Idézet egy cikkből: "Korábban egy ukrán turista Dubajban arról számolt be, hogy ő és sok más ukrán az Egyesült Arab Emírségekben rekedt az Egyesült Államok és Izrael Irán elleni háborúja miatt, és az ukrán külügyminisztérium semmilyen segítséget nem nyújt nekik az evakuálásban és a szálláskeresésben."
Különös idők ezek. Egy ország háborúban áll, a városait rakéták érik, a gazdasága lélegeztetőgépen, a lakosság pedig Dubajban reked.
Igen, jól olvasta mindenki: Dubajban. Nem Harkov pincéjében, nem egy generátor mellett Odesszában, hanem egy felhőkarcoló árnyékában, a sivatagi luxus közepén.
Egy ukrán turistacsoport most panaszkodott, hogy ő és sok más honfitársa az Egyesült Arab Emírségekben ragadt az amerikai–izraeli–iráni konfliktus miatt, és az ukrán külügyminisztérium nem siet a segítségükre. Nincs evakuálás, nincs szállásintézés.
Ez valóban súlyos humanitárius kérdés. Hiszen a háború borzalmai mindenkit utolérnek, különösen azokat, akik egy dubaji hotel tetőmedencéjéből nézik a naplementét.
Valahol egy lövészárokban egy katona talán éppen azon gondolkodik, milyen kegyetlen is a sors. Miközben ő sárban ül, a honfitársai a Burj Khalifa tövében rekedtek. Tragédia ez a javából.
A modern háborúk már csak ilyenek. Régen a menekültek a szomszéd faluba jutottak el, ma viszont a globális konfliktusok következményei egészen Dubajig érnek.
És valljuk be, ez tényleg embert próbáló helyzet. Mert az ember bár sok mindent kibír, de azt, hogy a külügyminisztérium nem szervez azonnali mentőjáratot a dubaji nyaralásból, azt már nehezen. Hiszen Dubajból könnyebb hazajutni, mint Odesszából meglátogatni a Herszonban élő nagymamát.
Ha így haladunk, hamarosan külön nemzetközi jogi kategória születik: a luxusban rekedt háborús menekült.

Megjegyzések
Megjegyzés küldése