Van az a pillanat, amikor a valóság bekopog az erkélyajtón, ráadásul sisak nélkül és repeszekkel. Majd közli, hogy most akkor mindenki szépen menjen le az óvóhelyre.
A szállodaigazgató, a recepciósok és a teljes személyzet eközben izzadnak, mint egy túlfűtött kazán, és udvarias angolsággal próbálják elmagyarázni, hogy a panorámás tengerre néző szoba nem tartalmazza alapfelszereltségként a légvédelmi élményt, sem pedig a hadi felszerelést. Kézzel-lábbal mutogatnak, könyörögnek, integetnek, hogy "please, sir, inside, very dangerous", miközben a háttérben valami határozottan nem tűzijátéknak nem néz ki.
A turisták pedig? Állnak a teraszon, telefont a magasba tartva, arcukon az a koncentrált, szakrális kifejezés, amit csak az ismer, aki már próbált jó szögből elkapni egy naplementét vagy legalább, ha már minden kötél szakad, egy középkategóriás botrányt. „Várj, még ne menjünk le, most kezdődik a java!”- mondják egymásnak, majd a repesz fütyül. A kommentfolyam pedig zúg: – Srácok, élőben vagyunk! – Írjátok meg, hallatszik-e rendesen! – #NoFilter #RealExperience #YOLO
A hotel személyzete úgy próbálja beterelni a népet legalább a folyosóra, mint egy különösen makacs flamingócsapatot, de ezek a flamingók most influenszerek. És az influenszer nem menekül. Az influenszer közvetít.
Valahol a recepció mögött egy alkalmazott már harmadszor magyarázza, hogy ez nem fakultatív program, és nem autentikus kulturális élmény, sőt, egyáltalán nem szerepel a prospektusban a beduin vacsora és a naplementés tevegelés között.
A turista azonban állja a sarat, pontosabban az erkélyt a 35. emeleten. Igaz, kicsit behúzza a fejét, de csak annyira, hogy a kamera stabil maradjon. Mert mi az igazi veszély? A repesz? Ugyan már! Az igazi veszély az, ha lemaradsz a csúcspillanatról, és valaki más streamje kap több nézőt, mert a te élőlájvod csak másodikként ment ki.
Az élőlájv ugyanis a modern kor gladiátorviadala, a különbség csupán annyi, hogy itt mindenki önként megy az arénába, és a kard helyett szelfibotot tart a kezében
A szállodaigazgató végül feladja a retorikát, és áttér a gyakorlatra, amikor nemes egyszerűséggel kikapcsolja az erkélyvilágítást. A turisták persze egy emberként hördülnek fel, hogy „Ne már, így sötét a kép!”
És hát igen, sötét, mint az a felismerés, hogy a valóság nem háttérdíszlet a követőszámhoz. De ez a gondolat gyorsan elsuhan, mert közben valaki beírja a chatbe: „Ez most komoly? Ez igazi?”
És a válasz, mint mindig: Igen, de csak akkor számít igazinak, ha lájkolják. Sokan. Minél többen.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése