Agymenés 795.

Van egy különös magyar népmese. Nem szerepel benne sárkány, királykisasszony vagy varázsló, csak egy választás.

 

 

 

A történet szerint ha egyszer végre kormányváltás lesz, akkor hirtelen minden megjavul. A kórházakban eltűnnek a várólisták, a vonatok pontosak lesznek, az oktatás világszínvonalúvá válik, és valahol a háttérben egy angyal halkan felkapcsolja a „Kánaán” feliratú kapcsolót, és hirtelen még a kerítés is kolbászból lesz.

 

Ez a legenda különösen választások idején kezd terjedni, egyre többen mesélik reggeli, déli és éjszakai meseként. Olyankor sokan úgy beszélnek a politikáról, mintha az egyfajta univerzális szervizkulcs lenne, melyet egyszer elfordítunk, és máris megszűnik minden, ami évtizedek óta rosszul működik.

 

Csak egy apró probléma van ezzel a mesével. A valóság.

 

A rendszerváltás óta eltelt több mint harminc év. Volt itt bal, jobb, közép, technokrata, reformer, nemzeti, liberális, konzervatív, európai és mindenféle más ígéret. A politikai színpad pedig valahogy olyan, mint egy vándorcirkusz, ahol a szereplők cserélődnek, a plakátok frissek, a zene hangosabb, de a sátor mindig ugyanaz.

 

A várólisták ugyanis nem a plakátoktól rövidülnek, a vasút nem attól lesz pontos, hogy új logó kerül a minisztérium ajtajára, és az oktatás sem attól lesz jobb, hogy más üvölti fejhangon a parlamentben, hogy reform.

 

És van még egy apró, kényelmetlen részlet. Ez pedig az, hogy az ember saját életét általában nem a kormány éli le, hanem ő maga.

 

Az a furcsa helyzet, hogy a legtöbb dolgot, ami egy életet jobbá vagy rosszabbá tesz, nem a parlamenti szavazógép dönti el és nem is a pártok, hanem az, hogy ki mit tanul, mit dolgozik, mennyire hajlandó alkalmazkodni, vagy mennyire szeretné, hogy valaki más oldja meg helyette a saját problémáit.

 

Persze a politika mindig szívesen eljátssza a nagy megváltó szerepét, ezért hát a kampányidőszakban a jövő úgy van csomagolva, mint egy akciós csirke a szupermarketben. Szépen ráírják nagy betűkkel , hogy „most minden jobb lesz”.

 

A választó pedig néha úgy nézi ezt az akciós pultot, mint aki arra vár, hogy valaki végre lehetőleg az egész életét kicserélje valami megálmodott jobbra, lehetőleg még garanciálisan. 

 

Pedig a történelem eddig elég következetes volt. A kormányok jöttek és mentek, néha kelet felé hajlongtak, néha nyugat felé, néha mindkettő felé egyszerre, mintha csak egy diplomáciai jógaóra résztvevői lennének. De a világ nem áll meg, és a problémák sem oldódnak meg attól, hogy új névtábla kerül az ajtókra.

 

A Kánaán ugyanis egy makacs hely. A legnagyobb gond vele pedig az, hogy általában nem a választások után érkezik meg, hanem munka után.