Gyermeknevelési veszélyforrások
Hallottam egy anyukáról, aki nem engedi a gyerekének nézni a Peppa malacot, mert az rossz példát mutat. Például pocsolyába ugrálást.
Ez első hallásra logikusnak tűnik, hiszen ha egy gyerek lát egy rajzfilmet, ahol egy malac sárba ugrik, akkor nyilván azonnal civilizációs összeomlás következik. Óborzadály! Sáros lesz a gyerek.
Amúgy az megvan, hogy gyerekként én a Tom és Jerry mellett a Gyalogkakukkot is néztem?
Aki nem látta, annak elmesélem, hogy abban egy prérifarkas rendszeresen próbálta ipari robbanóanyagokkal, rakétákkal, katapultokkal és gravitációs kísérletekkel megsemmisíteni a futómadarat. Az esetek többségében azonban leginkább saját magát robbantotta fel, zuhant szakadékba, vagy préselte laposra egy zongora.
Ennek ellenére – meglepő módon – nem nőtt fel az a generáció, amelyik katalógusból rendel dinamitot. Legalábbis nem tömegesen vannak ilyen emberek.
Ennek - szintén sokak számára meglepő - oka az, hogy a gyerekek általában képesek megkülönböztetni a rajzfilmet a valóságtól. A felnőttek viszont néha nem, vagyis egyre inkább úgy tűnik, nem csak néha, és egyre többen.
Így jutunk el oda, hogy a modern gyermekvédelem legnagyobb veszélyforrása nem a dinamittal robbantó prérifarkas, hanem egy sárban ugráló rajzfilm-malac lesz, sőt, következő lépésként betiltjuk a Tom és Jerryt is. A gyerek nem ugrálhat a sárban, a pocsolyában, ezért tabletet és telefont adunk a kezébe, üljön szépen, csendben, de azért alaposan korlátozzuk, mit is nézhet rajta. Szép, új, beszűkült világ!
De valahol jogos, hiszen a Tom és Jerryben egy egér vasalóval fejbe csap egy macskát, ez pedig nyilván súlyos társadalmi következményekkel járhat. Mert mi van, ha a gyerek is megpróbálja az oviban? Vagy otthon?
Mondjuk… gondolni már én is gondoltam rá. Elég sokszor. Csak még nem tettem meg. Még...
Megjegyzések
Megjegyzés küldése