Van valami egészen bájos abban, amikor a magyar politika időről időre felfedezi, hogy a világ tele van láthatatlan befolyásokkal. Mint amikor valaki kinyitja a spájzajtót, és hirtelen rájön, hogy ott bizony történnek dolgok. Befőtt, savanyúság, és – ha hinni lehet a friss politikai aggodalmaknak – néhány orosz választási szakember is beköltözött oda.
Magyar Péter a minap ugyanis komoly hangon követelte a magyar választásokba való külső beavatkozás azonnali leállítását. Ez önmagában egy igen nemes célkitűzés, hiszen ki ne szeretné, ha a választások olyan tiszták lennének, mint egy frissen felmosott lépcsőház vasárnap reggel?
Az egyetlen apró kérdés csak az: hogyan avatkoznak be az oroszok?
Lehet, hogy titokban éjjelente végigjárják az országot, és minden postaládába bedobnak egy pendrive-ot, rajta politikai véleményformáló tartalommal?
Vagy a klasszikus módszert választották: levetítik a Mása és a Medve összes epizódját, abban bízva, hogy a magyar választók a végére ellenállhatatlan késztetést éreznek majd a geopolitikai újragondolásra? Esetleg mindenkinek kötelezően Shamant kell hallgatnia?
Esetleg az egész egy algoritmikus hadművelet? A Kreml mélyén ül egy informatikus, és komoran tekergeti a VKontakte láthatatlan potmétereit, mondván „Ivan, adj még 3 deci algoritmust Magyarországra!”
Ivan pedig teker egyet, mire valahol Szolnokon egy telefon kijelzőjén hirtelen megjelenik egy gyanúsan barátságos medve háttérkép gyanánt.
A magyar politikai fantázia egyébként régóta ismeri ezt a műfajt. Volt már itt minden: brüsszeli háttérerő, washingtoni nyomás, sorosista hálózat, és most – a dramaturgia örök szabályai és a történelem ismétli önmagát retorikája szerint – visszatértek az oroszok is. Olyan ez, mint egy politikai telenovella: ha kifogynak a szereplők, visszahozzák a régi gonoszt egy új évadban.
Csak az a fránya részlet hiányzik ilyenkor mindig, mégpedig az, hogy pontosan mi történik. Ki? Hol? Hogyan? Mivel?
Mert ha az oroszok valóban a spájzban vannak, akkor két lehetőség marad. Az egyik, hogy rendkívül ügyesek, hiszen eddig senki nem látta őket, még a befőttek között sem. A másik pedig, hogy lehet, valaki túl sok politikai thrillert nézett, esetleg nem szedi a paranoiájára felírt bogyókat.
Addig pedig a magyar választópolgár ott áll a kamraajtó előtt, kezében egy lekvárosüveggel, és próbálja eldönteni, hogy most akkor tényleg egy orosz választási művelet közepén állunk, vagy csak megint valaki benézett a spájzba, és megriadt egy, a nagymama által még az átkosban ott felejtett plakát láttán.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése