Ugrás a fő tartalomra

Agymenés 763.

 

Nostradamus minden évben: Baj lesz, g@ci

 
 

 
 
A jövendőmondás nem egyszerű mesterség. Főleg, ha az ember egész életében ugyanazt a jóslatot akarja eladni, új borítással. Nostradamus például minden január elsején felkelt, megigazította a barettjét, belenézett a kristálygömbbe, majd komoran bólintott.
– Igen… idén is… baj lesz.
 
A tanítványai már jegyzeteltek.
– Mester, milyen baj? Háború? Pestis? Gazdasági válság? Meteorit?
 
Nostradamus hunyorgott.
– Valami… nagy. Zavaros. Füstös. Lehet víz is. Vagy tűz. De az is lehet, hogy víz és tűz. Jegyezzék fel.
– És hol?
– Valahol.
 
A segéd remegő kézzel karcolta a pergamenre: „Valahol nagy baj lészen, sokan aggódnak.”
– Zseniális, mester!
– Tudom.
 
Nostradamus közben a sapkája alól kikandikáló gondolatokat igazgatta: Ha elég homályos vagyok, sose tévedek nagyot. Ez volt a stratégia, az univerzum legstrapabíróbb időjárás-jelentése.
 
– Mester, mondhatjuk, hogy sötét idők jönnek?
– Mindenképp. A „sötét idők” örökzöld. Mint a babérkoszorú, csak kevesebb levéllel.
– És emberek szenvednek?
– Ha nem szenvednének, nem lenne hírértéke.
 
A végén még odabiggyesztett egy kis költői képet:
– Írják hozzá, hogy „a nagy madár az égen köröz”.
– Milyen madár?
– A jövő majd eldönti.
 
Amikor elkészült a quatrain, hátralépett, megszemlélte, és elégedetten dörzsölte a szakállát.
– Kész. Ebből ötszáz évig meg fognak élni.
 
És igaza lett. Mert miközben a világ forgott, recsegett, néha tényleg lángolt, máskor csak csendesen csöpögött, Nostradamus portréja minden korszakban ugyanazzal a tekintettel nézett vissza ránk:
👉 „Mondtam, hogy baj lesz.”
 
A történelem pedig sóhajtott, lapozott egyet, és beírta a margóra:
Találat. Megint. 🪐📜

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Agymenés 238.

A higgadtság nagymestere   Sebestyén József, kárpátaljai honfitársunk tragédiája kapcsán megszólalt végre A Szakértő. Igen, így, csupa nagybetűvel. A Szakértő, akinek véleménye súlyosabb, mint egy vizes homokzsák a gátszakadásnál.    A Szakértő így szólt: „Keveset tudunk, úgyhogy ideje volna a higgadtságnak.” Majd hozzátette: „Nem tudom, hogy mi történt, a rendelkezésre álló információk ellentmondóak.”   Micsoda intellektuális piruett! Micsoda szellemi bölcsőcskehintáztatás! Az ember már-már hallja, ahogy Arisztotelész hevesen tapsol odafent.   Apró, egészen apró szépséghiba, hogy ha ugyanezeket a mondatokat valaki például Bucsa kapcsán írta volna le – ne adj’ Isten, az első napokban –, azonnal rácsapták a pecsétet: „Konteós! Putyin-bérenc! Fake news mocsok!” Majd behajították a véleménybányába, ahol már izzadva robotolt pár ezer másik, akik csak annyit mertek kérdezni: „Biztos, hogy minden úgy van?”   De most! Most végre győzött a mértéktartás! A higgadtsá...
Megjegyzés küldése
További információk

Agymenés 730.

A hulladékszállítás mint vallásos várakozás   Nálunk csütörtökön viszik el a szemetet. Ez nem információ, hanem hitvallás. Volt már így, működött, megszoktuk.   December 25-én – karácsony első napján, csütörtökön – csoda történt: elvitték. Meghatódtunk. Azt hittük, ez már az ünnepi szeretet része, a szemét is megváltásra talált.   Január 1-jén viszont nem. Ünnep van, érthető, nekik a karácsony nem, csak az újév az ünnep. Senki nem szólt, hogy majd szombaton. Így az utca nagy része nem rakta ki. Mert nem vagyunk gondolatolvasók, csak lakók.   Ezután vártuk a következő csütörtököt, mint Messiást. Reggel óta kint álltak a kukák, katonás rendben, fegyelmezetten, reménykedve. Az utca készen állt. A kukák is.   Aztán jött a hír: az időjárás miatt nem jönnek.   Kint közben a főút csontszáraz, mikrobuszok járnak ki-be, teherautók suhanak, ajtók nyílnak, záródnak, az élet zajlik.   De a szemétszállító nem jön. Őt az időjárás mélyen megérintette.   Így majd...
Megjegyzés küldése
További információk

Agymenés 841.

  A laborpatkány eleinte csak egy volt a sok közül. Szürke, jelentéktelen kispatkány, enyhén remegő bajusszal és azzal a fajta alázattal, amit kizárólag azok ismernek, akik pontosan tudják, hogy a sajt mindig valaki másé.       Aztán egy napon rájött valamire. Nem arra, hogy hol a kijárat, hanem arra, hogy a kijárat nem is érdekes. A sajt viszont igen.   És a sajt nem ott van, ahol a többiek keresik, hanem ott, ahol a kísérletvezető hagyja.   A laborpatkány tehát új stratégiát választott. Nem kaparta tovább a falat, nem rágta a rácsot, nem szervezett rágcsáló-összefogást a közös szabadságért. Nem. Ő felnézett, pontosan oda, ahol a fehér köpeny volt látható.   És egyszer csak kapott egy morzsát. A többiek ekkor még hitték, hogy ez véletlen, a laborpatkány viszont már tudta: ez karrier.   Először csak jelzett, nagyon finoman. Ha a többi patkány túl hangosan zörgött, ő csendben meghúzódott. Ha valaki új alagutat kezdett ásni, ő véletlenül jelezte, ho...
Megjegyzés küldése
További információk