Ugrás a fő tartalomra

Agymenés 772.

 

Úgy érzem, a Tisza Párt még mindig túlságosan szűkmarkúan bánik a celebekkel. Ez az egész így félkarú óriás a politikai varietében. Rost Andrea már megvolt, Nagy Ervin kipipálva, Cicciolina a nemzetközi nyitás zászlóvivője lehetne, Alekosz hozná az állandó stúdióvitát, Róka Réka felelne a glamour-alapú költségvetésért, Radnai Márk az értelmiségi látszatért, VV Tommyboy a spontán performanszokért, Csézy pedig a melankolikus kampányzárókért. De könyörgöm, ez még csak a demóverzió!!!
 
 

 
 
Ha igazán komolyan gondolják az országépítést, sürgősen végig kell pörgetni az X-Faktor, a Való Világ és az Éjjel-Nappal Budapest összes évadát, beleértve azokat a részeket is, amelyeket a csatorna maga is úgy kezel, mintha sosem történtek volna meg, és igyekeznek eldugni valahol az internet pöcegödrében. Pedig a Tisza számára ott lapulhat a jövő árnyék-miniszterelnöke egy konyhapulton ülve, karaoke-mikrofonnal a kezében, miközben a háttérben valaki a mosogatógépet rugdossa, mert éppen nem tetszik neki a világítás.
 
A szakpolitikus-vadászat új korszaka jöhetne el végre, ha cselekednének, és nem, nem elemzőintézetekből, hanem castingfülkékből. A jelentkezési feltételek egyszerűek lennének. Alapvetés, hogy a jelölt tudjon drámai szünetet tartani egy mondat közepén, nézzen úgy a kamerába, mintha épp most jelentette volna be, hogy eljött az igazságvallás órája, legyen legalább egy sírós monológja, egy asztalcsapkodása és egy olyan volt párja, aki hajlandó exkluzív interjút adni. Róla.
 
A kampánykörút sem unalmas lakossági fórumokból állna, hanem konfettiesőből, füstgépből és lassított bevonulásból, miközben a jelöltek mögött LED-falon pörögne a felirat: „Folytatjuk a következő reklám után.” A programfüzet helyett reality-előzetes járna: „Ebben az évadban minden eldől. Vagy legalábbis nagyon úgy teszünk.”
 
A végén pedig jöhetne a nagy országos szavazás SMS-ben.
1-es: maradjon versenyben.
2-es: essen ki.
3-as: mehet a VIP-szigetre szakpolitikát tanulni.
 
És ha valaki reklamálna, hogy ez már nem is politika, csak show-műsor, a válasz is kész, lehet gyakorlott mosollyal, három kamerába egyszerre ordítani, rekedten recsegő hangon: Dehogynem. Csak most már főműsoridőben.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Agymenés 238.

A higgadtság nagymestere   Sebestyén József, kárpátaljai honfitársunk tragédiája kapcsán megszólalt végre A Szakértő. Igen, így, csupa nagybetűvel. A Szakértő, akinek véleménye súlyosabb, mint egy vizes homokzsák a gátszakadásnál.    A Szakértő így szólt: „Keveset tudunk, úgyhogy ideje volna a higgadtságnak.” Majd hozzátette: „Nem tudom, hogy mi történt, a rendelkezésre álló információk ellentmondóak.”   Micsoda intellektuális piruett! Micsoda szellemi bölcsőcskehintáztatás! Az ember már-már hallja, ahogy Arisztotelész hevesen tapsol odafent.   Apró, egészen apró szépséghiba, hogy ha ugyanezeket a mondatokat valaki például Bucsa kapcsán írta volna le – ne adj’ Isten, az első napokban –, azonnal rácsapták a pecsétet: „Konteós! Putyin-bérenc! Fake news mocsok!” Majd behajították a véleménybányába, ahol már izzadva robotolt pár ezer másik, akik csak annyit mertek kérdezni: „Biztos, hogy minden úgy van?”   De most! Most végre győzött a mértéktartás! A higgadtsá...

Agymenés 730.

A hulladékszállítás mint vallásos várakozás   Nálunk csütörtökön viszik el a szemetet. Ez nem információ, hanem hitvallás. Volt már így, működött, megszoktuk.   December 25-én – karácsony első napján, csütörtökön – csoda történt: elvitték. Meghatódtunk. Azt hittük, ez már az ünnepi szeretet része, a szemét is megváltásra talált.   Január 1-jén viszont nem. Ünnep van, érthető, nekik a karácsony nem, csak az újév az ünnep. Senki nem szólt, hogy majd szombaton. Így az utca nagy része nem rakta ki. Mert nem vagyunk gondolatolvasók, csak lakók.   Ezután vártuk a következő csütörtököt, mint Messiást. Reggel óta kint álltak a kukák, katonás rendben, fegyelmezetten, reménykedve. Az utca készen állt. A kukák is.   Aztán jött a hír: az időjárás miatt nem jönnek.   Kint közben a főút csontszáraz, mikrobuszok járnak ki-be, teherautók suhanak, ajtók nyílnak, záródnak, az élet zajlik.   De a szemétszállító nem jön. Őt az időjárás mélyen megérintette.   Így majd...

Agymenés 841.

  A laborpatkány eleinte csak egy volt a sok közül. Szürke, jelentéktelen kispatkány, enyhén remegő bajusszal és azzal a fajta alázattal, amit kizárólag azok ismernek, akik pontosan tudják, hogy a sajt mindig valaki másé.       Aztán egy napon rájött valamire. Nem arra, hogy hol a kijárat, hanem arra, hogy a kijárat nem is érdekes. A sajt viszont igen.   És a sajt nem ott van, ahol a többiek keresik, hanem ott, ahol a kísérletvezető hagyja.   A laborpatkány tehát új stratégiát választott. Nem kaparta tovább a falat, nem rágta a rácsot, nem szervezett rágcsáló-összefogást a közös szabadságért. Nem. Ő felnézett, pontosan oda, ahol a fehér köpeny volt látható.   És egyszer csak kapott egy morzsát. A többiek ekkor még hitték, hogy ez véletlen, a laborpatkány viszont már tudta: ez karrier.   Először csak jelzett, nagyon finoman. Ha a többi patkány túl hangosan zörgött, ő csendben meghúzódott. Ha valaki új alagutat kezdett ásni, ő véletlenül jelezte, ho...