Ugrás a fő tartalomra

Agymenés 390.

Karácsony Gergely, a főváros főpridemestere 


 

Van az a kisgyerek a játszótéren, tudod, amelyik nem tud veszíteni a homokozólapát-csatában, és ha nem ő kapja a legnagyobb gombóc fagyit, rögtön toporzékol, bőg, és beleveri a fejét a homokozó szélébe. Hát, Budapestnek is van egy ilyen kisfiúja, csak neki már nem lapátja van, hanem fővárosi költségvetése. És nem fagyit akar, hanem leginkább mindent.
 
Ő Karácsony Gergely – alias Főpridemester, a városháza Zöld Bosszúállója. Ha valaki nem figyel rá, megsértődik. Ha nemet mondanak neki, duzzog. Ha kritizálják, akkor azonnal a gonosz autóslobbi, az Orbán, a klímaváltozás és a véletlen gravitációs mezejének összeesküvéséről kezd posztolni és szónokolni, miközben remegő kézzel és sírós hangon hívja Kiss Ambrust. És ha valami nem úgy alakul, ahogy ő elképzeli, akkor bosszút áll – de igazi homokozós módszerekkel.
 
– Nem jött össze a dugódíj? Akkor minden második utcát biciklisávvá festek!
– Nem kaptam támogatást? Akkor az autósok szívnak!
– Nem vagyok népszerű? Akkor posztolok egy képet egy fáról, amit elültettem, aztán jól el is felejtem meglocsolni!
 
Sárga festékkel mázol mindent, mint egy túlpörgött óvodás, aki krétát nyelt és most városi dizájnnak hiszi az aszfaltkínt. Gumikacsát már csak azért nem ragaszt a zebrákra, mert elfogyott a város kasszájából a kétoldalas ragasztó. Aki meg szólni mer neki? Arra olyan bárgyú fejjel néz, mintha legalábbis angolul szólt volna hozzá.
 
A fővárosban semmi nem működik, de legalább bicikliút lett a hetedik dimenzióba is. Lassan már a Dunára is. Csak ott nem jár senki. Kivéve Gergőt, de ő is csak kampányvideót forgatni ereszkedik le a nép közé és pattan két kerékre a szolgálati kocsi helyett, amit persze sofőr vezet.
 
És amikor végül már tényleg elvennék tőle a város legóvárát, amit fél kézzel, remegve összerakott (és persze azonnal össze is dőlt), akkor jön az ultimate move: "Nem én voltam, a Fidesz, a Karmelita, a sarki kutya és a bolygóegyensúly hibája!"
 
Karácsony Gergely bizony a politikai játszótér örök durcás gyermeke, az, akinek mindig elvették a játékát – és ő azóta is csak bosszút forral. Csak most már nem a homokozóban, hanem Budapest utcáin.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Agymenés 238.

A higgadtság nagymestere   Sebestyén József, kárpátaljai honfitársunk tragédiája kapcsán megszólalt végre A Szakértő. Igen, így, csupa nagybetűvel. A Szakértő, akinek véleménye súlyosabb, mint egy vizes homokzsák a gátszakadásnál.    A Szakértő így szólt: „Keveset tudunk, úgyhogy ideje volna a higgadtságnak.” Majd hozzátette: „Nem tudom, hogy mi történt, a rendelkezésre álló információk ellentmondóak.”   Micsoda intellektuális piruett! Micsoda szellemi bölcsőcskehintáztatás! Az ember már-már hallja, ahogy Arisztotelész hevesen tapsol odafent.   Apró, egészen apró szépséghiba, hogy ha ugyanezeket a mondatokat valaki például Bucsa kapcsán írta volna le – ne adj’ Isten, az első napokban –, azonnal rácsapták a pecsétet: „Konteós! Putyin-bérenc! Fake news mocsok!” Majd behajították a véleménybányába, ahol már izzadva robotolt pár ezer másik, akik csak annyit mertek kérdezni: „Biztos, hogy minden úgy van?”   De most! Most végre győzött a mértéktartás! A higgadtsá...

Agymenés 119

  Ez a társadalom kinevelt egy olyan generációt, ahol a gyerek elvárás, a megfelelés, a pozicionálás eszköze, anyagi forrás és élő eszköz az érzelmi zsaroláshoz, akár rokonok, nagyszülők, különélő apuka, barátok, munkáltató felé. Számukra ez teljesen elfogadható, hiszen az önmaguk iránti szeretetet, egoizmust és a megfelelési kényszert összekeverik a gyerek iránt érzett szeretettel. Ha a gyerek kap valamit - akár érzelmileg, akár anyagilag -, akkor az saját társadalmi pozícióju k megmutatása a külvilágnak, nem pedig a gyerek valós vágyainak és igényeinek teljesítése. Ha a gyerek okos és szép, ők lépnek előre a képzelt ranglétrán, az ő sikerük, az ő eredményük, és nem a gyereké. Legyen mindenféle kütyü, ami leköti, legyen szép, nagy, mutogatható színes játékok garmadája a kertben, legyen menő és trendi ruha, természetesen kocsival kell menni az oviba és a suliba, de lehetőleg kettővel, nehogy a gyerek egy légtérben utazzon a fránya felszereléssel. Legyen kiel...

Agymenés 235.

Magyar Péter, a mindenhez is értő polihisztor     Magyar Péter nem csupán jogász. Ugyan, az csak a fedősztori. Valójában ő az univerzum többcélú svájcibicskája, akit a Teremtő is Ctrl+C–Ctrl+V kombinációval másolt be minden létező és még csak elképzelt szakmába is.   Egyik nap még gyermekvédelmi szakértőként könnyezett élő adásban a bántalmazott kicsikért, másnap viszont elfelejtette, hogy a sajátjai végignézték, ahogy ő bántalmazza anyjukat. De hát senki sem tökéletes, főleg nem a gyerekek, akiknek az a dolguk, hogy ott legyenek, és megfeleljenek, ha apuci politikai karrierje megkívánja.   Aztán ott a gazdaság. Azt is keni-vágja, legalábbis amikor bennfentes információval a zsebében üzletel, mert hát a profit az profit – még akkor is, ha etikailag csak annyira tiszta, mint a MÁV mosdó csúcsidőben.   A minap viszont új szerepben tündökölt: légiközlekedési szakértőként osztja az észt, mintha minimum ő irányította volna az összes repülőgépet 2006 óta. Olyan magabi...