Az új politikai program olyan vastag volt, hogy külön sajtótájékoztatót tartottak csak a gerincének bemutatására. A szakértők szerint ha egymásra raknák az összes ígéretet, abból már kijönne egy kisebb kilátótorony, ahonnan jól látszana a jövő. Csakhogy a lépcsőt elfelejtették megtervezni hozzá....
A kampánystáb közben felállított egy kristálygömböt, amelybe bele lehetett nézni, ha valaki megkérdezte: „és ez mennyibe kerül?”. A gömb ilyenkor ködös lett, halk zenei aláfestés indult, majd egy hang suttogta: „majd később pontosítjuk”. A pénzügyminisztérium ezt kevésbé spirituális, sokkal inkább vészjósló jelnek tartotta.
A politika rajthoz állt, mégpedig stoplis cipőben, aztán sípszóra kilőtt, és már az első métereken integetett a kameráknak, és megtorpant egy jól beállított fotó reményében, majd szaladt tovább a következő bevilágított helyszínre. Az államigazgatás mindeközben kényelmesen bekötötte a cipőfűzőjét, ellenőrizte az engedélyeket, aláírta a három példányos űrlapot, majd megkérdezte, hol is van pontosan a célvonal.
Egy lelkes képviselő a parlament folyosóján kereste azt a falikapcsolót, amely fölé ez volt írva: „EURÓ”. Már majdnem megnyomta, amikor egy közgazdász finoman arrébb tolta a kezét, és közölte, hogy ez inkább egy hosszú folyosón való futás, ahol sok ajtóval, több ellenőrzőponttal, és a végén egy portással kell számolni, aki csak akkor enged be, ha minden papírod rendben van.
A kampányirodában eközben egy gép ontotta magából a mondatokat: „igazságosabb”, „hatékonyabb”, „mindenkinek jobb lesz”. Amikor valaki bedugta a „hogyan?” feliratú kábelt, a készülék füstölni kezdett, majd kiírta: „A funkció fejlesztés alatt”.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése