Agymenés774.

 

A nagy realitásvédelmi szemüveg

 

 

 

 

Az országban új szemüveget osztanak. Nem dioptriás, hanem világnézeti, és aki felteszi, annak minden döntés stratégiai jelentőségű, minden baki kommunikációs lehetőség, és minden kommunikációs lehetőség természetesen győzelem.

 

A kiosztás gyorsan megy. A szemüveg könnyű, kényelmes, és már az első viseléskor furcsa mellékhatásokat produkál. A felhasználó hirtelen felismeri a történelmi párhuzamokat ott is, ahol eddig csak egy parkoló volt. Számára a kátyú infrastrukturális kihívássá nemesül, a dugó mobilitási csomóponttá, a késés pedig dinamikus várakozássá.

 

A gyártó sajtóközleményben tudatja, hogy a termék nem torzítja a valóságot, csupán új keretbe helyezi, mint amikor az ember bekeretez egy repedezett faldarabot, majd kiírja alá, hogy kortárs installáció.

 

A szemüveghez jár egy apró kézikönyv is, „Hogyan lássuk jól azt, ami nem úgy néz ki, ahogy szeretnénk?” címmel. Ebben olyan praktikus tanácsok szerepelnek, mint:

– Ha valami romlik, nevezd át folyamatnak.

– Ha eltűnik, mondd, hogy átalakul.

– Ha drága, hangsúlyozd az értékalapúságot.

– Ha senki nem érti, tedd hozzá: hosszú távon.

 

A készülék különösen hatékony közvetítések idején. Felvételeken jól látható, ahogy a viselője egy komoran füstölgő xar-kupacra néz, bólint, majd így szól: „ez egy összetett helyzet, de a megfelelő irányba haladunk.” A nézők közül sokan szintén felteszik a saját szemüvegüket, mert a csomag része az automatikus szinkronizáció, és a valóság....hát elég büdösnek néz ki.

 

Egyes kritikusok szerint a lencse túl erős szűrőt tartalmaz, ezért ők azt állítják, hogy viselése közben a tárgyak formája gyanúsan kisimul, a számok hajlamosak kisebbnek látszani, a határidők pedig olyan messzire tolódnak, mintha hegyeket kaptak volna ajándékba. A gyártó válasza erre igen rövid, és azt mondja, a kritikusok valószínűleg régebbi modellt használnak, amely még nem frissült megfelelően.

 

A legújabb verzióban ugyanis már van automatikus magyarázó funkció is. Ha a szemüveg viselője bizonytalanul pislog, az okuláré halkan suttog: „Kontextus.”

Ha ez nem elég a kételkedő embernek, hozzáteszi: „Globális környezet.”, vagy végső esetben odaköpi: „Előző kormány.”

 

A készülék egyetlen hibája, hogy levenni kissé kellemetlen. A keret ugyanis finoman hozzásimul a homlokhoz, mint egy régi szokás, amit már nem is tudunk, mikor vettünk fel először. A használati útmutató szerint azonban ez nem probléma, hanem stabilitás. Nem kell levenni, mert akkor véletlenül szembesülünk a valósággal. És az fáj. Az büdös. Az kényelmetlen. Szerencsére a szemészeti szakértők megnyugtatnak, hogy hosszú távon a látás nem romlik. 

 

A forgalmazó mottója egyszerű és elegáns: „Nézz szembe a világgal. Mi adunk hozzá szűrőt.”