Ugrás a fő tartalomra

Agymenés 825.

 

007-es ügynök, avagy a nagy magyarkém-retus

 

2026 tavaszára Magyarország hivatalosan is átment egy olyan elbaszott kémfilmbe, amit Guy Ritchie és egy idegbeteg önkormányzati képviselő közösen rendezett, miután túl sok lejárt szavatosságú párizsit ettek. Itt már nem a választópolgárok voksaiért megy a harc, hanem azért, hogy kinek a diktafonjában merül le később az elem.
 
Panyi Szabolcs, az oknyomozó újságírás önjelölt James Bondja, a sötét kapualjak helyett már a szerkesztőségi kávégép mellett is szmokingban feszít, kémszemüveggel a fején. Ő az az ügynök, aki nem rázva, hanem lehallgatva kéri a martinit. Panyi Bond-módra gyűjti a "füstölgő fegyvereket", de a végén mindig kiderül, hogy a fegyver csak egy ukrán gyártmányú pendrive, a füst meg csak a Külügyminisztérium szerverszobájából szivárog, amit éppen orosz hekkerek fűtenek alulról. Ő az a kém, aki akkor is leleplez egy titkos akciót, ha csak a közértes néni suttogja el a tejet árát – persze szigorúan csak akkor, ha az információt egy külföldi követség parkolójában kapja meg, egy eldobható mobilon.
 
Aztán ott van Magyar Péter, aki a jelek szerint Ethan Huntnak (Mission: Impossible) képzeli magát, de a maszklevétel nála abból áll, hogy leveszi a napszemüvegét, és alatta... egy másik napszemüveg van. Ő a „Lehetetlen Küldetés” hazai felelőse: a feladata az, hogy mindenkit lehallgasson, aki őt lehallgatja, miközben tájékoztatja a Második Embert, hogy a Harmadik Ember éppen rögzíti, ahogy a Negyedik Ember bekapcsolja a poloskát. Péter az a kém, aki nem a CIA-nak jelent, hanem közvetlenül a Facebook-algoritmusnak. Az ő világa nem a Spectre, hanem a Spector (a hangfelvevő szoftver). Nála az üzenet nem 5 másodperc múlva semmisíti meg önmagát, hanem 5 perc múlva válik belőle 2 millió megtekintés és egy újabb tüntetés.
 
És ne feledkezzünk meg Szabó Bencéről, a szivárogtató rendőrről, aki ebben az elbaszott moziban a Jason Bourne-szerepet kapta meg, csak éppen amnézia helyett túlzott közlési vággyal küzd. Ő az az ex-ügynök, aki a menekülés helyett egyenesen a kamerába fut, és miközben a titkosszolgálati nyomásról beszél, véletlenül elfelejti, hogy a rendőri esküje nem tartalmazza a „ha elegem van, mindent elmondok Panyi Bondnak” című passzust. Ő az a Bourne, akit nem az Interpol üldöz, hanem a saját szolgálati szabályzata, és akinek a „Safe House”-a valójában egy stúdió, ahol a mikrofonok már akkor forognak, amikor ő még csak a kabátját veszi le.
 
A kampány véghajrájára Magyarország egy hatalmas, poloskázott gulyáságyú lett. A falaknak nemcsak füle van, hanem beépített felhőalapú tárhelye is, a politikai viták már nem arról szólnak, ki mit ígér, hanem arról, hogy:
 
„Én tudom, hogy te tudod, hogy én felvettem, ahogy te elmondtad, hogy ő tudja, amit én tudok.”
 
A néző meg csak ül a moziban, rágja a popcornt, és várja a stáblistát. De a stáblista helyett csak egy újabb hangfelvétel jön, amin a büfés tájékoztatja a takarítót, hogy a mozigépész éppen most hallgatja le a nézőteret.
 
