Van egy pont a magyar közéletben, amikor az ember már nem tudja eldönteni, sajtótájékoztatót néz vagy egy különösen túlírt és felturbózott szappanopera új évadát. A díszlet adott, a szereplők ismerősek, csak a forgatókönyv változik gyakrabban, mint egy bulinegyedbeli apartman ágyneműje.
A rejtélyes szoba ügyében most éppen ott tartunk, hogy a történet a saját maga árnyékában esik hasra. Egy politikus esetében két dolog számít igazán. Az egyik, hogy amikor kimond egy mondatot, az ne legyen lejárati dátumos. A másik, hogy amikor ígér valamit, legyen mögötte valami, ami azért kicsivel több, mint hangulatvilágítás és füstgép.
Az első pontnál a kronológia úgy viselkedik, mint egy GPS, ami kicsit megzavarodott az alagútban. Hol azt mondja, aktuális barátnő, hol azt, már nem is az. Hol zsarolásról van szó, hol közös házibuliról, ahol állítólag minden volt az asztalon, csak következetesség nem. A dátumok egymásba csúsznak, a szerepek újraosztódnak, a nyilatkozatok pedig úgy frissülnek, mintha béta verziók lennének.
A következő pont még szikárabb. A politikai teljesítmény nem egy Insta-sztori, amit 24 óra után eltakarít az algoritmus. Az vagy van, vagy nincs. És ha a kampány gerincét nem konkrét eredmények, hanem magánéleti epizódok adják, akkor a választópolgár joggal kérdezheti meg, hogy ez most kormányprogram vagy reality casting?
Persze a magánélet szent és sérthetetlen. Egészen addig az, amíg valaki maga nem emeli be a reflektorfénybe, zászlóra tűzve, sajtónyilatkozatokkal körbebástyázva. Onnantól már nem puszta románc vagy szakítás, hanem kommunikációs döntés. És minden kommunikációs döntés politikai tett is egyúttal.
A történet tanulsága talán nem is az, hogy ki kivel ment bulizni, és mikor éppen milyen státuszban, valamint hogy ott kivel és mit csinált vagy nem csinált konszenzuálisan. Hanem az, hogy egy ország vezetése nem improvizációs színház.
Ott a szövegkönyv nem változhat attól függően, melyik nap melyik mikrofon elé áll az ember és/vagy éppen milyen állapotban.
Ha a tényállás olyan, mint egy kiborult fiók, amiből dátumok és nyilatkozatok potyognak a szennyes fehérnemű mellett, akkor nehéz elhinni, hogy a nagypolitika majd katonás rendben sorakozik, amikor arra kerül a sor. A bizalom ugyanis nem hangos, sokkal inkább csendben épül, és még csendesebben tűnik el.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése