Ugrás a fő tartalomra

Agymenés 322.

Magyar Péter, a napraforgók messiása – és egyéb agrár-misztikus csodái

  


Ott áll a mezőn. Slimfit gatyában, nyakkendőben, hajzselével. Arcán a világteremtés utáni hetedik nap fáradtsága, kezében egy száras semmi, amit úgy néz, mintha személyesen tőle kérne tanácsot a fotoszintézishez.
 
Magyar Péter, az Európai Parlament Mezőgazdasági Bizottságának állítólagos tagja épp ellenőrzi a napraforgó betakarítását. Hogy miként került oda, azt senki nem tudja – de a telepatikus jelenlétet már megszokta Brüsszel is. Elég egy gondolat, és az EP-ülés jegyzőkönyvébe automatikusan bekerül a „Péter egyetért” lábjegyzet.
 
Csoda ez? Nem. Csak a Temu Messiás szokásos reggele.
 
Péter, akinek szelleme úgy van jelen Strasbourgban, mint egy elszabadult PowerPoint-sablon a miniszteri prezentációkban, nem csak a növényekkel tud kommunikálni. Azt beszélik, egy néninek is megdicsérte egyszer a muskátliját, mire az ráíratta a teljes lakóingatlanát. A hölgy azóta virágoztat egy szobafenyőt a mennyek országában, a lakás pedig politikai missziós központként üzemel.
 
De Péter nem áll meg itt. Agrár-messiási tettei közé tartozik:
 
  • A nadrágszíjjal való igazságszolgáltatás, amikor demonstratívan lecsap vele, ha túlöntözött egy zöldségágyás, vagy ha valaki megemlíti, hogy a kávé nem bio.
  • A gazdasági csoda, melynek során közértes posztokból nemzetközi agrárpolitikai program kerekedik – három paradicsom, egy akciós kefir, és máris kész az új világrend.
  • A teleportáció, mellyel egyszerre képes részt venni vidéki fórumokon, brüsszeli üléseken, valamint Facebook-kommentháborúkban, különböző személyiségtípusokban.
  • A digitális öröklésmágia, mellyel egyszerű lakáslátogatásnak álcázott PR-fotózás után a földhivatali nyilvántartás önként átíródik.
A napraforgó, amelyet a képen vizsgál, nem is napraforgó – hanem egy újfajta politikai iránytű. A levelek állása szerint hamarosan újabb bejegyzés jön a „szívből, lendületből” blogra, ahol Péter elmondja, hogy a mezőn állva érezte meg: az ország több szolidaritást kíván. Vagy több gigantikus méretű közösségimédia-megjelenést. Még nem döntötte el.
 
Ami biztos: ahol Péter megjelenik, ott a termőföld is kissé idegesen rezdül meg. Mert nem tudni, épp ellenőrzi, átruháztatja, vagy csak megdicséri a gyökérzetet, de úgy, hogy az azonnal szerződést ír alá.

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Agymenés 238.

A higgadtság nagymestere   Sebestyén József, kárpátaljai honfitársunk tragédiája kapcsán megszólalt végre A Szakértő. Igen, így, csupa nagybetűvel. A Szakértő, akinek véleménye súlyosabb, mint egy vizes homokzsák a gátszakadásnál.    A Szakértő így szólt: „Keveset tudunk, úgyhogy ideje volna a higgadtságnak.” Majd hozzátette: „Nem tudom, hogy mi történt, a rendelkezésre álló információk ellentmondóak.”   Micsoda intellektuális piruett! Micsoda szellemi bölcsőcskehintáztatás! Az ember már-már hallja, ahogy Arisztotelész hevesen tapsol odafent.   Apró, egészen apró szépséghiba, hogy ha ugyanezeket a mondatokat valaki például Bucsa kapcsán írta volna le – ne adj’ Isten, az első napokban –, azonnal rácsapták a pecsétet: „Konteós! Putyin-bérenc! Fake news mocsok!” Majd behajították a véleménybányába, ahol már izzadva robotolt pár ezer másik, akik csak annyit mertek kérdezni: „Biztos, hogy minden úgy van?”   De most! Most végre győzött a mértéktartás! A higgadtsá...
Megjegyzés küldése
További információk

Agymenés 119

  Ez a társadalom kinevelt egy olyan generációt, ahol a gyerek elvárás, a megfelelés, a pozicionálás eszköze, anyagi forrás és élő eszköz az érzelmi zsaroláshoz, akár rokonok, nagyszülők, különélő apuka, barátok, munkáltató felé. Számukra ez teljesen elfogadható, hiszen az önmaguk iránti szeretetet, egoizmust és a megfelelési kényszert összekeverik a gyerek iránt érzett szeretettel. Ha a gyerek kap valamit - akár érzelmileg, akár anyagilag -, akkor az saját társadalmi pozícióju k megmutatása a külvilágnak, nem pedig a gyerek valós vágyainak és igényeinek teljesítése. Ha a gyerek okos és szép, ők lépnek előre a képzelt ranglétrán, az ő sikerük, az ő eredményük, és nem a gyereké. Legyen mindenféle kütyü, ami leköti, legyen szép, nagy, mutogatható színes játékok garmadája a kertben, legyen menő és trendi ruha, természetesen kocsival kell menni az oviba és a suliba, de lehetőleg kettővel, nehogy a gyerek egy légtérben utazzon a fránya felszereléssel. Legyen kiel...
Megjegyzés küldése
További információk

Agymenés 235.

Magyar Péter, a mindenhez is értő polihisztor     Magyar Péter nem csupán jogász. Ugyan, az csak a fedősztori. Valójában ő az univerzum többcélú svájcibicskája, akit a Teremtő is Ctrl+C–Ctrl+V kombinációval másolt be minden létező és még csak elképzelt szakmába is.   Egyik nap még gyermekvédelmi szakértőként könnyezett élő adásban a bántalmazott kicsikért, másnap viszont elfelejtette, hogy a sajátjai végignézték, ahogy ő bántalmazza anyjukat. De hát senki sem tökéletes, főleg nem a gyerekek, akiknek az a dolguk, hogy ott legyenek, és megfeleljenek, ha apuci politikai karrierje megkívánja.   Aztán ott a gazdaság. Azt is keni-vágja, legalábbis amikor bennfentes információval a zsebében üzletel, mert hát a profit az profit – még akkor is, ha etikailag csak annyira tiszta, mint a MÁV mosdó csúcsidőben.   A minap viszont új szerepben tündökölt: légiközlekedési szakértőként osztja az észt, mintha minimum ő irányította volna az összes repülőgépet 2006 óta. Olyan magabi...
Megjegyzés küldése
További információk