Agymenés 770.

 

A Forradalom Bőrönddel Utazik

 

 

 

 

Van ez a nagy ellenzéki aktivista. Tudod, az a típus, aki szerint az ország egy nyikorgó liftakna, zuhanás közben, a gombok hiányoznak, a kötelek recsegnek, és a kezelőszemélyzet már rég külföldön mosogat. Ő minden reggel felkel, belenéz a tükörbe, és azt mondja: „Ez így nem mehet tovább.”

 

Majd belenéz a naptárába, és hozzáteszi: „…de előbb egy gyors kör a világ körül, mert a forradalom is csak akkor üt igazán, ha kipihent.”

 

Januárban a hideg ellen kell harcolni. Természetesen egzotikus helyen. Szafari, naplemente, zsiráf a háttérben, miközben az Instagramon felirat: „Gondolataim a fázó honfitársaimmal vannak.” A képen rövid ujjú ing, hosszú koktél, esernyővel.

 

Februárban Velence jönne, de hát ki akar februárban csak Velencét. Inkább valami egzotikusabb karnevál, amihez legalább három repülőjegy és két átszállás kell. De ha nem sikerül, egye fene, megteszi az olasz is. Tollas maszk, konfetti, és egy komor poszt: „Miközben itthon tombol a nyomor, én sem feledem a küzdelmet.” A háttérben egy gondolás hozza a proseccót.

 

Márciusban forradalmi tavasz. Ez egyértelműen városnézés valami mediterrán helyen. Szűk utcák, macskakő, panoráma. „Innen is érzem a változás szelét” írja, miközben a szél épp a tenger felől fúj, és a pincér kérdezi, még egy tiramisut hozhat-e.

 

Áprilisban húsvéti elvonulás. A lelki megújulás fontos, főleg egy hegyvidéki wellnesshotelben. Szauna, gőz, ásványvíz, és egy poszt a jacuzziból: „Nehéz időkben erőt kell gyűjteni.” A buborékok bólogatnak.

 

Májusban kulturális ellenállás. Ez általában egy fesztivál, ahol a jegy drágább, mint egy kisebb közbeszerzés, de hát a rendszerkritika virágzik a szabadtéri színpad előtt, kézműves sörrel a kézben.

 

Júniusban tengerpart, mert a harc hosszú, és a D vitamin stratégiai erőforrás. Napernyő alatt gépeli: „Nem hagyjuk magunkat!” A homokban egy kagyló formájú hamutál.

 

Júliusban nyári egyetem. Külföldön. Medencével. Esti panelbeszélgetés a globális igazságtalanságról, nappal jetski. A caption: „Kemény munka.”

 

Augusztusban backpackelés. De olyan hátizsákkal, amit csak egy boutique boltban lehet kapni, és egy olyan dzsungelben, ahol a szúnyogok is klíma után sikítanak. „A nép közt vagyok” írja, miközben a sátor előtt bennszülött személyzet áll.

 

Szeptemberben konferencia. Fontos, nemzetközi, elegáns. Büfévacsora, keynote speech, és egy story: „Európa figyel.” Európa épp desszertet kér.

 

Októberben őszi melankólia elleni menekülés. Egy kastélyszálló, köd, kandalló, vörösbor. „Sötét idők jönnek” mondja, miközben a sommelier bólogat.

 

Novemberben spirituális elcsendesülés. Távoli templomrom, füstölő, naplemente. „Az embereknek hit kell” posztolja, és elteszi a drónt.

 

Decemberben pedig évzárás. Trópusi karácsony, pálmafa égősorral. „Jövőre rendszert váltunk” írja, miközben a hullámok tapsolnak, a pincér pedig megkérdezi, hogy a mangós desszerthez rumos öntet is jöhet e.

 

És közben egész évben harcol. Repülőn. Szállodában. Naplementében. A forradalom ugyanis nem áll meg. Legfeljebb business classra vált.