Augusztus 20. – az év legszebb napja, amikor az ország a tűzijáték fényében ünnepli születésnapját, a Facebook pedig lángba borul. A „Nem kell tűzijáték!” mozgalom ilyenkor új erőre kap, mintha legalábbis minden petárda egyenesen a kórházi ágyakból vinné el az utolsó infúziós állványt.
Már egy héttel az esemény előtt megindul a virtuális katasztrófaturizmus: „A tűzijáték árából inkább építsenek kórházat!”, „A tanároknak adják a pénzt!”, „A szívbeteg nagymamám most biztos meghal, mert Orbán tűzijátékozgat!”.
És persze mindenki tudja: ha valami rossz történik ezen a héten, az csakis a miniszterelnök hibája. Fagyit ejtett a gyerek a cipődre? Orbán. Leesett a függönykarnis? Orbán. Szorul a vécéajtó? Na, ki más lenne a felelős?
A kutyák elszöknek? Orbán hibája. Nem azé a zsenigazdáé, aki suttyomban a haverokkal bámulja a rakparti fényshow-t, miközben Bodri már fél órája élete kalandját éli a vasúti töltésen. Dehogyis! A városban fészkelő „őshonos” madarak – vagyis a galambok, amik eddig is mindenhová odasz*rtak, a verebek, meg a tömegesen élő varjak – most hirtelen kipusztulnak, karöltve az egyre nagyobb számban élő patkányokkal, mert a tűzijáték traumatikus emléket hagy bennük.
Orbán hibája. A pirotechnika miatt síró autista kisfiú? Orbán hibája, nem anyáé, aki nem ért rá elvinni a vidéki rokonokhoz. És persze a szívbeteg nagymama is csak azért lett szívbeteg, mert nem kérdezték meg, hogy szabad-e rakétát lőni a Margit-hídnál.
Az igazi műsor viszont 20-án után jön: napokig hömpölyög a virtuális siratófal, miközben a kommentelők váltott műszakban posztolják, hogy „ez volt az utolsó csepp a pohárban”. Az önjelölt állatvédők közben vidáman számolják a befolyt adományokat, ami „tűzijáték miatt elszökött kutyák mentésére” jött, de valahogy mindig egy egzotikus nyaralás lesz belőle, mert a mentést megoldják mások. És hát tudjuk, a szívbeteg nagymamákat is a Maldív-szigeteken kell gyászolni, kókuszdióval a kézben.
És hogy mire elég ez a sok adomány? Autócserére, majd az 1 százalékok után, persze. De nem a szorongó kutyatulajnak, hanem a tarhálásban élen járó állatvédő influenszernek.
Jövőre meg újra kezdődik minden: rakparton durrannak a rakéták, Facebookon durrannak az idegek. A hagyomány szép dolog – főleg, ha minden évben van rajta egy jó kis hiszti. 
Megjegyzések
Megjegyzés küldése