A politikai rendezvények világában a technika egy különleges élőlény. Láthatatlan, érzékeny, és fő feladata, hogy csak akkor romoljon el, amikor a valóság túl kínos, és kellemetlenül halk lenne.
„Térerő-probléma miatt nem tudtunk közvetíteni” mondat magyarra fordítva azt jelenti, hogy „a valóság erősebb jelet sugárzott, mint a narratíva.”
A modern politikus ugyanis már nem csak beszédet tart, hanem adatokat is gyárt, mint egy lelkes pékség a kiflit, azaz frissen, ropogósan tálalja, de szerencsére nem látszik, hogy belül inkább levegő, mint tartalom.
A számok feszesen állnak a grafikonokban, a kommentelők digitális tapsvihart produkálnak, a közösségi tér pedig egy határozottan gondozott üvegház, ahol minden vélemény egyforma hőmérsékleten virágzik.
Aztán jön a fórum. Az igazi. Az élőszereplős változat. Az offline változat, ahol nincs algoritmus, nincs moderátorbot, és a kérdések nem előre beküldött Excel-sorok.
Ilyenkor a technika hirtelen átalakul. Mintha megsértődött volna, hogy kisebb szerepe van. Eltűnik a térerő. Megnémul a stream. A hangosítás fáradtan sóhajt és reccsenve kikapcsol.
A politikai kommunikáció ekkor egy elegáns piruettel átlép a fizika törvényein, és megszületik a klasszikus mondat: nem az érdeklődés hiányzott, hanem a jel.
A jel mindig jó kifogás, hiszen nem vitatkozik, nem kérdez vissza, és soha nem szavaz.
Mire a rendezvény véget ér, a közvetítés hiányából már kommunikációs siker lesz, a csendből stratégia, a félig üres térből pedig „túlzsúfolt nézőtér, dübörgő siker, amit a technika már nem bírt el”.
A politikai térben ugyanis nem az a fontos, hogy mi történt, hanem hogy milyen sávszélességen mesélik el. És ha a valóság túl erős jelet ad a valóságról, akkor nemes egyszerűséggel "megszakad".
Megjegyzések
Megjegyzés küldése