámen, Tisza testvérek.

És ne feledd: aki kételkedik, az egyszerűen csak még nem érti.
Kiemelheted a bejegyzést több Moncsi agymenései eléréséhez.



Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Agymenés 238.

A higgadtság nagymestere   Sebestyén József, kárpátaljai honfitársunk tragédiája kapcsán megszólalt végre A Szakértő. Igen, így, csupa nagybetűvel. A Szakértő, akinek véleménye súlyosabb, mint egy vizes homokzsák a gátszakadásnál.    A Szakértő így szólt: „Keveset tudunk, úgyhogy ideje volna a higgadtságnak.” Majd hozzátette: „Nem tudom, hogy mi történt, a rendelkezésre álló információk ellentmondóak.”   Micsoda intellektuális piruett! Micsoda szellemi bölcsőcskehintáztatás! Az ember már-már hallja, ahogy Arisztotelész hevesen tapsol odafent.   Apró, egészen apró szépséghiba, hogy ha ugyanezeket a mondatokat valaki például Bucsa kapcsán írta volna le – ne adj’ Isten, az első napokban –, azonnal rácsapták a pecsétet: „Konteós! Putyin-bérenc! Fake news mocsok!” Majd behajították a véleménybányába, ahol már izzadva robotolt pár ezer másik, akik csak annyit mertek kérdezni: „Biztos, hogy minden úgy van?”   De most! Most végre győzött a mértéktartás! A higgadtsá...

Agymenés 119

  Ez a társadalom kinevelt egy olyan generációt, ahol a gyerek elvárás, a megfelelés, a pozicionálás eszköze, anyagi forrás és élő eszköz az érzelmi zsaroláshoz, akár rokonok, nagyszülők, különélő apuka, barátok, munkáltató felé. Számukra ez teljesen elfogadható, hiszen az önmaguk iránti szeretetet, egoizmust és a megfelelési kényszert összekeverik a gyerek iránt érzett szeretettel. Ha a gyerek kap valamit - akár érzelmileg, akár anyagilag -, akkor az saját társadalmi pozícióju k megmutatása a külvilágnak, nem pedig a gyerek valós vágyainak és igényeinek teljesítése. Ha a gyerek okos és szép, ők lépnek előre a képzelt ranglétrán, az ő sikerük, az ő eredményük, és nem a gyereké. Legyen mindenféle kütyü, ami leköti, legyen szép, nagy, mutogatható színes játékok garmadája a kertben, legyen menő és trendi ruha, természetesen kocsival kell menni az oviba és a suliba, de lehetőleg kettővel, nehogy a gyerek egy légtérben utazzon a fránya felszereléssel. Legyen kiel...

Agymenés 235.

Magyar Péter, a mindenhez is értő polihisztor     Magyar Péter nem csupán jogász. Ugyan, az csak a fedősztori. Valójában ő az univerzum többcélú svájcibicskája, akit a Teremtő is Ctrl+C–Ctrl+V kombinációval másolt be minden létező és még csak elképzelt szakmába is.   Egyik nap még gyermekvédelmi szakértőként könnyezett élő adásban a bántalmazott kicsikért, másnap viszont elfelejtette, hogy a sajátjai végignézték, ahogy ő bántalmazza anyjukat. De hát senki sem tökéletes, főleg nem a gyerekek, akiknek az a dolguk, hogy ott legyenek, és megfeleljenek, ha apuci politikai karrierje megkívánja.   Aztán ott a gazdaság. Azt is keni-vágja, legalábbis amikor bennfentes információval a zsebében üzletel, mert hát a profit az profit – még akkor is, ha etikailag csak annyira tiszta, mint a MÁV mosdó csúcsidőben.   A minap viszont új szerepben tündökölt: légiközlekedési szakértőként osztja az észt, mintha minimum ő irányította volna az összes repülőgépet 2006 óta. Olyan magabi...