Ugrás a fő tartalomra

Agymenés 789.

 

A választások előtti időszak különös meteorológiai jelenség. Ilyenkor a humor, a szatíra fokozatosan kivonul a légkörből, mint a levegőből az oxigén egy rosszul szellőző sufniban. Az ember meg csak áll, telefonnal a kezében, és azon morfondírozik, vajon egy ártatlan macskás mém is politikai állásfoglalásnak minősül-e. (spoiler: nagy rá az esély)
 
 
Régen egyszerű volt az internet, a közösségi média, ahol posztoltál egy viccet, amin legfeljebb három ember megsértődött, kettő nem értette, a harmadik pedig elküldte a nagynénjének. Ma viszont minden bejegyzés egyfajta digitális aknamező. Elég egy rosszul időzített irónia, és máris megérkezik a kommentmező önjelölt haditudósítója, aki közli, hogy „ez nem vicces”, majd rögtön utána kifejti, hogy te valójában melyik birkanyáj titkos pásztora vagy, esetleg tagja a nyájnak pirosban/narancsban/kékben/zöldben bégetve.
 
A választások közeledtével a közösségi média lassan politikai szimbolikává alakít mindent. A capuccino fotója elitista üzenet, a rántott hús populista provokáció, a párizsi proli izgatás, a futás pedig egyértelműen ideológiai állásfoglalás az aktivistákat sújtó mozgásszegény életmód ellen. A hallgatás marad az egyetlen semleges opció, bár gyanúsan sokan pont ebből következtetnek a legmerészebb dolgokra.
 
Így jutottunk oda, hogy a felhasználó már nem posztol, hanem publikálás előtt belső sajtóosztályt működtet, ahol a sorrend először egy gyors kockázatelemzés, a potenciális sértettek listájának feltérképezése, majd alapos ironiaszint-kalibráció. A „küldés” gomb megnyomása pedig lassan sokkal nagyobb bátorságpróba, mint egy ismeretlen hívás felvétele.
 
Persze a jelenségnek van egy romantikus oldala is. A csendben görgető, kommenteléstől tartó tömegek valahol mind ugyanarra vágynak. Arra, hogy egy pillanatra visszakapják azt a közösségi médiát, ahol a humor nem politikai állásfoglalás volt, hanem egyszerűen humor, még akkor is, ha a céltáblája ne adj' Isten a politika valamely szereplője. Mert a humor, a szatíra nem más, mint görbe tükör, amin lehet nevetni.
 
Addig viszont marad a túlélési stratégia: macskás képek helyett kaktuszok, vélemény helyett időjárásjelentés, szatíra helyett receptek megosztása. Bár ki tudja, hamarosan a rántott gomba is rendszerkritikus tartalomnak minősül.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Agymenés 238.

A higgadtság nagymestere   Sebestyén József, kárpátaljai honfitársunk tragédiája kapcsán megszólalt végre A Szakértő. Igen, így, csupa nagybetűvel. A Szakértő, akinek véleménye súlyosabb, mint egy vizes homokzsák a gátszakadásnál.    A Szakértő így szólt: „Keveset tudunk, úgyhogy ideje volna a higgadtságnak.” Majd hozzátette: „Nem tudom, hogy mi történt, a rendelkezésre álló információk ellentmondóak.”   Micsoda intellektuális piruett! Micsoda szellemi bölcsőcskehintáztatás! Az ember már-már hallja, ahogy Arisztotelész hevesen tapsol odafent.   Apró, egészen apró szépséghiba, hogy ha ugyanezeket a mondatokat valaki például Bucsa kapcsán írta volna le – ne adj’ Isten, az első napokban –, azonnal rácsapták a pecsétet: „Konteós! Putyin-bérenc! Fake news mocsok!” Majd behajították a véleménybányába, ahol már izzadva robotolt pár ezer másik, akik csak annyit mertek kérdezni: „Biztos, hogy minden úgy van?”   De most! Most végre győzött a mértéktartás! A higgadtsá...

Agymenés 730.

A hulladékszállítás mint vallásos várakozás   Nálunk csütörtökön viszik el a szemetet. Ez nem információ, hanem hitvallás. Volt már így, működött, megszoktuk.   December 25-én – karácsony első napján, csütörtökön – csoda történt: elvitték. Meghatódtunk. Azt hittük, ez már az ünnepi szeretet része, a szemét is megváltásra talált.   Január 1-jén viszont nem. Ünnep van, érthető, nekik a karácsony nem, csak az újév az ünnep. Senki nem szólt, hogy majd szombaton. Így az utca nagy része nem rakta ki. Mert nem vagyunk gondolatolvasók, csak lakók.   Ezután vártuk a következő csütörtököt, mint Messiást. Reggel óta kint álltak a kukák, katonás rendben, fegyelmezetten, reménykedve. Az utca készen állt. A kukák is.   Aztán jött a hír: az időjárás miatt nem jönnek.   Kint közben a főút csontszáraz, mikrobuszok járnak ki-be, teherautók suhanak, ajtók nyílnak, záródnak, az élet zajlik.   De a szemétszállító nem jön. Őt az időjárás mélyen megérintette.   Így majd...

Agymenés 841.

  A laborpatkány eleinte csak egy volt a sok közül. Szürke, jelentéktelen kispatkány, enyhén remegő bajusszal és azzal a fajta alázattal, amit kizárólag azok ismernek, akik pontosan tudják, hogy a sajt mindig valaki másé.       Aztán egy napon rájött valamire. Nem arra, hogy hol a kijárat, hanem arra, hogy a kijárat nem is érdekes. A sajt viszont igen.   És a sajt nem ott van, ahol a többiek keresik, hanem ott, ahol a kísérletvezető hagyja.   A laborpatkány tehát új stratégiát választott. Nem kaparta tovább a falat, nem rágta a rácsot, nem szervezett rágcsáló-összefogást a közös szabadságért. Nem. Ő felnézett, pontosan oda, ahol a fehér köpeny volt látható.   És egyszer csak kapott egy morzsát. A többiek ekkor még hitték, hogy ez véletlen, a laborpatkány viszont már tudta: ez karrier.   Először csak jelzett, nagyon finoman. Ha a többi patkány túl hangosan zörgött, ő csendben meghúzódott. Ha valaki új alagutat kezdett ásni, ő véletlenül jelezte, ho...