 
A film címe: Budapest-Kaszinó, avagy a Poloskák Éjszakája
 
RENDEZTE: A 2026-os Magyar Kampány (és egy idegbeteg önkormányzati képviselő)
FORGATÓKÖNYV: Kizárólag Lehallgatott Anyagok Alapján (No Script Needed)
PRODUCER: A Facebook-algoritmus és a „Tisza-Cloud”
KÉP ÉS HANG: Lehallgató Toll, Diktafon, Kémmikrofon (Hivatalos Támogató: Alkotmányvédelmi Hivatal)
SPECIAL EFFECTS: A „Lehetetlen Küldetés” (A maszklevételt Magyar Péter napszemüvege biztosítja)
SOUND MIXING: A Tisza Párt Elnöksége (Mindenkit Lehallgatva)
SZIVÁROGTATÁS ÉS FORRÁSVÉDELEM: Panyi Szabolcs (Szigorúan külföldi követség parkolójából)
MENEKÜLÉS ÉS AMNÉZIA: Szabó Bence (Rendőri eskü és Szolgálati Szabályzat)
STÁBLISTA: A nézőteret lehallgató mozigépész hangfelvétele
(A stáblista végén egy újabb hangfelvétel indul, amin a büfés tájékoztatja a takarítót, hogy a mozigépész éppen most hallgatja le a nézőteret.)

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Agymenés 238.

A higgadtság nagymestere   Sebestyén József, kárpátaljai honfitársunk tragédiája kapcsán megszólalt végre A Szakértő. Igen, így, csupa nagybetűvel. A Szakértő, akinek véleménye súlyosabb, mint egy vizes homokzsák a gátszakadásnál.    A Szakértő így szólt: „Keveset tudunk, úgyhogy ideje volna a higgadtságnak.” Majd hozzátette: „Nem tudom, hogy mi történt, a rendelkezésre álló információk ellentmondóak.”   Micsoda intellektuális piruett! Micsoda szellemi bölcsőcskehintáztatás! Az ember már-már hallja, ahogy Arisztotelész hevesen tapsol odafent.   Apró, egészen apró szépséghiba, hogy ha ugyanezeket a mondatokat valaki például Bucsa kapcsán írta volna le – ne adj’ Isten, az első napokban –, azonnal rácsapták a pecsétet: „Konteós! Putyin-bérenc! Fake news mocsok!” Majd behajították a véleménybányába, ahol már izzadva robotolt pár ezer másik, akik csak annyit mertek kérdezni: „Biztos, hogy minden úgy van?”   De most! Most végre győzött a mértéktartás! A higgadtsá...

Agymenés 730.

A hulladékszállítás mint vallásos várakozás   Nálunk csütörtökön viszik el a szemetet. Ez nem információ, hanem hitvallás. Volt már így, működött, megszoktuk.   December 25-én – karácsony első napján, csütörtökön – csoda történt: elvitték. Meghatódtunk. Azt hittük, ez már az ünnepi szeretet része, a szemét is megváltásra talált.   Január 1-jén viszont nem. Ünnep van, érthető, nekik a karácsony nem, csak az újév az ünnep. Senki nem szólt, hogy majd szombaton. Így az utca nagy része nem rakta ki. Mert nem vagyunk gondolatolvasók, csak lakók.   Ezután vártuk a következő csütörtököt, mint Messiást. Reggel óta kint álltak a kukák, katonás rendben, fegyelmezetten, reménykedve. Az utca készen állt. A kukák is.   Aztán jött a hír: az időjárás miatt nem jönnek.   Kint közben a főút csontszáraz, mikrobuszok járnak ki-be, teherautók suhanak, ajtók nyílnak, záródnak, az élet zajlik.   De a szemétszállító nem jön. Őt az időjárás mélyen megérintette.   Így majd...

Agymenés 841.

  A laborpatkány eleinte csak egy volt a sok közül. Szürke, jelentéktelen kispatkány, enyhén remegő bajusszal és azzal a fajta alázattal, amit kizárólag azok ismernek, akik pontosan tudják, hogy a sajt mindig valaki másé.       Aztán egy napon rájött valamire. Nem arra, hogy hol a kijárat, hanem arra, hogy a kijárat nem is érdekes. A sajt viszont igen.   És a sajt nem ott van, ahol a többiek keresik, hanem ott, ahol a kísérletvezető hagyja.   A laborpatkány tehát új stratégiát választott. Nem kaparta tovább a falat, nem rágta a rácsot, nem szervezett rágcsáló-összefogást a közös szabadságért. Nem. Ő felnézett, pontosan oda, ahol a fehér köpeny volt látható.   És egyszer csak kapott egy morzsát. A többiek ekkor még hitték, hogy ez véletlen, a laborpatkány viszont már tudta: ez karrier.   Először csak jelzett, nagyon finoman. Ha a többi patkány túl hangosan zörgött, ő csendben meghúzódott. Ha valaki új alagutat kezdett ásni, ő véletlenül jelezte, ho...