Ugrás a fő tartalomra

Agymenés 339.

 


Parádés dolog nézni, ahogy az érzelmek kecses balett-táncosként tiporják sárba a józan észt. Tényleg, mintha a racionalitás csak valamiféle túlértékelt hobbi lenne, mint a horgolás vagy a latintanulás.
 
Egy ideális világban az emberek gondolkodnának, mérlegelnének, utánanéznének a dolgoknak — de milyen unalmas is lenne! Szerencsére itt van helyette a politikai fanatizmus, ez a csodálatos agyszűkítő gép, ami úgy működik, mint egy önként vállalt lobotómia, csak plakáttal és kommentháborúval.
 
Olyan ez, mint egy vallási élmény, csak szentek helyett influenszerpolitikussal, és evangélium helyett TikTok-szlogennel és Facebook Reel-szel. A hívő minden reggel azzal kel, hogy „én hiszek XY-ban, mert ő érzi azt, amit én. A számok hazudnak. A grafikon egy összeesküvés. A valóság pedig csak egy jobbos hologram.” És innentől fogva már nincs visszaút.
 
A párt színe szentebb a vérnél, a vezér bölcsebb minden tudósnál, és aki kételkedik, az minimum sorosügynök, hazaáruló vagy libernyák. Az agy meg, mint egy kifacsart citrom, ott hever a padlón – de nem baj, mert nincs is már rá szükség. Elvitte a lelkesedés, mint vihar a műanyag széket a panelerkélyről.
És mi nézzük, szemünkben könny, szívünkben irigység. Mert milyen egyszerű lehet úgy élni, hogy soha többé nem kell gondolkodni. Csak érezni. Dühöt. Reményt. Hitet. Meg persze gyűlöletet, az mindig jól jön.
 
Végül is, mi más kell a modern demokráciához, mint egy jó nagy adag emocionális túlfűtöttség és szent meggyőződés, hogy „aki nincs velünk, az ellenünk van”?
Hát nem gyönyörű?

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Agymenés 238.

A higgadtság nagymestere   Sebestyén József, kárpátaljai honfitársunk tragédiája kapcsán megszólalt végre A Szakértő. Igen, így, csupa nagybetűvel. A Szakértő, akinek véleménye súlyosabb, mint egy vizes homokzsák a gátszakadásnál.    A Szakértő így szólt: „Keveset tudunk, úgyhogy ideje volna a higgadtságnak.” Majd hozzátette: „Nem tudom, hogy mi történt, a rendelkezésre álló információk ellentmondóak.”   Micsoda intellektuális piruett! Micsoda szellemi bölcsőcskehintáztatás! Az ember már-már hallja, ahogy Arisztotelész hevesen tapsol odafent.   Apró, egészen apró szépséghiba, hogy ha ugyanezeket a mondatokat valaki például Bucsa kapcsán írta volna le – ne adj’ Isten, az első napokban –, azonnal rácsapták a pecsétet: „Konteós! Putyin-bérenc! Fake news mocsok!” Majd behajították a véleménybányába, ahol már izzadva robotolt pár ezer másik, akik csak annyit mertek kérdezni: „Biztos, hogy minden úgy van?”   De most! Most végre győzött a mértéktartás! A higgadtsá...
Megjegyzés küldése
További információk

Agymenés 119

  Ez a társadalom kinevelt egy olyan generációt, ahol a gyerek elvárás, a megfelelés, a pozicionálás eszköze, anyagi forrás és élő eszköz az érzelmi zsaroláshoz, akár rokonok, nagyszülők, különélő apuka, barátok, munkáltató felé. Számukra ez teljesen elfogadható, hiszen az önmaguk iránti szeretetet, egoizmust és a megfelelési kényszert összekeverik a gyerek iránt érzett szeretettel. Ha a gyerek kap valamit - akár érzelmileg, akár anyagilag -, akkor az saját társadalmi pozícióju k megmutatása a külvilágnak, nem pedig a gyerek valós vágyainak és igényeinek teljesítése. Ha a gyerek okos és szép, ők lépnek előre a képzelt ranglétrán, az ő sikerük, az ő eredményük, és nem a gyereké. Legyen mindenféle kütyü, ami leköti, legyen szép, nagy, mutogatható színes játékok garmadája a kertben, legyen menő és trendi ruha, természetesen kocsival kell menni az oviba és a suliba, de lehetőleg kettővel, nehogy a gyerek egy légtérben utazzon a fránya felszereléssel. Legyen kiel...
Megjegyzés küldése
További információk

Agymenés 235.

Magyar Péter, a mindenhez is értő polihisztor     Magyar Péter nem csupán jogász. Ugyan, az csak a fedősztori. Valójában ő az univerzum többcélú svájcibicskája, akit a Teremtő is Ctrl+C–Ctrl+V kombinációval másolt be minden létező és még csak elképzelt szakmába is.   Egyik nap még gyermekvédelmi szakértőként könnyezett élő adásban a bántalmazott kicsikért, másnap viszont elfelejtette, hogy a sajátjai végignézték, ahogy ő bántalmazza anyjukat. De hát senki sem tökéletes, főleg nem a gyerekek, akiknek az a dolguk, hogy ott legyenek, és megfeleljenek, ha apuci politikai karrierje megkívánja.   Aztán ott a gazdaság. Azt is keni-vágja, legalábbis amikor bennfentes információval a zsebében üzletel, mert hát a profit az profit – még akkor is, ha etikailag csak annyira tiszta, mint a MÁV mosdó csúcsidőben.   A minap viszont új szerepben tündökölt: légiközlekedési szakértőként osztja az észt, mintha minimum ő irányította volna az összes repülőgépet 2006 óta. Olyan magabi...
Megjegyzés küldése
További információk