Van az a pillanat, amikor az ember csak annyit lát, hogy Irán és Izrael között fegyveres harcok dúlnak. Majd tájékoztat a külügyminiszter, hogy a konzuli védelemről itt tájékozódhatnak, meg ha lehet, ne járjanak arrafelé mostanság hazánkfiai.
Ennyi. Egy száraz, protokollszagú közlemény, ami olyan, mint egy tűzriadó a bevásárlóközpontban. Nem esztétikai élmény, hanem információ.
Ámde ekkor felrobban a magyar Facebook, mint egy túltöltött szódásszifon.
A panel nyolcadikon, a BUBIV szekrénysor árnyékában megnyílnak a geopolitikai csakrák, és miközben a mikrohullámú sütő pittyeg, a pörkölt rotyog, megszületik az új világrend-elemzés: „Na, EZ IS AZ ORBÁN.”
Mert ha Irán és Izrael között lövöldöznek, az valójában egy bonyolult, többdimenziós sakkjátszma, amelynek gyökere a József Attila-lakótelepen található. A magyarázat láncolata precíz, mint egy IKEA-útmutató, csak éppen minden csavar máshova való. De van indok, hiszen Trump egyszer kezet fogott Orbánnal, Trump keménykedett Iránnal, és Irán most lő. Izrael is lő.
A következtetés pedig a hetedik emeleti erkélyről nézve ez egyértelmű: a világpolitika egy balatoni hekkes bódé egyszerűségével működik.
A kommentfolyam hömpölyög, mint egy digitális búcsú, és természetesen mindenki szakértő. Van, aki térképet sem látott közelről még életében sem, de pontosan tudja, hogyan kellett volna kezelni a Közel-Keletet. Tegnap még a sarki parkolóhely miatt vívott vérre menő csatát a szomszéddal, ma már regionális hatalmi egyensúlyokról értekezik.
A konzuli védelemről szóló közlemény? Az mellékszál. Az csak díszlet. A fő műsor a morális világsakk, ahol zeng a tudás: „Biztos az oroszok.”, „Ez is csak gumicsont, hogy elterelje Gödről a figyelmet.” És persze „Minden szál Felcsútra vezet.”
Közben valahol a Közel-Keleten emberek tényleg fedezékbe húzódnak, megsérülnek, meghalnak, egész életük munkája hever romokban. A valóság poros, zajos és veszélyes, ámde legalább a magyar kommentmező steril és kellemesen klaviatúraillatú. Ott a legnagyobb kockázat, hogy valaki CAPS LOCK-ban kiabál.
A geopolitika a Facebookon olyan, mint egy instant leves. Forró víz kell hozzá és három perc indulat. A komplexitás? Kidobva a tasakkal együtt, szemétre vele, de gyorsan.
És a legszebb az egészben, hogy ha holnap Peru és Ecuador között támad feszültség, a panel nyolcadikon akkor is kész lesz az elemzés, mert a BUBIV szekrénysor nem pihen és sajnos sosem omlik rá a sok idiótára. De mindegy is, mert számukra az univerzum is csak addig létezik, amíg rá nem lehet húzni egy belpolitikai narratívát.
Így lesz a világpolitika egy nagy társasházi közgyűlés, ahol mindenki felszólal, akinek otthon, a családban "Kuss" a neve. Ilyenkor senki nem hallgat, aztán a végén valahogy mindig a közös képviselő a hibás. Akkor is, ha Gizike kutyája szart éppen a lift ajtaja elé.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése