A Pannon Caligula és a zsarolás kvantummechanikája
Van az a pillanat, amikor a politika elhagyja a realitás talaját, és beköltözik egy furcsa párhuzamos univerzumba, ahol a logika már csak díszlet, mint egy kartonból kivágott oszlop egy iskolai színdarabban.
A történet hőse egy fórumon magabiztosan közölte a világgal, miszerint őt bizony nem zsarolja senki. Sem Putyin, sem Zelenszkij. Ő kemény. Hajlíthatatlan. Államférfi!
Ez eddig rendben is lenne, ha a magyar közélet nem volna olyan, mint egy operett, ahol a főszereplők néha saját librettójukat sem olvassák. Pedig nem ártana...
Mert miközben a Pannon Caligula a geopolitikai zsarolás ellen immunisnak hirdeti magát, kiderül, hogy a történetben mégis akad valaki, aki nála sokkal nagyobb kaliberű hatalmi tényező. Sőt, egy igazi geopolitikai szuperhatalom.
Vogel Evelin.
Ő az a stratégiai erőközpont, aki állítólag képes zsarolni a keményfiút. Nem tankokkal, nem drónokkal, hanem valami sokkal kifinomultabb fegyverrel, az információval. És - a történet pikantériáját fokozandó - a politikai thriller egy ponton romantikus vígjátékba fordul, mert a zsarolás közepette még konszenzuális együttlétek is történnek.
Ez már majdnem Shakespeare. Vagy inkább egy balatoni nyári kabaré. Vagy valami hasonló.
De ne ragadjunk le a bulvárnál, mert a történet igazi mélysége valójában a zsarolás filozófiájában rejlik.
A Pannon Caligula, alias MANöken szerint őt senki nem tudja zsarolni. Csakhogy közben ott lebeg fölötte a mentelmi jog Damoklész-kardja, amelyet egy bizonyos brüsszeli politikai világ ismerős figurái tartanak a levegőben. A legenda szerint ilyenkor az ember hajlamos arra, hogy igen figyelmesen hallgassa a ... khm .... tanácsokat.
Így születnek a nagy nemzetközi paktumok, amelyek után a résztvevők arcán olyan felszabadult mosoly jelenik meg, mintha egy különösen jól sikerült céges csapatépítőről távoznának.
A háttérben pedig ott hömpölyög a magyar közélet megszokott folyama, mint a kommentháborúk, a geopolitikai elemzések a konyhaasztal mellől, és olyan lelkes hívek, akik már képzeletben drónokkal ostromolják a Karmelitát, és akasztani vágynak.
Igen, a magyar politika egy különleges sportág. És amikor az ember azt hinné, ennél már nem lehet abszurdabb, felbukkan egy új epizód, egy ukrán tábornok, akit Budapesten fognak el, és akinek csomagjában több készpénz lapul, mint egy kisebb bankfiók pénztárában. Dollár, euró, arany. Szinte hiányzik mellőlük egy kalóztérkép.
A történet itt már tényleg olyan, mintha egy hidegháborús kémfilm forgatókönyve keveredne egy magyar politikai talkshow-val, miközben Le Carré csendben felzokog a sírjában, Daniel Silva meg könyörögve esdekel egy kis útmutatásért.
És persze mindenki megtalálja benne a maga igazságát. Van, aki összeesküvést lát.
Van, aki árulást, más csak egy újabb epizódot a végtelen politikai sorozatból.
A magyar közélet ugyanis olyan, mint egy végtelenített szappanopera. A szereplők jönnek-mennek, a botrányok hullámzanak, a kommentelők pedig a kanapé kényelméből irányítják a világtörténelmet.
Egyetlen dolog biztos. Ebben az országban a zsarolás kérdése már rég nem politikai kategória, hanem irodalmi műfaj.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése