Agymenés 311.

Médiaetika – avagy A Meg nem Valósult Erények Enciklopédiája

 

Volt egyszer, valamikor réges-régen – még az internet előtti, dinoszauruszoktól hemzsegő időkben –, egy eszmény, amit úgy hívtak: médiaetika. Ez egy szép, naiv mese volt arról, hogy az újságíró igazat ír, tárgyilagos, tiszteli az emberi méltóságot, és még forrást is ellenőriz. Aztán jött a 21. század, és ez az álom egy influencer-szelfiben elhalálozott.

 

Ma a médiaetika afféle vallási relikvia: tiszteljük, emlegetjük, hivatkozunk rá, de semmi közünk hozzá. Olyan, mint egy szebb világ szobaterepasztala, ahol a fölé görnyedő szerkesztő a pénztárnál felejtette az erkölcsi iránytűjét, de nem baj, mert kattintásból élünk, nem lelkiismeretből.

 

A klasszikus elvek – mint igazság, függetlenség, közérdek – ma már csak a médiakritikai tesztek helyes megoldásai egy vizsgán. A valóságban a főszabály: ha virális, akkor etikus. A clickbait lett az új evangélium, a manipuláció pedig művészet, amit szabadon gyakorol bárki, akinek van kamerája, véleménye és internet-hozzáférése – tehát mindenki.

 

A hírszerkesztő ma már nem kérdez: ő algoritmust udvarol körbe. Nincs idő igazolni a forrásokat, hisz az első kattintás viszi a prímet. Ha utólag kiderül, hogy kamu volt? Frissítve: tegnap. 3 reakció. 0 felelősség.

 

És mit mond erre a médiaetika? Semmit. Szégyenlősen lapul a fiókban, egy 2004-es PDF formájában, amit egy hallgató véletlenül letölt, majd idéz a szakdolgozatában, hogy „elméleti keretet” adjon annak, ami már régóta keret nélküli zsonglőrködés a valósággal.

 

Az oktatás persze próbálja tartani a lépést. A tananyagban még szerepel a „többszempontúság” és a „kiszolgáltatottak védelme”, de közben egy gyakorló újságíró már a TikTok-források validálását tanítja, míg a hallgatók posztigazságos mémekkel versenyeznek a gyakorlaton.

 

És így állunk most: a médiaetika önmaga paródiája lett. Egy komoly arcot vágó bohóc, akit csak akkor vesznek elő, amikor valakit ki kell rúgni – utólag. Mert előre? Hát ki tudja, mi számít ma etikusnak, amikor már az igazság is csak egy opció a filterek és kattintások között?

 

Tanulság: A médiaetika olyan, mint a használati utasítás egy kenyérpirítóhoz: elméletben minden rendben, értve, elfogadva, a gyakorlatban meg úgyis mindenki úgy használja, ahogy akarja – vagy ahogy a like-ok és a TikTok algoritmus diktálják.