Ugrás a fő tartalomra

Agymenés 778.

 

Nemzeti hosszútávfutás

 
 

 
 
Az ország új kedvenc sportága hivatalosan is bekerült a tantervbe, a költségvetésbe és a reggeli hírekbe. A neve: Ígéretmaraton.
 
Nem kell hozzá különösebb felszerelés, csak jó kondíciójú mondatok, strapabíró jelzők és egy stopperóra, amelyet soha senki nem néz meg igazán, de azért fontos felszerelés. 
 
A rajtnál ünnepélyes a hangulat. Szalagot vágnak, himnusz szól, konfetti hullik, a kommentátor pedig suttogva mondja: „Versenyzőink most indulnak el a jövő felé.”
Az indulók nem cipőt húznak, nem melegítenek be, hanem narratívát gyártanak. Van, aki stabilitásban fut, mások reformokban, a profik pedig válságálló sportmezben rajtolnak, amelyen a „Történelmi léptékű” felirat látható, enyhén izzadtságfoltosan, de harsányan.
 
Az első kilométerek látványosak. A mezőny egymást előzi bejelentésekkel.
„Átfogó program!” „Stratégiai fordulat!” „Soha nem látott támogatás!”
A közönség tapsol, bár nem teljesen világos, hol van a pálya, mert a térképet minden évben újrarajzolják és nehéz kitalálni, ki merre rohan éppen és főleg miért. A célvonalról készült makett pedig még soha senki nem látta élőben.
 
A verseny egyik különleges szabálya, hogy a cél nem fix pont, hanem mobil installáció. Ha egy futó túl közel ér hozzá, azonnal arrébb tolják, miközben a hangosbemondó nyugtat: „Ez nem hátrálás, hanem dinamikus újrapozicionálás.”
 
A frissítőállomásokon nem vizet osztanak a versenyzőknek, hanem újabb határidőket. Van rövid távú, középtávú és stratégiai hidratálás. A sportorvosok szerint ez fontos, ugyanis a túlzott ígérethasználat kiszáradáshoz vezethet, de jó hír, hogy a szervezet gyorsan hozzászokik.
 
Időnként egy futó megáll, liheg, és azt mondja: „örökölt pálya.”, mire a bíró bólint, és jegyzőkönyvbe veszi.
 
A verseny külön attrakciója a staféta. Az egyik futó átadja a botot, rajta a felirattal, hogy "Keretfeltételek", és a következő lendületből hozzáteszi, hogy "Új alapokon". Ő aztán majd továbbadja egy harmadiknak, aki rágravírozza a motivációt: "Minden eddiginél ambiciózusabb".
 
A közvetítésben állandó szakértők ülnek, akik nem futnak, de pontosan tudják, ki miért fut úgy, ahogyan, ezért aztán nyilakat rajzolnak a képernyőre, köröket vésnek fel és közben lehetőleg nagyon komoly arccal mondják: „itt látszik a fordulópont.”
 
A fordulópont általában ott van, ahol az adás megszakad.
 
A közönség egy része már sátrat vert a pálya mellett, gyerekek nőttek fel, fiatalok diplomáztak le és házasodtak meg az első kör óta, és most ők magyarázzák a saját gyerekeiknek, hogy a futók nagyon közel vannak a célhoz, csak épp egy kicsit másik dimenzióban és még várni kell. 
 
Ennek ellenére is a szervezők szerint a verseny sikeres, hiszen még soha ennyien nem voltak még úton a jövő felé. Igaz, a befutás időpontját egyelőre nem közölték, de a hangulat kiváló.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Agymenés 730.

A hulladékszállítás mint vallásos várakozás   Nálunk csütörtökön viszik el a szemetet. Ez nem információ, hanem hitvallás. Volt már így, működött, megszoktuk.   December 25-én – karácsony első napján, csütörtökön – csoda történt: elvitték. Meghatódtunk. Azt hittük, ez már az ünnepi szeretet része, a szemét is megváltásra talált.   Január 1-jén viszont nem. Ünnep van, érthető, nekik a karácsony nem, csak az újév az ünnep. Senki nem szólt, hogy majd szombaton. Így az utca nagy része nem rakta ki. Mert nem vagyunk gondolatolvasók, csak lakók.   Ezután vártuk a következő csütörtököt, mint Messiást. Reggel óta kint álltak a kukák, katonás rendben, fegyelmezetten, reménykedve. Az utca készen állt. A kukák is.   Aztán jött a hír: az időjárás miatt nem jönnek.   Kint közben a főút csontszáraz, mikrobuszok járnak ki-be, teherautók suhanak, ajtók nyílnak, záródnak, az élet zajlik.   De a szemétszállító nem jön. Őt az időjárás mélyen megérintette.   Így majd...

Agymenés 841.

  A laborpatkány eleinte csak egy volt a sok közül. Szürke, jelentéktelen kispatkány, enyhén remegő bajusszal és azzal a fajta alázattal, amit kizárólag azok ismernek, akik pontosan tudják, hogy a sajt mindig valaki másé.       Aztán egy napon rájött valamire. Nem arra, hogy hol a kijárat, hanem arra, hogy a kijárat nem is érdekes. A sajt viszont igen.   És a sajt nem ott van, ahol a többiek keresik, hanem ott, ahol a kísérletvezető hagyja.   A laborpatkány tehát új stratégiát választott. Nem kaparta tovább a falat, nem rágta a rácsot, nem szervezett rágcsáló-összefogást a közös szabadságért. Nem. Ő felnézett, pontosan oda, ahol a fehér köpeny volt látható.   És egyszer csak kapott egy morzsát. A többiek ekkor még hitték, hogy ez véletlen, a laborpatkány viszont már tudta: ez karrier.   Először csak jelzett, nagyon finoman. Ha a többi patkány túl hangosan zörgött, ő csendben meghúzódott. Ha valaki új alagutat kezdett ásni, ő véletlenül jelezte, ho...

Agymenés 238.

A higgadtság nagymestere   Sebestyén József, kárpátaljai honfitársunk tragédiája kapcsán megszólalt végre A Szakértő. Igen, így, csupa nagybetűvel. A Szakértő, akinek véleménye súlyosabb, mint egy vizes homokzsák a gátszakadásnál.    A Szakértő így szólt: „Keveset tudunk, úgyhogy ideje volna a higgadtságnak.” Majd hozzátette: „Nem tudom, hogy mi történt, a rendelkezésre álló információk ellentmondóak.”   Micsoda intellektuális piruett! Micsoda szellemi bölcsőcskehintáztatás! Az ember már-már hallja, ahogy Arisztotelész hevesen tapsol odafent.   Apró, egészen apró szépséghiba, hogy ha ugyanezeket a mondatokat valaki például Bucsa kapcsán írta volna le – ne adj’ Isten, az első napokban –, azonnal rácsapták a pecsétet: „Konteós! Putyin-bérenc! Fake news mocsok!” Majd behajították a véleménybányába, ahol már izzadva robotolt pár ezer másik, akik csak annyit mertek kérdezni: „Biztos, hogy minden úgy van?”   De most! Most végre győzött a mértéktartás! A higgadtsá...