Sokan most csodálkoznak, hogy mozifilm készül a Messiás úrról, alias MANökenről, alias Pannon Calguláról. Kinek hogy tetszik. Pedig valójában semmi meglepő nincs benne.
Az elmúlt két év már maga volt a trailer:
* Motoros felvonulás.
* Quad.
* Vízisport.
* Kabrió.
* Drónfelvételek.
* Hősies tekintet a horizont felé.
Politika? Az valahol a statiszták között álldogál a háttérben. Mert az unalmas,, legfeljebb fröcsögni lehet általa, vele egy jót, hangzatos lózungokkal, amit a ép, az istenadta nép éppen elvár.
A műfaj egyébként nem új. A pártállami időkben is készültek hasonló alkotások, ahol gondosan komponált képek láthatók a nagy vezetőről (mondjuk egy búzaföldön, kalásszal a kézben), aki szemléli a népet (és gyermekekre néz kedvesen, meg traktoros lányokra), dolgozik, sportol, mosolyog, és minden jelenetben pontosan úgy néz ki, mint akinek igaza van, mindig, minden körülmények között és mindenben.
A különbség csak annyi, hogy akkor filmhíradónak hívták, most pedig marketingnek.
És hát azon sem lehet nagyon meglepődni, ha valaki ösztönösen érzi ezt a stílust, ugyanis vannak családok, ahol a propaganda nem tanult szakma, hanem hagyomány, ami még a karácsonyi asztalnál is stabilan ül.
Az igazi kérdés inkább az, hogy hogyan jutottunk oda, hogy a politika helyett egy celeb köré épített rajongói showműsor lett a közélet?
És hát igen, ebben a miliőben a mozifilm végül is logikus lépés. Hiszen ha valaki két évig folyamatosan saját magáról forgat előzeteseket, előbb-utóbb eljön a premier is.
És úgy tűnik, a közönség már a popcornnal várja.

Megjegyzések
Megjegyzés küldése